Eltaszítva

19. Fejezet

Realizálás

Nem messze a vonatállomástól álltak egy főtéren. Távolról nem tűnt ilyen soknak a szaladgáló emberek látványa, de így, benne állni már más volt. Senki se törődött a két tétlenül álló fiatallal, akik azt se tudták, merre menjenek.

Mert Elijah egy apró bökkenőt felejtett el. Nem tudta, hogy Greenville-en belül hol lakik Brise.

Meg kellett volna kérdeznie Anthonytól, de aztán rájött, hogy mégse, mert a nyakát tette rá, hogy nem mondta volna el. Az a kezdetleges, normális irányba alakuló kapcsolatuk is romba dőlt volna. Azt szűrte volna le, hogy megint csak Anne miatt kereste meg, ami miatt végtelen haragra gerjedne.

Mirkfieldben muszáj barátokat vagy legalább ismerősöket szereznie, mert sajnálatos módon az élet ezekből áll. Kapcsolatokból. Ha valamire szüksége van, azok által tudja megszerezni. Mindig tudnia kéne valakit valamilyen problémára. Mint a legjobb esetben Anne-t, mint orvost.

Hatalmas szerencséje volt vele...

Daniel a száját húzva húzódott közelebb a bátyjához. Megnyugtatja a jelenléte, de ha Aurore itt lett volna vele, az egyenesen minden félelmét eltüntetné. A nagy hangzavar csak rá tett még egy lapáttal. Nagyon gyorsan indulni akart, mert hosszútávon ezt nem fogja bírni.

— Hogy lehettél ekkora kretén, hogy még azt se tudod, hova kell menni? Kezdek kételkedni, hogy kettőnk közül te vagy az okosabb.

— Milyen nagy a szád ahhoz képest, hogy mindjárt összeesel. — Elijah a karjánál fogva közelebb húzta magához, nehogy nekimenjenek. — Azért jól vagy?

— Persze, csak valamerre induljunk meg.

Véletlenszerűen elkezdtek sétálni egy tetszőleges irányba, csakhogy az idősebbiknek megakadt a szeme valamin.

Vagy inkább valakin.

Mi a lónak a...

Ez ugye csak egy vicc? Egy kegyetlen vicc...

Mivel megtántorodott, Danielnek is feltűnt és a bizonyos embernek is, ami miatt Elijah még jobban süllyedt a földbe.

Oh, jaj! Idejön!

A nő kecses léptekkel sétált egyenesen felé. Sötét szoknyája ide-oda libbent, éppenhogy csak megmutatva a bokáját. Fején a hatalmas kalap árnyékot adott az arcának, nem sütött a szemébe a Nap, és a feje se éghetett le.

Csak másvalakit szúrt ki. Biztos máshova készül.

— Az nő felénk tart? — súgta oda Dan. Összeszűkült szemekkel méregette. — Olyan ismerősnek tűnik.

Mielőtt Elijah számon kérhette volna rajta az utóbbi mondatát, a hölgy elé állt. Világoskék szeme áthatóan figyelte, sötét haja finoman omlott a hátára. Kesztyűbe bújtatott kezét nyújtotta, miközben le se vette róla a szemét.

Elijah gyors csókot nyomott rá, majd elhajolt.

— Mit keres itt, Amelia?

Visszatért a magázódáshoz, ami a fiatal hölgynek sem tetszett. A száját húzta, de aztán újra kivillantotta fehér fogait. Ignorálta a kérdést.

— Nem hittem volna, hogy újra találkozni fogunk, Mr. Dolent. Nem azt mondom, hogy nem örülök, hogy látom. Mielőtt még félreérti...

— Kérdeztem valamit.

— Itt lakom, Elijah. — Macskaszemei megvillantak. — Nem újdonság, hogy én itt vagyok, viszont te már annál inkább. Mégis miért jöttél a nagyvárosba? Vagy hadd fogalmazzak máshogy. Kiért jöttél ide?