Június.2.
Jack Adams
Rengeteg ideje nem beszéltem Livivel. Nem is nagyon láttam. Próbál kerülni. A napjai háromnegyed részét a szobájában tölti, mellesleg minden este hallom, ahogy küszködik. Rémálmai azóta sem fejeződtek be, ezek szerint nekem kell elérnem, hogy véget érjen mindennapi szenvedése.
Álmosan kászálódtam ki ágyamból, nem volt kedvem a mai naphoz. Mai program: szakunk ajánlása gimiseknek. Na persze.
Épp a fürdő felé vettem az irányt, ellenben egy kisebb termet nekem jött. Vajon ki?
-B-Bocs.- Megnyálaztam kiszáradt ajkaimat, s tekintetem a lányra emeltem.
-Livi...
-Mit akarsz, Jack?- Förmedt rám. Nagyon felbőjszített ezzel. Mit tettem már megint? Vagy annyit nem érdemlek, hogy elárulja miért kerül ennyire? Ó, ha ennyire szeretné elkerülöm annyira, hogy soha többé nem lát. Vagy közelebb kerülök hozzá. Megtudnám oldani, nem hiszem, hogy ellenkezne!
-Nem lényeges. Bocs, hogy az utadba állok.- Válaszoltam gúnyosan. Ezzel elbaszta a reggelem, nagyon csúnyán.
-Ó, tehát én lennék a hibás?- Miért Baker kisasszony, én az vagyok? Ezzel arra utal, hogy én basztam el a kapcsolatunkat? Az én hibám, hogy amúgy se lehetett volna már normális "tesó" kapcsolatunk? Mert amúgy rohadtul nem volt arra esély, hogy normális irányba közeledjünk egymáshoz.
-Miért én hibás vagyok? Tettem ellened bármi rosszat? Az én hibám, hogy szeretsz?
-Könnyebb, ha téged okollak.- Elrohant. Idegesen trappoltam tovább a fürdő felé. Lezuhanyoztam és felöltöztem, majd elindultam az egyetem felé. Nem vittem magammal semmi mást, csak a telefonomat. A kocsiban halkan ment a zene. Még mindig nem nyugodtam le. Tíz percig meredtem a tükörbe, de nem ment. Nem lettem nyugodtabb.
Leparkoltam, s a lepakolt cuccok felé vettem az irányt. Will-el lepacsiztam és pakolni kezdtük a saját standunkat a kocsimba. Rose is beszállt a buliba. A standokat kipakoltuk, míg tartott az első óra. Szünetben még a szórólapokat pakoltuk, illetve kérdőíveket készítettünk.
Becsengettek a második órára és Oliviát kerestem. Rose értesített pakolás közben, hogy Elliot-ék is kijönnek. Emily állt meg hirtelen a stand előtt.
-Clarke! Nem volt elég a balhéból?- Szólalt meg mellőlem Rose.
-Ami azt illeti, nem. Jack! Jó látni! Holnap rendezek egy bulit, nem jönnél el, mondjuk csak Will-el a két szukád nélkül?
-Eltaláltad. Nem megyek sehová a két "szukám" nélkül. Bocs Emily, ez nálam nem jön be.- A lány felhorkant, majd elfutott. Rose nevetni kezdett és vállamra támasztotta kezét.
-Te tényleg szerelmes vagy!- Ezzel ő ment is vissza végezni a dolgát. Az iskola ajtaja, amely a hátsó udvarra vezet kinyitódott és Liv jelent meg abban. Tekintetünk azonnal találkozott. Közeledni kezdett. A lánnyal csak bámultuk egymást, majd felvetett egy rohadt őrült ötletet.
-Hé, nem maradhatnék itt? Már meg van melyik szakra megyek és biztosan nem árt egy kis segítség.- Megforgattam szemeimet, majd a két lány a hülye szórólapokkal kezdett bajlódni. Will átkarolta vállamat, s vett egy mély levegőt.
-Egy kibaszott jó okot mondj, hogy ne basszalak pofán!
-Ha megteszed, én is lebaszok egyet! Nézz csak rá! Hogy lehet valaki ilyen szép?- Csóváltam fejem, mire Will megrántotta vállát és tovább állt Liv-hez. Gyorsan írtam egy cetlit, s mikor Rose elhívta Willt odasiettem a lányhoz.
أنت تقرأ
𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️
عاطفية𝑨𝒛 𝒆́𝒍𝒆𝒕 𝒌𝒐̈𝒏𝒚𝒐̈𝒓𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏. 𝑩𝒂́𝒏𝒕, 𝒕𝒐̈𝒏𝒌𝒓𝒆 𝒕𝒆𝒔𝒛. 𝑫𝒆 𝒉𝒂 𝒓𝒂́𝒅 𝒕𝒂𝒍𝒂́𝒍 𝙖𝙯 𝒂𝒛 𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓 𝒂𝒛 𝒆́𝒍𝒆𝒕 𝒎𝒆𝒈𝒗𝒂́𝒍𝒕𝒐𝒛𝒊𝒌. 𝑶𝒕𝒕 𝒍𝒆𝒔𝒛, 𝒆́𝒔 𝒆́𝒍𝒆𝒕𝒃𝒆𝒏 𝒕𝒂𝒓𝒕. 𝑩𝒐𝒍𝒅𝒐𝒈𝒈𝒂́ 𝒕𝒆𝒔𝒛. 𝑵𝒆...
