Fogságban | Bill Kaulitz ff.

A titok

Bill nem ütött vissza. Csak nézett rám, mint egy ártatlan kisfiú, aki nem tudja, hogy miért ütötte meg az anyukája. A szívem megszakadt a látványban.

Bill sajnálom kérlek ne haragudj rám.. mondtam neki komolyan gondolva. Bill nem válaszolt semmit, csak lefeküdt az ágyba, háttal nekem.
Bill kérlek szólalj meg, ne csináld ezt! kiabáltam neki újra.
Bill.. Kérlek... mondtam neki már sírva.
Nem akarok veled beszélni, nem akarlak bántani Y/N. szólalt meg végül.
Miért kell ilyennek lenned? kérdeztem tőle sírva.
Miért nem tudsz olyan lenni mindig mint amikor a kórházban voltam.. Mi tett téged ilyen kegyetlenné.. mondtam neki.
Fogd már be, fogalmad sincs semmiről! válaszolta kiabálva
Akkor mondd el! feleltem
Semmi közöd hozzá.. Semmihez nincs közöd! Bánom azt a napot amikor ide hoztalak téged! ahogy Bill ezt kimondta, mintha valami összetört volna bennem.
Akkor elmegyek. Amúgy sem csinálsz semmit velem, csak itt vagyok, és viszel magaddal mindenhova mint egy kiskutyát! kiabáltam neki, majd felállni készültem az ágyból de Bill hirtelen megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.

Nem mész sehova! mondta.
Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, elegem van belőled! kiabáltam rá, miközben a kezét próbáltam leszedni magamról.
Neked van eleged? Akkor én mit mondjak!? kiabált rám Ő is.
Neked mégis miből lenne eleged? kérdeztem tőle értetlenül.
Abból, hogy amióta itt vagy, nem vagyok önmagam! Minden a te hibád! válaszolta.
Akkor engedj el, és újra önmagad lehetsz. mondtam neki, miközben belülről fojtogatott a fájdalom.

Nem tudlak.. Nem engedhetlek el Y/N. nézett rám határozottan.
Bill egyáltalán nem értem, hogy mi a franc van veled, gyűlölsz de nem engedsz el?! mondtam neki dühösen.
Igen, gyűlöllek.. Gyűlöllek, mert amióta  kórházban voltál, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy hogyan tudnálak megvédeni, hogy ne essen bajod.. válaszolta.
Én is tudok magamra vigyázni, nincs szükségem a védelmedre! mondtam neki, és kirántottam a kezem a szorítasából, majd kifutottam a szobából. Bill jött utánam, de bíztam abban, hogy eltudok menekülni. Ahogy leértem a lépcsőn, Bill hátulról visszafogott, és a falhoz nyomott. Megfogta a nyakam erősen, de mégis gyengéden, majd rám nézett.

Nem hagyhatsz itt Y/N.. mondta, és gyengéden megcsókolt.
Nem engedem, hogy más birtokában legyél, már az enyém vagy. mondta
Tudod Bill.. Én is gyűlöllek téged.. Olykor egy szívtelen alak vagy, de nem tudok ellenállni neked. mondtam neki, miközben eleresztettem egy könnycseppet. Bill arcán látszódott a meglepettség.
Elengedett, majd rám nézett újra. Megfogta a kezem, és fel vitt a szobájába. Lefektetett az ágyba, én pedig nem ellenkeztem.
Rád fér az alvás Y/N. Most te sem vagy önmagad. mondta, majd ki menni készült a szobából.

Bill, várj! szóltam utána. Bill rám nézett, és várta, hogy megszólaljak.
Nem akarok egyedül aludni.. Ne hagyj itt kérlek. mondtam neki. Bill elmosolyodott, és leült az ágyra.
Olyan gyerekes vagy Y/N. mondta mosolyogva. Ha azon az estén nem mész be abba a boltba, sose találkoztunk volna. De ez nem a te hibád. Én vagyok a hibás, hogy telhetetlen voltam aznap. Szomjazok arra, hogy végezzek veled Y/N, de nem megy. Látni akarom ahogy szenvedsz.. Amíg te szenvedsz, addig én is. És élvezem. mondta Bill komoly arckifejezéssel. A hátamon végigfutott a hideg, de nem féltem.
Nem válaszoltam neki, csak néztem rá. Bill újra felállt, és kiment a szobából, én pedig átengedtem az irányítást a gondolataimnak, ami nem volt jó ötlet.
Mi van velem? kérdeztem magamtól. Miért vágyok ennyire a közelségére? Miért kezdek rá úgy tekinteni, mintha nem egy gyilkos lenne? kérdezgettem magamtól.
Olyan gyönyörűek a szemei.. És amikor gyengéden hozzám ér.. E féle gondolatok voltak a fejemben végig. Azt akartam, hogy Bill most itt feküdjön mellettem. Ha mellettem van, biztonságban vagyok.. De valójában, akkor vagyok a legnagyobb veszélyben, amikor velem van.

