Tánc

5. fejezet

5.

Figyelmeztetés: felkavaró tartalom, és akkor még szolidan fogalmaztam

Lance megtorpant, ez Keith-t is megállásra késztette. A fiú felé fordult, óvatosan végigsimított az arcán.

– Emlékszel, megígérted, hogy hallgatsz rám – szólalt meg valami különös csillogással a szemében. Időbe telt, míg Keith-nek leesett, hogy félelem tükröződik a tekintetében, ettől viszont ő is ideges lett.

– Igen.

– Legyél annyira szubmisszív, amennyire csak tudsz – kérte Lance, Keith pedig nem tudta mire vélni hirtelen. Igazság szerint azt sem tudta, mit kell csinálniuk.

– Hogy értve?

– Velem szemben. Arra kérlek, legyél olyan, mint egy játékbaba. Csak hagyd magad, akkor nem lesz gond.

– Ez nagyon furán hangzik – vágta rá Keith, mire Lance ingerülten felsóhajtott. Pedig vele ritkán volt türelmetlen, ezúttal mégis annak tűnt.

– Akkor ne gondolkodj, csak csináld, jó?

Ebben maradtak, mielőtt beléptek az ajtón. Fél órával később pedig Keith közel járt hozzá, hogy zokogjon. Ez így még rosszabb volt, hogy végig kellett néznie, mégsem bírta elfordítani a tekintetét. A falnál kuporgott, kényszerítette magát, hogy ne mozduljon. Azzal talán még többet ártana...

Lance nem árulta el neki, hogy a férfi ennyire erőszakos. Megértette, miért, ha előre tudja, talán bejönni is képtelen lett volna a motelszobába, így viszont annyira sokkot kapott, hogy nem bírta visszatartani a könnyeit. Azt hitte, csak adnak egy kis műsort, álmában sem gondolta volna, hogy amint végeznek, a pasas minden átmenet és előkészület nélkül leteperi Lance-t. Keith meg mert volna esküdni rá, hogy a fiú számított erre, mégis látta az iszonyt a tekintetében, a fájdalmas hang mintha hatványozottan pattant volna vissza a falakról...

– Te jössz!

Keith megütközve pillantott a férfira, aki Lance felé intett. Kizárt, hogy ezek után még ő is...

Nem volt ideje kimondani. A férfi elvette a pisztolyt a testőrétől, és Lance-re szegezte.

– Vagy így, vagy úgy, de szórakoztató lesz.

Keith nem kapott levegőt. Fogalma sem volt, honnan szedett össze annyi erőt, hogy egyáltalán felkeljen a földről. Ráadásul fogalma sem volt, hogyan teljesíthetné a kérést. Hogyan jöhetne így izgalomba...

– Gyere ide!

Lance hangja gyengének hatott. Keith szinte álomban lebegve lépett hozzá. A fiú kicsit oldalra fordult, úgy könyökölt fel, majd a csípőjénél fogva közelebb húzta, és a farkára tapadt. Keith megrökönyödve pillantott rá, de tudta, hogy muszáj koncentrálnia. Csak a fiú szemét nézte, ujjaival a hajába túrt, igyekezett azt képzelni, hogy csak ketten vannak, de borzalmasan nehezen sikerült.

– Elég lesz már!

Keith Lance halvány mosolyából merítkezett. A fiú mögé térdelt, óvszerért nyúlt, és igyekezett visszanyelni a könnyeit. A hang, amit Lance kiadott, amikor beléhatolt, bántotta a fülét, beleette magát a tudatába. Mégis mozdította a csípőjét, és amikor azt kérték tőle, csinálja gyorsabban, megtette.

Üresség maradt utána, szinte teljesen elnyelte, alig érzékelte a külvilágot.

– Szedd össze magad!