Fogságban | Bill Kaulitz ff.

A megérdemelt sors

Y/N.. szólalt meg halkan Bill, miközben mind a ketten a zsarukat figyeltük, akik mondogatták, hogy kezeket fel.

Menj a hátsóajtón, várj meg a kocsinál. súgta halkan Bill, bólintottam és cselekedtem. Az ajtóhoz vettem az irányt, és rohantam. Féltem, hogy Bill nem fog már kijönni a házból, de tudtam, hogy megcsinálja.

Ahogy az autóhoz értem, rá pár masodperce Bill is megjelent. Beszálltunk az autóba, és a gázra taposott.

Y/N fogd ezt, és használd ha szükséges. mondta miközben egy pisztolyt nyomott a kezembe. Nem válaszoltam, csak eltettem. A visszapillantó tükörben folyamatosan azt figyeltem, hogy mennyire vannak közel a rendőrök.

Bill, mi történt, miért üldöznek? kérdeztem tőle félve.
Szerinted? Gyilkos vagyok Y/N, és lebuktam. mondta miközben egy pillantást vetett rám.
Megfogunk halni? kérdeztem tőle keservesen.
Nem.. Nem tudom. válaszolta. Tekintetem újra a visszapillantó tükörre vezettem, a rendőrautók egyre közelebb kerültek hozzánk.

Beértünk a belvárosba, ahol nehezebb volt a menekülés. Bill próbált előzni, másik sávban menni. Kanyarodtunk volna egy másik útra, de szembe jött velünk egy rendőrautó. Mögöttünk is jöttek, konkrétan mindenhonnan. Bekerítettek minket.

Y/N, most kiszállunk, és bemegyunk abba az épületbe. mondta miközben egy húsz emeletes irodaházra mutatott. Mindketten kiszálltunk, és rohantunk az úttesten. A zsaruk is így tettek.

Beértünk az épületbe, és a liftbe siettünk. Bill megnyomta a 13. emelet gombját, a lift pedig elindult.
Ha kiszálltunk, nyomás le a lépcsőn, értve vagyok Y/N? kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.
Igen, értettem. válaszoltam, Ő pedig egy csókot nyomott az ajkamra.

A lift megállt, mi pedig kiszálltunk. A lépcső fele vettük az irányt, viszont Bill terve keresztbe lett húzva. A zsaruk már jöttek a lépcsőn felfelé. Billel vissza mentünk a liftbe, és a 18. emeletre mentünk.

Amint kiszálltunk, a lépcsőn rohantunk fel, egyenesen a tetőre. Felértünk, és ott próbáltunk meg elrejtőzni.

Hogyan tovább? kérdeztem tőle, tudván, hogy a rendőrök bármelyik pillanatban ránk találnak.

Bill rám nézett, megcsókolt, és szorosan magához ölelt.
Sajnálom Y/N, hogy ebben az életben találkoztunk, és így. mondta miközben a karjai között voltam.

Nem bírtam tovább, utat engedtem a könnyeimnek. Bill letörölte őket, majd elővette a fegyverét.

Y/N.. Egyszerre lövünk, egymásra. mondta miközben hátra lépett egyet.
T- Tessék..? kérdeztem szipogva.

Itt az idő, hogy megöljelek. És én is megérdemlem, hogy megölj. válaszolta.

Ez lenne a közös új kezdetünk? Tényleg, így ér véget? kérdezgettem magamtól, miközben lassan én is elővettem a pisztolyt, amit Bill adott korábban nekem.

Minden lelassult körülöttem. Fel sem fogtam, hogy nekünk már nincs holnap.

Beleszerettem magába, a gonoszba. És most, így kell megfizetnem érte. Közelebb mentem Billhez, a szemébe néztem, majd utoljára megcsókoltam.

Szeretlek. néztem rá. Mindig is szerettelek, mert ugyan olyan őrült vagyok, mint te. mondtam neki, majd hátrébb léptem.

A fegyvert egyenesen a szívere szegeztem. Nem tudhattam, hogy Ő is megteszi-e, de bíztam benne. Bárkinél jobban. Ő is rám célzott. A tető ajtója kinyílt, a rendőrök pedig csak gyűltek.

Most. mondta Bill, rá mosolyogtam, és Ő is így tett. Lehunytam a szemem, a fegyver pedig elsült. Minden elsötétült, és a hallásom igy gyengült.

Reméltem, hogy egy másik életben boldogok lehetünk együtt, de ebben az életben nem győzhettem a gonosz ellen, ha nem válok olyanná, mint Ő.