Istenostor Táltosa II.

37. Megfigyelve

A fiatal Teike gyerek már pár hónapja együtt utaztak Csito tábornok csapataival, amikor az egész kezdődött. Kamu visszatért régi szokásához, hogy amikor csak tudott a tábor különböző pontjain fogta magát és úgy tett, mintha elaludt volna. Ez az átverés annyira ment neki, hogy pár hónap után már senki nem is figyelt rá, mikor így alvást játszott és nyugodtan folytatta a beszélgetést, ha ott volt a fiú, ha nem.

Így történt, hogy egyik nap, amikor a tábor szélén pihent le furcsa beszélgetésre lett figyelmes. Először csak azt hallotta, hogy valamit Athiráról beszélnek a katonák, aztán meghallotta apja nevét. Ezután Kamu kifejezett figyelmet fordított arra, hogy minél többet "aludjon" azon emberek közelében. Ennek köszönhetően vett tudomást arról, hogy az a csapat ember együtt tervelt az apjukkal Athira ellen.

Bár Teike még mindig szorongott Csito tábornok, vagy ahogy ő nevezte mindig Athira körül, de már nem menekült előle, mégis ennek ellenére is Kamunak semmi baja sem volt a heginek vezetőjével. Sőt, az igazat megvallva hálás volt a férfinek, aki új családdal ajándékozta meg. Úgyhogy a fiatal Kamut kifejezetten felidegesítette a lázadók tervezkedése.

- Mit akarsz csinálni ellenük? - Kérdezte tőle egyik este Teike, mire a fiatal Kamu teljesen érzelemmentes tekintettel nézett vissza rá.

- Amit a legutóbb is. Teszek róla, hogy esélyük se legyen rá képes. - Jelentette be a fiú és még aznap este kiszökött a jurtájukból, hogy elvegye egy ember életét. A táborban másnap szomorúan vették tudomásul, hogy egy harcossal kevesebbel kell tovább utazniuk. Akkor még senki sem sejtette, hogy az elkövetkező időkben kifejezetten sokan fognak így meghalni.

Kamu ugyan is körülbelül hetente egy embert ölt meg, hogy lassan felszámolja a lázadókat, mielőtt azok egykori apja helyett új vezetőt találhattak volna maguknak. A gyilkosságokat mindig éjjel követte el és bevetette minden tudását, amit egykori apja, jelenlegi anyja és Teike tanított neki, hogy senki se vegye észre őt, amikor munkálkodik.

- Várj! Te voltál az Éjjeli Guta? - Tágultak ki a jelenben Kele szemei, mire a szellem-ember elégedetten elmosolyodott.

- Sose szerettem azt a becenevet. - Vonta meg a vállát a Halhatatlan Köd vezetője.

Csito tábornok csapatainak körében a hetek múlásával szárnyra kapott az a szóbeszéd, hogy egy démon vagy egy éhes szellem zargatja a tábort. Viszont mivel se Etele, se Inepta nem tudta sem nem megtalálni, sem nem elűzni a lényt, így a tábornak nem volt más választása, mint hogy megtanuljon élni a helyzettel.

- Már megint itt van. - Kamu meg se fordult, mikor meghallotta a szellem király hangját. Csak oldalra pillantott rá, mielőtt elvigyorodott volna és besietett volna a jurtába. - Áh, hagyni akarod, hogy lássa. - Nevetett fel hangosan Teike. - Kíváncsi vagy hogy reagál? - Tudakolta a szellem király.

- Ha nem fogod be végre eskü egy hétre nem figyelek rád! - Nézett mérgesen Teikére Kamu, ahogy letakarította a fegyverét, majd nyugodt léptekkel kiosont a jurtából és elindult a tábor egyik elhagyatottabb része felé. Háta mögött folyamatosan érezte az idegen személy energiáit.

- Megölöd? - Tudakolta a szellem király. Kamu azonban csak féloldalt pillantott rá, jelezve, hogy korábbi fenyegetése még mindig érvényben volt. - Jó, jó, befogtam. - Kuncogta Teike, de továbbra is Kamu mellett ment, csak menetiránynak háttal, az idegent nézve, aki követte őket.

- Tudom, hogy ott vagy. - Szólalt meg fennhangon Kamu, ahogy megállt a tábor szélén.

- Megyek nézem jön-e valaki! - Emelte fel a karjait Teike.

