𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️

TIᘔᗴᑎᕼᗩᖇᗰᗩᗪIK

Június.8.

Olivia Baker

A konyhában ügyködtem. Bolognait készítettem. Jack kedvencét. Legalábbis mire felkel már kész lesz.

A tegnapi nap rohadt hosszú volt. Azt hittem már sosem lesz vége. Olyan mesébe illő volt, amikor apa megjelent. Mint a vihar előtti csend. Olyan fura ez az egész. Mi rossz fog történni?

A húst és a tésztát letettem az asztalra, majd felrohantam a lépcsőn, anya és David elmentek boltba. Volt időm Jackkel hancúrozni.

-Jó reggelt!- Kiáltottam mikor berontottam. Ő rám emelte barna tekintetét, majd elmosolyodott és elindult felém. Hosszú, szenvedélyes csókkal köszöntött. Belemosolyogtam csókunkba, majd eltoltam magamtól.

-Neked is csoda szép reggelt!- Kitereltem a szobájából, hogy egyen végre a főztemből. Így is tett. Leült, s boldogan fogadta kedvenc kajáját. Én is vele ettem.

...

Már ettünk mindketten. Anyáék itthon vannak, így csendben átosontam Jack szobájába. Engem kémlelt a szoba másik feléből. Egy gyönyörű pillangónak érzem magam, aki a tavaszi időszakban repdes virágról-virágra.

Felállt, s egyre közelebb lépett. Nem mondott semmit. Csak jött. Lassan derekamra vezette kezét, s érzelmes csókba kezdett. Lassan nyelvét enyémnek feszítette, s felsőm alá vezette kezét. Egy pillanatra eltávolodott, majd újra falni kezdte az ajkaimat, mikor az ajtó kinyitódott, s én gyorsan ellöktem Őt.

David állt az ajtóban lefagyva, egy csalódott tekintetet vetett a fiára. A pulzusom az égbe szökkent. Basszus...

-Apa...

-Tudhattam volna, hogy igaz!- Mondta David, majd becsapta az ajtót maga után. A szemeimben könnyek gyűltek fel, majd Jackre emeltem a tekintetem, aki már engem vizslatott.

-Bassza meg... Annyira sajnálom, Csillagom!- Sóhajtottam, majd eltoltam magam a faltól és idegesen járkálni kezdtem a szobában.

-Az anyukám utálni fog.- Mondtam halkan, majd leültem az ágy szélére, s felpillantottam Jackre.

-Olivia...- Az arcomon legördült egy könnycsepp, majd felhúztam térdeimet magam elé. Jack egy fájdalmas grimaszt vágott, majd leült mellém, s közelebb húzott magához.- Ezt elbasztam, ugye?

-Elbasztuk.- Helyesbítettem.- Mind a ketten elbasztuk.- Egyre több könnycsepp folyt végig az arcomon. Jack maga felé fordított, és hüvelykujjával lágyan letörölte azokat.

-Ne félj, Kis Csillag!- Mondta suttogva, majd egy puszit nyomott az ajkaimra, s fájdalmasan elmosolyodott.- A mi döntésünk, hogy együtt maradunk-e, vagy sem. Lolának muszáj lesz elfogadnia és apámnak is. Ha együtt akarunk lenni, együtt leszünk!- Elhúztam számat, majd vállára döntöttem a fejem. David benyitott, majd intett, hogy menjünk utána. Remegő kézzel és kiszáradt szájjal közelítettem meg a nappalit. Jack megfogta kezemet, majd a fülemhez hajolt.- Hé, nyugodj meg! Itt vagyok melletted! Hozok vizet!- Biccentettem, majd félve leültem a kanapéra, azzal a fotellal szemben, melybe anyám ült. Anya rám se nézett. Csak bambult maga elé. David leült mellé, s megfogta kezét. Mintha magamat és Jacket látnám...

-Hol van Jack?- David felé pillantottam.

-A konyhában.- Mondtam remegő hangon. Hirtelen besüppedt a mellettem elfekvő üres hely. Jack ült le mellém. Óvatosan megfogta a kezemet, miközben Daviden tartotta a tekintetét, majd a másik kezembe adta a vizet. Anya a kezünkre emelte tekintetét, majd sóhajtott.