Fogságban | Bill Kaulitz ff.

Őszinte szavak

Pár nappal később a kórházból kiengedtek, de még mindig Bill házában voltam. Úgy jöttem ide vissza vele, mintha haza jönnénk. Bill furcsán viselkedik amióta ez az egész megtörtént. Már nem a sötét szobában alszom, hanem Bill szobájában, vele egy ágyban. Kedvesebb lett, és ami a legérdekesebb, hogy áldozatokat sem keres.
Nem beszélgetett velem annál többet mint eddig, de mégis máshogy viselkedett, ami aggasztó volt, de mégsem.
Bill egyre többet volt abban a szobába, ahova nekem nem szabadott bemennem, és ezt szóvá is tettem neki, néha rá is kérdeztem, hátha elmondja. Most is így volt, én Bill szobájában ültem az ágyon, ő pedig a titkos szobában volt. Pár perc múlva ki jött a helyiségből, visszatért a szobájába, és leült mellém. Bill nagy levegőt vett, és megtörve a csendet beszélni kezdett.

Ma este elmegyek egy bárba, és velem kell, hogy gyere. mondta. Én összezavarodva néztem rá.
Rendben. feleltem. Nem volt más választásom, és azt se szerettem volna, ha az ellenkezésem miatt agresszívvá válna. Bill felállt az ágyról, a szekrényéhez sétált, és kivett egy gyönyörű fekete ruhát.
Szeretném ha ezt felpróbálnád. mondta miközben engem nézett. Felálltam én is, közelebb mentem Billhez, elvettem tőle a ruhát, és csak álltam és néztem rá célzásként, hogy menjen ki amíg átöltözök.
Nem fogok kimenni, úgyhogy nyugodtan elkezdhetsz öltözködni. mondta. Nem válaszoltam, csak néztem rá tovább, egyáltalán nem akartam előtte öltözködni.

Öltözködj már! kiabált rám. Láttam, ahogy a szemei meggyűlnek dühvel, nem akartam, hogy megüssön, ezért elkezdtem vetkőzni. Levettem a nadrágomat és a polómat, és felvettem a ruhát.
Jól áll. mondta egyszerűen, majd újra a szekrényéhez fordult, és kivett egy fekete alkalmi cipőt.
Vedd fel ezt is. mondta miközben a kezeimbe nyomta a cipőt. Elvettem tőle, és azt is felvettem.
A hajaddal is kezdjél valamit. A fürdőben van fésű. mondta, és kiment a szobából. Elindultam a fürdőbe, és amint a fésűt is megtaláltam, fésülködni kezdtem. A csuklómon mindig van egy hajgumi, ami most hasznomra is vált, ugyanis egy elegáns alkalmi kontyot próbáltam csinálni. Miután elkészültem, lementem megkeresni Billt. Már Ő is alkalmi ruhában volt.
Bill.. szólítottam meg. Kész vagyok. mondtam neki.
Nagyszerű, akkor indulhatunk. mondta, és elindult a bejárati ajtó felé. Én követtem őt. Az autójához mentünk, kinyitotta nekem az ajtót, és miután beültem, ő is helyet foglalt. Körülbelül tíz percig mentünk az autóval, és megérkeztünk. Bill kiszállt, ismét kinyitotta nekem az ajtót, majd bementünk együtt a helyiségbe.

Kérj amit akarsz, meghívlak. mondta.
A pulthoz sétáltunk, és mindketten kértünk egy italt, és kerestünk egy helyet, én leültem, de Ő nem.
Nekem meg kell keresnem valakit, addig maradj itt. Ne merj a pulton, és a mosdón kívűl máshova menni. mondta nekem határozottan. Én rábólintottam, majd elment.
Pár perc telt el, amikor láttam, hogy egy férfivel beszélget. Fogalmam sem volt, hogy vajon miről beszélhetnek, de annyira nem is érdekelt. Próbáltam elterelni a figyelmemet azzal, hogy kiválasztom mit iszok következőnek. Felálltam, kikértem az italt, és visszamentem a helyemre. Bill még mindig azzal a férfivel beszélgetett, de mostmár három nő is velük volt. Az egyikük nagyon kellette magát Billnek, és Bill ezt viszonozta. Nem tudom, hogy miért, de nagyon zavart. Nem tudtam másra figyelni, csak arra a nőre, és Billre. Nem hallottam, hogy miről beszélgetnek, de Bill folyamatosan mosolygott, a nő pedig nevetgélt.
Így telt el körülbelül fél óra, nem tudom már, hogy hányadik italomat ihattam, de eléggé bevoltam csiccsentve. Végig Billt, és a nőt figyeltem. A nő megcsókólta Billt, Ő pedig visszacsókolta. Nagyon idegesített, olyan volt, mintha féltékeny lettem volna. Bill és a nő elindultak egy ajtó felé, amin be is mentek. Azon járt az agyam, hogy vajon mit csinálnak, de nem volt nehéz kitalálni.
Dühös és szomorú voltam egyszerre, de próbáltam ezeket az érzéseket csak arra fogni, hogy az italok miatt túlreagálom az egészet, hiszen engem nem érdekel Bill.
Hirtelen egy férfit vettem észre, hogy engem néz. Amint megtörtént a szemkontaktus, elindult felém.

