𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️

ᕼᗴTᗴᗪIK

május.14.

Olivia Baker

Reggel az ébresztőm hangos csipogására keltem és a karra a derekamon. Felismertem, hisz Jack feküdt mellettem. Rögtön kinyomtam az ébresztőmet és megfordultam. A fiú egyenletes szuszogása töltötte be a szobát. Elmosolyodtam és végig húztam mutatóujjamat tökéletes arcélén.

-Jól esik, ne hagyd abba légyszi.- Mondta rekedtes hangon. Megőrülök, mikor hallom ezt a fáradt, férfias dörmögését.

-De abbahagyom, mert anya bármelyik percben benyithat, hogy keltsen. Ma indulunk Európába, rémlik?

-Hány óra van?

-5:30.- Feleltem. A fiúnak kipattantak a szemei és sóhajtott egyet.

-Kilenckor megyünk a reptérre, ahogy Lolat ismerem max hétkor fog bejönni. Ne aggódj, Csillagom!- Nevet, majd a nyakamba bújt és pihent tovább. Én megforgattam szemeimet és simogattam feje búbját. Percekkel később már aludhatott, szóval én is lehunytam még egy kicsit szemeimet. Félórával később megint ébresztőm hangja jutott fülembe. Jackre néztem, aki már engem fürkészett. Vettem egy mély levegőt és kikapcsoltam az ébresztőmet.

Jack simogatni kezdte arcomat, fokozatosan haladt lefelé, mellkasomnál megállt, majd újra kezdte.

-Mostmár mennék készülni.- Mosolyogtam a férfira, aki elvigyorodott, s bólintott.

-Ki állít meg, Csillagom? Most komolyan itt hagynál?- Kunkorította el szája széleit.

-Méghozzá megbánás nélkül. Nem tudom hogyan kerültél át az én szobámban, de ideje átmenned a tiédbe.- Motyogtam és kiszabadítottam magam erős karjai közül. Nem akartam ott hagyni, óriási biztonságot éreztem karjai között.

Kisiettem szobámból és mosolyogva néztem a fürdőszoba tükrében vissza magamra. Megmostam fogamat és arcomat, majd kifésültem a hajam, s a szobám felé vettem az irányt. Összességébe nagyon féltem, hogy ott lesz, de alig vártam, hogy láthassam. Ő azonban már nem volt ott. Még mindig mosolygósan keresgéltem ruháim közt. Nem tudtam mit vehetnék fel, így Roset kezdtem hívni, akiről jól tudtam, hogy már dolgozik, így nem kelteném fel.

-Jó reggelt, csajszi! Mizu?- Én mosolyogva raktam le telefonomat az asztalomra.

-Rose, ma a karjaiban ébredtem! Viszont, nem ez amiért hívtalak. Segíts légyszi!- Felálltam és a kamerába mutattam a ruhákat, amiket gondoltam mára.

-Oliva, ugye ezt te se gondolod komolyan?- Vonallá préselem a számat és leguggolok a telefonom elé.

-Gáz, ugye? Fogalmam sincs mit vehetnék fel.

-A szoknya fantasztikusan áll, miért nem veszel fel egy szoknyát? Nehogy már melegítőben indulj el nyaralni! Neked elment a maradék eszed is!

-Ezt nem nyaralásnak mondanám. Illetve melyikre gondolsz? Mert nem egy van.- Hadartam, majd felálltam és a telefonom kijelzője felé mutattam a szoknyáimat.

-Állj!- Mondja egy vörös bőrszoknyánál, amire elkerekednek szemeim.

-Azt már nem! Legalább valami egyszerűt!- Felemeltem egy farmer miniszoknyát és felvont szemöldökkel vártam véleményét.

-Nem rossz. De azt a bőrszoknyát kötelező egyszer felvenned!- Kuncogni kezdett.

-Jólvan, inkább segíts milyen felsőt vegyek fel.- Úgyszint mutogatni kezdtem a ruhadarabokat, ő megállított egy fekete csipkés atlétánál. Egy nagyon jó ötlet futott át agyamon. Megígértem Rose-nak, hogy átküldöm a végleges ruhámat, majd rohantam öltözni. Megint a Converse-m került lábaimra, majd göndöríteni kezdtem hajamat.