𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️

ÖTÖᗪIK

május.13.

Olivia Baker

Reggel egy kéz lágy simogatására és az ablakon besütő erős napfényre keltem. Kipattantak szemeim, s kómásan néztem fel a mellettem pihenő Jackre. Édes szuszogása csiklandozta tarkómat, hihetetlen nagy biztonságot éreztem karjaiban, hasamat megállás nélkül simogatta trikóm alatt, melytől a gyomromban megint megéreztem azt a fura bizsergést. Halkan felsóhajtottam és finoman Jack kezére helyeztem enyémet, hogy letudjam emelni magamról, de ő úgy szorított magához, hogy amint sikerült kicsit felemelnem kezét azonnal visszaesett hasamra, ő pedig fáradtan felmormogott.

-Hány óra van?- Hallottom meg reggeli rekedtes hangját fülemtől pár centire, testemen átfutott a hideg.

-N-Nem tudom.- Mondtam halkan, szinte suttogva.

-Bassza meg!- Káromkodott, én pedig kíváncsian felé fordultam.- Elfelejtettem feltenni töltőre a telefonom és kikapcsolt, a meleg sugarakból ítélve pedig nem 6 óra van.- Hangjából hallom, hogy nagyon ideges, de nem tudtam kikövetkeztetni, hogy rám haragszik-e. Hisz ma reggel egy pár szót váltottunk egymással, de azonnal elvette a kezét derekamról mikor felébredt. Mégis csak miattam aludt el. Én tereltem el a figyelmét. Minden az én hibám.

-Én hibáztam el, ugye?- Követtem végig mozdulatsorát, ahogy felteszi a telefonját töltőre, majd ahogy a szekrényében kezd pakolászni.

-Nem. Livi, nem hibáztál el semmit. Az én fejemből ment ki, ezért nem hibáztathatlak téged. Különben is. Nem tehetsz a tegnap este történtekről.- Vágja rá, mire elhúzom szám szélét és a saját szobám felé veszem az irányt. Kivettem onnan egy fekete farmert és egy trikót, majd miután felöltöztem felkentem egy kis szempillaspirált és elpakoltam a cuccaimat.

-Jack!- Szólítottam meg hangosan a fiút.- Ma lesz az az izé?

-Az az izé kötelező, szóval siess! Még beérsz a második óra felére.- Kiáltotta vissza, s rohanni kezdtem az iskola felé. Ma különösen jól aludtam, szóval viszonylag kipihenten állottam neki a napnak. Míg sétáltam egy kocsi lelassított mellettem én pedig megforgattam szemeimet. Fuccs a jó napomnak.

-Nocsak kit látnak szemeim! Jó napunk van ma, nem?- Hallottam meg Elliot hangját, mire megálltam a kocsival egyetemben.

-Mit akarsz, Elliot?

-Ma jössz akkor?

-Miért kéne? Nekem erre nincs időm. Kopj le rólam!- Válaszoltam neki idegesen.

-Húha, úgy látszik valaki ma bal lábbal kelt.

-Nem, kivételesen jobbal.- Mondom gúnyosan, majd nagy léptekkel indultam meg az iskola felé. Az autó elhaladt mellettem, ahonnan egy hangos fütyülés eredt ki. Hogy merészel utánam fütyülni? Ez lökött, én biztos, hogy nem megyek ma sehova.

Vettem egy mély levegőt, mielőtt betehetném lábaimat a küszöbön, majd az igazgató irodája felé vettem az irányt, ugyanis már 9:50 volt. 10:00-re kellett jönnöm, egyszer az életben legalább pontos vagyok.

-Jó napot, Mr.Parker!-Köszöntem, majd leültem az egyik székre és kukán bambultam magam elé.

-Jó napot, Miss Baker! Jacket hol hagyta?- Törte meg végül a csendet.

-Egyedül is túlélem ezt. Nem tudom, hogy beugrik-e, de nem hiszem, hogy erre kerül ma sor.

-Túléli, higgye el! Ma, illetve tegnap is meghallgattam több diákot, rengetegen álltak a maga oldalán. Sokan bevallották, hogy Emily kezdte, így nem sok oka van félni.