Miért szomorkodik itt egyedül egy ilyen szép hölgy? kérdezte tőlem mosolyogva, és leült mellém. Én nem válaszoltam neki, abban a pillanatban azért imádkoztam, nehogy Bill ezt meglássa.
Meghívlak egy italra. mondta a férfi, felállt, kikért kettő italt, majd visszaült mellém. Az italt elfogadtam, és inni kezdtem.
Megtudhatom, hogy hogyan hívják kegyed? kérdezett újra a férfi.
Y/N. válaszoltam neki végül. Elkezdtünk beszélgetni átlagos dolgokról, de Ő egyre furcsábban viselkedett. Folyamatosan közelebb ült hozzám.
Kérsz még egy italt? kérdezte miközben a combomat kezdte el markolgatni. Rá akartam szólni, hogy ezt hagyja abba, és ne érjen hozzám, de nem jött ki egy szó se az ajkaimon. Szerencsére nem is kellett semmit mondanom, az ajtó, ahova Bill és a nő bement kinyílt, és Bill újra megjelent. Szemeivel egyből engem keresett, és amint meglátott oda jött.

Vedd le a kezeidet róla te rohadék! kiabált rá a férfire, miközben bevert neki egyet ököllel. Bill megfogta szorosan a kezemet, és kisétált velem a helyiségből nem érdekelve azt, hogy mit csinált odabent.
A kocsijába ültetett, és hazáig vezetett. Az autóban lévő meleg megcsapott, és éreztem, hogy mostmár nem csak szimplán becsiccsentve vagyok. Miután a házhoz értunk, megpróbáltam kiszállni a kocsiból, de nagyon szédültem, Bill ezt észrevette, és segített bemenni a házba. A szobájába mentünk, és lefektetett az ágyára.

Ki volt az, és mit akart tőled? kérdezte dühösen.
Mit érdekel az téged. mondtam neki minden félelem nélkül, hiszen nem éreztem határokat az alkohol miatt.
A kérdésre válaszolj a rohadt életbe! kiabált rám.
És te mit csináltál azzal a nővel? Azért kellett elmennem veled hogy megvárjam amíg kefélsz egyet? mondtam kiabálva én is.
Te ne kérdezz fel engem! kiabált tovább.
De igen rohadtul felkérdezlek, mert téged nem érdekel az, hogy én hogyan éreztem magamat emiatt! mondtam neki dühösen, és elkezdtem sírni. Miért mentél el azzal a nővel, miközben itt vagyok én?! kérdeztem tőle kiabálva, és sírva.
Y/N szerintem nagyon sokat ittál, nem akarok így beszélgetni. mondta nekem.
Nagyon nem érdekel, hogy te most mit akarsz! Én most beszélni akarok szóval beszélni is fogunk! mondtam neki nagyon határozottan, ami természetesen csak az alkohol hatása miatt volt.
Ne mondd nekem azt, hogy egyáltalán nem érdekellek téged! mondtam.
Hát, pedig így van! felelte, és veszekedni kezdtünk.
Ha így lenne, akkor nem lettél volna velem a kórházban végig! Ha nem érdekelnélek, akkor miért nem hagytad, hogy meghaljak? kérdeztem tőle. Bill nem válaszolt, csak nézett.
Válaszolj a rohadt kérdésemre Bill! kiabáltam rá úgy, ahogy Ő szokott rám.
Mert nem akartalak elveszíteni! kiabált vissza Ő is. Hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszolhatnék erre, nem akartam elhinni amit hallottam.
Hát, még itt vagyok, örülhetsz! De nem vagyok a bábud, sem a játékod, hogy úgy rángass ahogy akarsz, sőt nem tehetsz olyan helyzetekbe, amilyenbe csak akarsz! kiabáltam neki nagyon dühösen.
De igen, megtehetem, ne felejtsd el, hogy a sorsod az én kezemben van! kiabált vissza.
Marhára nem rendelkezhetsz felettem! kiabáltam neki, miközben megpofoztam. Akármennyire is voltam berúgva, tudtam, hogy ezzel most nagyon messzire mentem.