Fogságban | Bill Kaulitz ff.

Titkos szoba

Pár óra eltelhetett, de még mindig sokkban voltam. Elakartam menni innen, de legbelül féltem, hogy ha el is tudok menekülni, vissza fogok még térni ide. Lépéseket hallottam a lépcsőtől, majd ajtózárodást. Az én ajtóm nyitva volt, Bill nem zárta rám kulccsal. A kis fényből, ami beszűrűdött az ablakon, tudtam, hogy már késő este van. Elkezdtem kigondolni magamban, hogy mégis hogyan mehetnék el újra. Amikor Bill visszahozott ide, nálam volt minden amivel Tokyoba indultam volna. Pénz, ruhák és egyebek. A pénz nálam volt még mindig, a kabátom zsebében.
Ha kijutok a házból, egyből a reptérre, vagy egy vasútállomásra tudok menni. Gondoltam magamban.
Újra ajtónyitódást hallottam, majd lépéseket, majd kinyílt a szoba ajtója amiben voltam, Bill belépett, majd becsukta az ajtót.
Én csak néztem rá megrémülve, nem tudhadtam, hogy most mit fog tenni velem. A szék felé vette az irányt, ami az ágy végénél volt, elém tolta, de nem ült rá. Az ágyra ült, mellém. Elővett kettő gyertyát, és meggyújtotta őket, majd lerakta őket a székre. Én még mindig szótlanul ültem, de legalább mostmár nem a sötétben. Bill csak nézett maga elé csöndben, majd felém fordította a fejét, és rám nézett.

Sajnálom. szólalt meg halkan, és nézett rám.
Sajnálod? kérdeztem tőle rémülten.
Y/N.. szólitott meg, a nevemen, amit furcsáltam, mert sosem mondtam neki, hogy mi a nevem.
Honnan tudod a nevem? kérdeztem.
Amikor a reptérről visszahoztalak, és kidőltél, megnéztem a személyid. válaszolta.
Figyelj Y/N.. folytatta a mondandóját, amibe belekezdett.
Nagyon sajnálom, ami a szüleiddel történt. Tele volt azzal a balesettel akkoriban a tv. Őszintén, részvétem. mondta, és megölelt.
Ebben a pár percben olyan kedves, és törödő, odafigyelő volt velem.
Bill- kezdtem volna bele a saját mondandómba, de Bill mutatóujját az ajkaimra helyezte, és félbeszakított.
Még nem végeztem. felelte. nem volt dühös, normális hangnemben mondta.
Sajnálom amit ma tettem. mondta lágy hangnemben, én tovább ültem szótlanul. Ő felállt, és kiment.
A szökés, amit tervezgettem, megbukott tervvé vált. Annyira kedves volt most velem, jól esett a törődése. Egyáltalán nem tudtam megérteni, hogyha ilyen kedves tud lenni, akkor hogy képes olyan szörnyű dolgokra.
Felálltam, és kimentem a szobából.
Billt kerestem, nem tudtam melyik szobában lehet, ezért benyitottam párba. A szoba, ahol én voltam onnan számolva két szobával arébb, nyitottam ki egy szoba ajtót. Sok mindenre számítottam, de arra nem, ami a szobában volt. Be volt rendezve, de nem ez volt a legérdekesebb, hanem egy asztal, amin fényképek voltak, és gyertyák égtek. Beakartam menni, amikor hátulról visszahúzott Bill, és becsapta az ajtót. Megszorította a vállaim, látszott rajta, hogy nagyon dühös.

Hogy merészelsz bejönni ide? kiabált rám.
Sajnálom... Téged kerestelek. feleltem neki félve. Kezet emelt rám, de mégsem ütött meg. Engedett a szorításból, és a dühös arckifejezését felváltotta egy szomorú nézés.
Ebbe a szobába ne menj be soha, értetted?mondta.
Rendben. feleltem Billnek, és visszakísért  a szobához, ahol napok óta alszom, én pedig engedelmesen bementem, mint egy szótfogadó kislány.

Bill szemszöge:
Y/N más, mint az eddigi lányok, akiket elkaptam. Ő törékeny, és magányos. De ez még nem jelenti azt, hogy nem kell megölnöm. beszéltem magamban. Nem tudom miért próbálom vígasztalni. Az, hogy valamilyen módon azonosulni tudok vele, nem jelent semmit. El fog jönni az ő ideje is, senkit sem hagyok kíméletlenül! Beszéltem tovább magamban, amikor kiabálást hallottam a szobából, ahol Y/N volt. Azonnal felsiettem a lépcsőn, és benyitottam a szobába.

Y/N! kiabáltam neki. Ő felriadt, ugyanis aludt.
Y/N, mi a baj? kérdeztem tőle, kicsit aggódva.
Csak rémálmom volt. felelte.
Mit álmodtál? kérdeztem nyugodtabban.
A visszatérő rémálmom arról a napról, amikor a baleset volt. válaszolta könnyes szemekkel. Nem válaszoltam neki, megfogtam a kezét, kivezettem az ágyból, és bevittem az én szobámba, és lefektettem, az ágyamba.
Próbálj meg itt aludni. mondtam neki. Lefeküdtem én is az ágyba, nem voltam hozzá közel, de messze sem. Ő elfordult, így már csak a hátát láttam. Én is elfordultam, neki háttal, és leoltottam a kislámpát, ami az ágy melletti éjjeliszekrényen volt.