A gondolatmenetemet megszakította a fürdőszobából kiszűrődő vízcsobogás.
Bill biztosan fürdik. gondoltam magamban, majd felálltam, és elhagytam a szobát. Ellenőríztem, hogy Bill tényleg a fürdőben lehet-e, majd a titkos szoba felé vettem az irányt. Beakartam menni, de mintha lefagytam volna. Csak álltam az ajtó előtt fogva a kilincset. Féltem, de kíváncsi voltam, hogy mi lehet odabent, amit Bill eltitkol. Nagy levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. Bementem, és rögtön körülnéztem. A szoba úgy nézett ki, mint amikor előszőr láttam, de most jobban szemügyre tudtam venni.
Az asztalhoz vettem az irányt ahol gyertyák, és fényképek voltak. A fényképeken egy férfi volt, akinek az arca kísértetiesen hasonlított Bill arcára. Az asztalon volt egy füzet is, amit miután kinyitottam könnyek szöktek a szemembe. Volt a füzetben pár kép, amin az idegen férfi és Bill volt.

A képek alá ugyanaz a dátum volt írva azzal a szóval, hogy ,,hiányzol". Rengeteg szöveg volt a füzetben, és mindegyiket elakartam olvasni. Pár perc olvasás után rájöttem, hogy Bill egy nagyon titokzatos ember, és rengeteg fájdalmat viselhet el.
Még olvasni szerettem volna, de arra lettem figyelmes, hogy a vízcsobogás, ami a fürdőszobából jött, megszűnt. Már csak a fűrdő ajtójának nyitódását hallottam. Tudtam, hogy ez elől most nem menekülök, és nekem végem. Hallottam Bill lépteit, és azt is, hogy be nyit a szobájába. Hirtelen nagyon gyors lépteket hallottam a szoba felé, ahol voltam, majd Bill agresszívan benyitott a szobába.

Nagyon mérgesnek tűnt, én pedig csak Őt figyeltem. Nem volt teljesen felöltözve. Csak nadrág volt rajta, más nem. Sosem láttam még Billt félmesztelenül, és eléggé váratlan helyzetben is történt meg.

Mit csinálsz itt? kérdezte tőlem megtörve a csendet. Megmondtam, hogy ide ne gyere be! kiabált rám.
Sajnálom Bill.. Én csak tudni akartam, hogy mi lehet olyan titokzatos idebent, amit eltitkolsz előlem. mondtam neki
Nem tudom, hogy mi történt ezzel a férfivel, de sajnálom Bill, hogy ilyen fájdalommal kell együtt élned. mondtam, miközben közelebb sétáltam Billhez, és átöleltem. Bill érdekes módon visszaölelt, de nem szólalt meg.
Szeretnél róla beszélni? kérdeztem tőle.
Bill pár perc csend után nagy levegőt vett, és megtörve a csendet beszélni kezdett.

Az ikertestvérem volt. mondta. Együtt nőttünk fel, minden nehézséget együtt vészeltünk át. mondta. Én csak néztem rá szótlanul, és vártam, hogy folytassa.
Az anyánk meghalt amikor még nagyon kicsik voltunk, és árvaházba kerültünk. Nagyon sok éven át ott éltünk.
Tomnak hívták. Tom, az ikertestvérem. Az ikertestvérem, aki mindennél fontosabb volt nekem, de lassan négy éve öngyilkos lett. fejtette ki jobban. Nem tudtam hirtelen, hogyan reagáljak, ezért újra átöleltem Billt.
Nem kellett volna ezt ilyen sokáig egyedül emésztened Bill.. mondtam, miközben néztem rá könnyes szemekkel.
Nem szeretek erről beszélni Y/N. felelte, majd megfogta a kezem, és kivezetett a szobából. Visszamentünk az Ő szobájába, én leültem az ágyra, amíg Ő felvett egy pólót.

Annyira különleges vagy Bill. mondtam neki, Ő pedig nevetni kezdett.
Hülyeségeket beszélsz a piától. Elfelejtetted, hogy miért vagy itt? mondta, miközben az arckifejezése komolyra változott. Felálltam, majd közelebb léptem Billhez.
Nem, nem felejtettem el. De már nem érdekel. feleltem
Bill mélyen a szemembe nézett, és a hajamat kezdte simogatni, majd lassan megcsókolt. Nem jutottam szavakhoz, olyan sok érzés volt bennem egyszerre.
Néha utállak Y/N. Rendetlen vagy, és tele van hajjal az egész ágyam. Rajtam is van pár szál mindig. Állandóan ki kell mennem a szobából, nehogy levágjam a hajad. mondta.
Éreztem a gombócot a torkomban, olyan kiszámíthatatlan volt a velem szemben álló férfi. Sosem tudhattam, hogy mit fog tenni velem, de pont ettől volt olyan izgalmas minden vele töltött perc.