𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️

KIᒪᗴᑎᑕᗴᗪIK

Június.2.

Olivia Baker

Korán ébredtem, az ébresztőm előtt úgy egy órával. El se tudom hinni, hogy a repülőút óta nem beszéltem Jackkel és ez bevallom kicsit fáj. Még mindig szeretem, fogom is. Hogy ne szeretném. Minden nap látom, de próbálom minden erőmmel kerülni. Rose-val nem találkoztam azóta, bár rendszeresen beszélünk. Mindig jelentem neki, hogy mizu. Vagyis leginkább azt, hogy még mindig nem beszélünk.

Még mindig rendszeresen vannak rémálmaim és most senki nincs segítségemre. Egyedül Jack tud róla, másnak pedig nem fogom elárulni. Jobb nekem így.

A fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol megmostam az arcom és a fogam.

A szobám felé menet erősen gondolkodtam a mai napon, pontosabban, hogy mit csináljak ma. Egészen addig töprengtem, míg egy erős mellkasnak nem ütköztem.

-B-Bocs.- Motyogtam. Tudtam ki az. Túl jól. Anya és David már a melóban voltak, így egyikük sem lehetett, csak is Ő...

-Livi...- Mondta halkan, mire a torkomban óriási gombóc keletkezett.

-Mit akarsz, Jack?- Néztem fel abba a gyönyörű mogyoróbarna szempárba.

-Nem lényeges. Bocs, hogy az utadba állok.- Mondta dühösen.

-Ó, tehát én lennék a hibás?

-Miért én az vagyok? Tettem ellened bármi rosszat? Az én hibám, hogy szeretsz?

-Könnyebb, ha téged okollak.- Ez volt a végszó, berohantam a szobámba és becsaptam magam után az ajtót. Tükörbe néztem. Szemeimben könnyek gyűltek fel. Undorodom. Hogy beszélhetek így vele? Nem ezt érdemli.

A szekrényemből egy fehér felsőt és egy egyszerű farmert vettem ki. Sminkelni nem igazán szoktam, néha persze szeretek sminket viselni, de általában csak egy kis szempillaspirált használok. Most sem lesz másképp. Felkaptam táskámat és a szokásos úton elindultam a gimi felé. Út közben zenét hallgattam. The Neighbourhood Stargazing száma ment, amit azonnal szkippeltem, mintsem, hogy emlékeztessen az egész májusi történésekre. Bár feleslegesen, hisz nagyon is emlékeztem rájuk. Minden pillanatra és minden másodpercben visszasírom azt az időszakot. De azok az idők elmúltak, muszáj volt visszatérni a régi kerékvágásba. Nem akartam. De muszáj volt.

Beléptem a küszöbön és a szekrényem felé siettem, ahol miután lepakoltam, beültem az első órámra. A tanár hamarosan megérkezett-becsengetés után tíz perccel- majd elnézést kért és izgatottan összecsapta kezeit.

-Rendben. Remek hírekkel jöttem! Ma iskolánk épületében egyetemisták fognak megjelenni. Minden szakról négy diák jön, ezzel segítve a tovább tanulókat és az iskola minden diákja részt vehet a programokban. A következő órában kezdődik a program, szóval van időnk még egy rövid anyagra.- Gyomromban görcs keletkezett. Tudtam, hogy ez nem az én napom lesz, pláne, ha jön Jack is. Mit kezdjek, ha itt lesz? Elliot vajon jön? Rettegek. Nem akarom, hogy jöjjön. Azt se, hogy bármelyikük jöjjön. Miért nem lehetek beteg?

Mikor meghallottam a csengőt első voltam, aki kirohant a teremből. A női mosdó felé siettem, majd az egyik fülkébe telepedtem le. A görcs a gyomromban még mindig nem oldódott. Kezeim remegtek, nem tudtam mit tehetnék. Jack idejön és hozzá kell szólnom. Nem! Ennek nem szabad megtörténnie. De meg fog történni. Erőt vettem magamon és a gombócot torkomban lenyelve indultam el a standok felé, amik az iskola túlsó felén kaptak helyet. Az udvaron.

Kinyitottam az ajtót és tekintetem abban a pillanatban találkozott Jack-ével. Rettegve sétáltam a standjuk felé, ahol szerencsémre csak Will, Rose és Jack állt. Rose szorosan magához ölelt és mosolyt húzott ajkaira. Vad stílusa azóta is megmaradt. Bőrnadrág és egy vörös kivágott felső? Kiváló kombó.