𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️

TIᘔᗴᑎᑎᗴᘜYᗴᗪIK

Június.8.

Jack Adams

Olivia készített nekem bolognait, amiért hihetetlenül hálás vagyok neki. Sokat beszélgettünk evés közben és megemlítette július negyedikét, amikor Richard buliján voltunk. Az apjával azóta is tartják a kapcsolatot és beszélgetnek. Liv 7 nap múlva lezárja a gimis éveit és már jelentkezett az egyetemre, melyen én is tanulok. Remélhetőleg több időt tölthetünk majd együtt.

...

Rose képe jelent meg a telefonom kijelzőjén, így a zöld ikonra nyomtam és a fülemhez emeltem a telefonom, majd leültem az íróasztalomhoz.

-Hali, Jack!

-Szia, Rose. Mizu?

-Téged ábrázol a rajz. Liv elmondott mindent tegnap előtt.- Idegesen megdörzsöltem az arcomat, majd a hajamba túrtam, hogy elrendezzem a kócos hajam.

-Basszus... Mihez kezdjek?- Szólaltam meg kétségbe esetten. Nem mintha bántana, hogy én segítek neki a legtöbbet. De ez annyira fájdalmas. Ha összeveszünk, vagy bármi történik, mi lesz vele? Mert az a pár hét, amíg nem tartottuk a kapcsolatot igazán szarul érintette, Rose szerint.- Valami távolság kell. Nem akarom ezt. Baszki, mi a faszomat csináljak most?

-Nem tudom.- Mondta a lány halkan, majd vett egy mély levegőt.- Tudod jól, hogy én vagyok a legnagyobb rajongója a kapcsolatotoknak, hisz olyan szép, és mesébe illő. De valahogyan el kell mondanod a szüleiteknek. Apró lépéseket tenni. Tegyük fel megkéred a kezét. Hogy fogod meghívni apukádat és Lolát az esküvőtökre?- Megijeszt ez az egész. A kilincs nyomódni kezdett, így elköszöntem gyorsan Rose-tól és ledobtam az asztalra a mobilomat.

Elmosolyodtam, mikor a gyönyörű pillangóm állt az ajtóban. Én odasiettem és lágyan megcsókoltam. A lány a hajamba vezette kezét, mire halkan felmorogtam, szinte alig hallhatóan.

Megint nyomódott a kilincs, s apa kukucskált be az ajtón, mire a lány ellökött. Magabiztosan néztem szülőm szemeibe, aki szótlanul, s csalódottan kémlelt engem. Bassza meg, becsukhattam volna az ajtót.

-Apa...- Készültem megmagyarázni és azt mondani, hogy ez nem az, aminek látszik, de a szavamba vágott.

-Tudhattam volna, hogy igaz!- Ezzel becsapva az ajtót, elviharzott. Livire emeltem a tekintetem, akinek könnyek gyűltek fel szemeiben, mire azonnal közelebb léptem.

-Bassza meg... Annyira sajnálom, Csillagom!- Ő fel-alá kezdett járkálni, de annyira, hogy már teljesen elszédültem.

-Az anyukám utálni fog.- Elkerekedtek szemeim. Dehogy. Miért utálná?...

-Olivia... Ezt elbasztam, ugye?- Szorosan magamhoz öleltem, de látszólag próbálta visszatartani felgyűlő könnyeit.

-Elbasztuk. Mind a ketten elbasztuk.

-Ne félj, Kis Csillag!- Lágy csókot leheltem ajkaira, majd újra szemeibe mélyedtem.- A mi döntésünk, hogy együtt maradunk-e, vagy sem. Lolának muszáj lesz elfogadnia, és apámnak is. Ha együtt akarunk lenni, együtt leszünk!- Apa intett, így elindultunk utána. Látszólag nagyon pánikolt Liv, szóval mielőtt bementem volna a nappaliba, ahol minden bizonnyal konkrétan egy bírósági kihallgatás fog megtörténni vízért indultam. Persze elég hideg után kerestem ahhoz, hogy elterelje a figyelmét, mielőtt pánikrohamban összeroskadozik mindenki szeme láttára.

Mikor megérkeztem a kezébe nyomtam a vizet, és megfogtam a kezét, ezzel nyugtatva Őt, hogy itt vagyok.

-Ez most komoly?