Tánc

7. fejezet

Keith élvezte a lágy csókokat a nyakán és az arcán. Előző nap nem szeretkeztek, mert Harolddal találkozott, és kivételesen nem érezte úgy, hogy el kellene felednie az alkalmat. Ráadásul Lance korábban ment dolgozni, így idejük is csak egy gyors menetre lett volna.

Keithnek feltűnt a változás. Lance órákat tekintve többet dolgozott, viszont nagyrészt a klubban, nem kapott túl sok egyéb munkát, csak a régieket. Tudta, hogy ez a fiúnak is feltűnt, csak vagy nem értette, vagy nem tette szóvá.

Lance elhúzódott tőle, a szemébe nézett, Keith pedig hiába hajolt utána.

– Tegnap furcsa dolgot hallottam. Nem először – szólalt meg a fiú tapogatózó hangon, Keith pedig értetlenül vonta össze a szemöldökét.

– Hm?

– Igaz, hogy Paul egy ideje többnyire aktívként küld?

Keith elkapta a tekintetét. Felült, kis távolságra vágyott, ha már komoly témába kezdtek. Ismerte annyira Lance-t, hogy úgysem tudná most elterelni a beszélgetést. Látta az arcán az elszántságot.

– Igen.

– Miért nem mondtad?

A számonkérés hiába volt jogos, bosszantotta Keith-t. Lance azonban maga felé fordította, nem engedte elbújni.

– Nem tudom.

– Dehogynem – vágta rá Lance, Keith azonban megrázta a fejét, és kiszakadt a finom érintésből.

– Azért, hogy ne faggass arról, amiről nem beszélhetek.

– Tessék? – kérdezte Lance döbbenten, és Keith után kapott, amikor a fiú felkelt az ágyról. Nem volt elég gyors, Lance visszarántotta magához. – Mibe keveredtél?

Jólesett Lance aggodalma, hiába tartott tőle, hogy a titkolózás közéjük állhat. Inkább veszekedjenek, mint bajuk történjen...

Óvatosan fogalmazott, többször lejátszotta magában, mielőtt hangosan kimondta a szavakat.

– Van köztünk egy egyezség. Nem kapok aljamunkát, téged nem bánt, én pedig csinálom, amit akar.

Lance-t azonban nem olyan olyan fából faragták, hogy könnyen le lehessen rázni, bár erre Keith nem is igazán számított. Pedig a fiú is elhallgatott előle dolgokat, hogy megvédje. Nem is egyszer.

– És mi az?

– Nem mondhatom el...

– Remek – sóhajtotta Lance, de úgy tűnt, beletörődött a döntésébe, és ezért Keith hálás volt. A harag ott villódzott közöttük, mégis tudta, hogy nem fognak ennél jobban összezördülni. Visszalépett Lance-hez, a fiú azonban nem tűrte az érintését. – Azért jobb, ha tudod, hogy Tim nagyon fúj rád.

– Majd vigyázok – felelte semleges hangon, bár a torka összeszorult. Akárhány veszélyt legyőz, mindig les rá egy másik...

A tánc felszabadította. Addig ismét az övé volt a világ, erővel szorította ki a gondolatokat a fejéből. Ki akart kapcsolni, legalább arra a rövid időre. Látott, de nem nézett, csak a ritmust hallotta, minden más érzékét háttérbe szorította.

Aztán alig ért le a színpadról, kénytelen volt ismét visszarázódni a valóságba, Lance durván visszarántotta.

– Paul beszélni akar veled.

– Miről? – kérdezett vissza Keith, miután majdnem a fél üveg vizet lehúzta. Egy ideje nem érzett komoly pánikot, ha a főnöke magához hívatta, Lance arcára viszont az volt írva. – Mi történt?