Június.8.
Olivia Baker
A konyhában ügyködtem. Bolognait készítettem. Jack kedvencét. Legalábbis mire felkel már kész lesz.
A tegnapi nap rohadt hosszú volt. Azt hittem már sosem lesz vége. Olyan mesébe illő volt, amikor apa megjelent. Mint a vihar előtti csend. Olyan fura ez az egész. Mi rossz fog történni?
A húst és a tésztát letettem az asztalra, majd felrohantam a lépcsőn, anya és David elmentek boltba. Volt időm Jackkel hancúrozni.
-Jó reggelt!- Kiáltottam mikor berontottam. Ő rám emelte barna tekintetét, majd elmosolyodott és elindult felém. Hosszú, szenvedélyes csókkal köszöntött. Belemosolyogtam csókunkba, majd eltoltam magamtól.
-Neked is csoda szép reggelt!- Kitereltem a szobájából, hogy egyen végre a főztemből. Így is tett. Leült, s boldogan fogadta kedvenc kajáját. Én is vele ettem.
...
Már ettünk mindketten. Anyáék itthon vannak, így csendben átosontam Jack szobájába. Engem kémlelt a szoba másik feléből. Egy gyönyörű pillangónak érzem magam, aki a tavaszi időszakban repdes virágról-virágra.
Felállt, s egyre közelebb lépett. Nem mondott semmit. Csak jött. Lassan derekamra vezette kezét, s érzelmes csókba kezdett. Lassan nyelvét enyémnek feszítette, s felsőm alá vezette kezét. Egy pillanatra eltávolodott, majd újra falni kezdte az ajkaimat, mikor az ajtó kinyitódott, s én gyorsan ellöktem Őt.
David állt az ajtóban lefagyva, egy csalódott tekintetet vetett a fiára. A pulzusom az égbe szökkent. Basszus...
-Apa...
-Tudhattam volna, hogy igaz!- Mondta David, majd becsapta az ajtót maga után. A szemeimben könnyek gyűltek fel, majd Jackre emeltem a tekintetem, aki már engem vizslatott.
-Bassza meg... Annyira sajnálom, Csillagom!- Sóhajtottam, majd eltoltam magam a faltól és idegesen járkálni kezdtem a szobában.
-Az anyukám utálni fog.- Mondtam halkan, majd leültem az ágy szélére, s felpillantottam Jackre.
-Olivia...- Az arcomon legördült egy könnycsepp, majd felhúztam térdeimet magam elé. Jack egy fájdalmas grimaszt vágott, majd leült mellém, s közelebb húzott magához.- Ezt elbasztam, ugye?
-Elbasztuk.- Helyesbítettem.- Mind a ketten elbasztuk.- Egyre több könnycsepp folyt végig az arcomon. Jack maga felé fordított, és hüvelykujjával lágyan letörölte azokat.
-Ne félj, Kis Csillag!- Mondta suttogva, majd egy puszit nyomott az ajkaimra, s fájdalmasan elmosolyodott.- A mi döntésünk, hogy együtt maradunk-e, vagy sem. Lolának muszáj lesz elfogadnia és apámnak is. Ha együtt akarunk lenni, együtt leszünk!- Elhúztam számat, majd vállára döntöttem a fejem. David benyitott, majd intett, hogy menjünk utána. Remegő kézzel és kiszáradt szájjal közelítettem meg a nappalit. Jack megfogta kezemet, majd a fülemhez hajolt.- Hé, nyugodj meg! Itt vagyok melletted! Hozok vizet!- Biccentettem, majd félve leültem a kanapéra, azzal a fotellal szemben, melybe anyám ült. Anya rám se nézett. Csak bambult maga elé. David leült mellé, s megfogta kezét. Mintha magamat és Jacket látnám...
-Hol van Jack?- David felé pillantottam.
-A konyhában.- Mondtam remegő hangon. Hirtelen besüppedt a mellettem elfekvő üres hely. Jack ült le mellém. Óvatosan megfogta a kezemet, miközben Daviden tartotta a tekintetét, majd a másik kezembe adta a vizet. Anya a kezünkre emelte tekintetét, majd sóhajtott.
STAI LEGGENDO
𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️
Storie d'amore𝑨𝒛 𝒆́𝒍𝒆𝒕 𝒌𝒐̈𝒏𝒚𝒐̈𝒓𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏. 𝑩𝒂́𝒏𝒕, 𝒕𝒐̈𝒏𝒌𝒓𝒆 𝒕𝒆𝒔𝒛. 𝑫𝒆 𝒉𝒂 𝒓𝒂́𝒅 𝒕𝒂𝒍𝒂́𝒍 𝙖𝙯 𝒂𝒛 𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓 𝒂𝒛 𝒆́𝒍𝒆𝒕 𝒎𝒆𝒈𝒗𝒂́𝒍𝒕𝒐𝒛𝒊𝒌. 𝑶𝒕𝒕 𝒍𝒆𝒔𝒛, 𝒆́𝒔 𝒆́𝒍𝒆𝒕𝒃𝒆𝒏 𝒕𝒂𝒓𝒕. 𝑩𝒐𝒍𝒅𝒐𝒈𝒈𝒂́ 𝒕𝒆𝒔𝒛. 𝑵𝒆...