Eltaszítva

11. Fejezet

Az Elysian-bál

Gyönyörűbb volt, mint ahogy elképzelte. Rég látott ilyen hatalmas bált. Utoljára talán az apja rendezte, de az is eltörpült emellett. A csillárok ragyogása belepte az egész termet, a padlón akár a saját tükörképét is láthatta. A falakon a festmények szinte mozogtak. Mindenhova virágokat és minél fényesebb dolgokat tettek, hogy aztán az is elnyerje a vendégek káprázatát. Az oszlopokon kígyószerűen ment fel a sokezer színből álló virágsor. Elijah egyszerre látta a teremben Anne ártatlanságát és Anthony magamutogatását. Viszont el kellett ismernie, nem semmi díszítést hoztak össze.

Az emberek végre kiöltözhettek és megmutathatták, mikre is tudnak költeni. A nőkön annyi ékszer volt, hogy Elijahnak el kellett gondolkodnia, mennyien segíthettek volna a családján, amíg ő a háborúban harcolt. Gusztustalan, hogy amikor pénz kellett volna, senki sehol nem volt. Hiába ment el egyesekhez, hiába könyörgött párnál, mindenki hátat fordított, és a sorsára hagyta a Dolent családot.

Megtehették volna. Semmi nehézséget nem okozott volna. Még gazdaságilag is belefért volna. Ez a kiadás semmi lett volna nekik. Lelkiismeretükön és kedvességükön múlott, amin megbuktak. Azt hitték, majd elvéreznek, eltűnik a család az arisztokrata körből, de Elijah mégis itt áll.

A Dolentéket nem lehet csak úgy hátba szúrni. Más nem végezhet velük, főleg nem valami középosztálybeli gazdag.

— Elijah Dolent..?

— Az tényleg ő.

— Akkor túlélte. Nem halt meg.

— Mit keres itt?

— Vajon mit akarhat?

— Hogy képes idejönni? A Dolent vagyon rég elfogyott.

Ehhez hasonló dolgokat hallott, de mind elengedte a füle mellett. A terem másik végéből kiszúrta Anthony Elysiant, aki nem túl barátságos tekintettel figyelte. Elijah egy pillanatra kétségbeesett, hogy nem láthatja majd Anne-t, mert előbb dobják ki, minthogy találkozzanak. És ahogy végigfutatta a szemét a tömegen, nem látta a lányt.

Mindketten elindultak egymás felé. Anthony határozottan, egyre mérgesebben, míg Elijah érzelemmentes arccal lépdelt lassan. Az emberek félreálltak és minden figyelmüket nekik szentelték. Látni akartak egy jelenetet. Egy kis drámát, amivel az unalmas életüket feldobhatják.

Nevetséges — gondolta Elijah. Persze, hogy várnak valamire, amin heteken át csámcsoghatnak. És az érdeklődést látva én elég izgalmasnak tűnök.

Anthony már pár lépésre állt tőle. Készült rávetni magát, kicsapni a házából, amikor is Anne megérkezett.

— Elijah? — kérdezte. Hangjából áradt a szeretet és a meglepődés - a jobbik verzióból.

— Anne... — ámult el a férfi. A szerelme gyönyörű volt. Nem voltak szavak, amik leírhatták az érzéseit és a gondolatait, mert egyszerűen lehetetlen lett volna.

Anne földig érő, sötétlila ruhában volt, rá virágokat varrtak. A mellkasánál csipkébe váltott és úgy ment végig a vállán. A dekoltázsa eleget takart, de mégis kiemelte a mellét. A hajában ugyan olyan színű masni, és egy csillogós hajtűző, aminek nem látta a formáját. Elijah akkor jött rá, hogy Ellie összeöltöztette őket. Ugyan olyan virágok voltak rajta is, a csokornyakkendője ugyan úgy lila volt, pont mint a zsebkendője a mellkasánál lévő zsebben. Nem tudta, hogyan csinálta ezt Ellie, de magában kezet csókolt neki köszönet jeléül.

Mindenkinek feltűnt, főleg, amikor Anne a férfiak mellé ért. Készült a barátjához menni, de az apja elállta az útját. Minden elnémult. A muzsikusok a terem végénél abbahagyták a munkájukat, a hangszereiken kínosan dobolva várták a követelést, hogy mit csináljanak.