- Felesleges elbújnod, úgyhogy elő is jöhetnél. - Fordult meg Kamu, hogy tekintetével végignézzen a közeli jurtákon, hátha meglátja követőjét. - Miért követsz? - Tudakolta a fiatal fiú, de választ nem kapott.

- Itt van! - Jelenik meg az egyik bal oldali jurta mellett Teike és mutat el mögé.

- Gyere már elő a fenébe is! - Mordult fel Kamu és még dobbantott is egyet.

- Jól van na, nem kell ennyire mérgesnek lenni. - Lépett ki a jurták közül egy sárga ruhába öltözött fiú.

- Miért követtél? - Lépett hozzá közelebb Kamu, fél kezét a fegyverén tartva.

- Mert egyik este láttam, hogy az áldozat jurtájából jöttél ki. Felismerhető a Koál öltözet. - Forgatta meg a szemeit az idegen.

- Ez esetben nincs más választásom... - Kezdett bele komoly hangon Kamu, mire a sárga ruhás fiú szemei csillogni kezdtek és vigyorogva megszólalt.

- Meg kell ölnöd? Mondd, hogy meg kell ölnöd! - Könyörgött lelkesen.

- Mi? Meg akarsz halni? - Pislogott értetlenül az ifjú Teike és eresztette le a kezét.

- Dehogy! Csak kíváncsi vagyok hogy csinálod. - Vonta meg a vállát. - Még senkit se láttam, aki így el tud tűnni. - Csillogtak a szemei a fiatal fiúnak. - Bár, ha engem kérdezel a méreg hatásosabb, de nem sokan osztják a véleményem. - Fonta össze maga előtt a karjait a fiatal, aki körülbelül annyi idős volt, mint a Teike fiú, a tizenesei legvégén.

- Koál Kamu. - Nyújtott kezet az idegennek a fiatal gyilkos. - Te?

- Szotvard Ajtony. - Rázta meg a fiú a felé nyújtott kezet.

- Ajtony, mit szólnál hozzá, ha a következő baromnál kipróbálnánk az egyik mérgedet? - Biccentett Kamu a jurták felé, ajkain egy gonosz félmosollyal, aminek a párja azonnal megjelent a Zsawkan fiú arcán is.

- Oh, csak nem szövetségesek leszünk? - Tudakolta hangjában őszinte lelkesedéssel.

- Hasznos lenne egy hozzád hasonló ember ahhoz, hogy megszabaduljunk azoktól, akik el akarják tenni láb alól Athirát. - Mondta Kamu egy kicsit őrült mosollyal az arcán.

- Benne vagyok, de... - Fintorodott el egy kicsit Ajtony.

- Mi de? - Nézett kérdőn a sárga ruhásra Kamu.

- Lehet, hogy egy két másik embert is... Tudod... - Magyarázta a fiú.

- Megöljünk? - Kérdezte kuncogva Kamu.

- Ja, azt. - Biccentett egyet Ajtony.

- Hát, ha rászolgáltak, akkor mindenképpen. - Vonta meg a vállát a Teike fiú. - Szóval társam... - Karolta át hirtelen Kamu Ajtonyt, aki gyanakodva nézett új barátjára. - Milyen mérgeid is vannak neked pontosan? - Tudakolta ajkain egy széles vigyorral az ajkain.

- Oh, hát egy egész gyűjteményem van. Csak mondd, hogy mire kell és biztos, hogy találok valamit, vagy ha nem... - Itt összedörgölte a két kezét. - Akkor kitalálok valamit. - Hirtelen elbizonytalanodott egy kicsit. - Már ha nincs ellenedre, hogy kísérletezni kell. - Tárta ki a karjait.

- Hát hogy a viharba lenne ellenemre? Még sose láttam mérget hatás közben. - Nevetett fel Kamu. - A kísérletezés meg senkinek sem árt. Gondolj bele milyen hatásos lenne, ha mondjuk ennek a szépségnek... - Itt Kamu kihúzta a tőrét az övéből és megforgatta a kezében. - Elég lenne megkarcolnia hozzá, hogy teszem azt kettő vagy három nap múlva meghaljon az illető. - Vetette fel az ötletet.

- Már van is ötletem melyik mérgem lehetne erre használni. - Csillogtak a szemei Ajtonynak.

- Te jó ősök. Daimonok óvják, aki a rossz oldalatokra kerül gyerekek. - Nevetett fel Teike, ahogy lassan elhalványodott utóda szemei elől.