𝑨 𝑷𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒈𝒐́𝒌 𝑻𝒊𝒕𝒌𝒂 (𝒃𝒐𝒐𝒌 1)// ✔️

ᑎYOᒪᑕᗩᗪIK

május.14.

Jack Adams

Egy édes érintésre ébredtem, melyet az arcomon éreztem meg. Miután elmagyaráztam Miss Baker kisasszonynak, hogy ne aggódjon Lola miatt, mert még nem fog bejönni hagyott pihenni, majd simogatással ébresztettem.

-Most már mennék készülni!

-Ki állít meg, Csillagom? Most komolyan itt hagynál?- Néztem rá boci szemekkel.

-Méghozzá megbánás nélkül. Nem tudom hogyan kerültél át az én szobámban, de ideje átmenned a tiédbe.- Nem élvezte? Mert én nagyon.

Lendületet vettem magamon és elmentem készülni. Felöltöztem és még bepakoltam néhány dolgot a bőröndömbe. Lesiettem apához és pakolni kezdtünk a kocsikba. Apa és Lola valamiért több cuccot hoztak, de feltételezéseim szerint ők maradni akarnak, csak titkolják. Hamarosan Livi is megérkezett és bepattantunk a kocsikba, majd a reptér felé vettük az irányt.

Megőrjít! Barna haja gyönyörű göndör fürtökben állt, szoknyában volt és egy egyszerű trikóval párosította.

-Nagyon jól nézel ki, Csillagom! Ez egy büntetés lenne számomra, hogy ne tartsalak fel többet?- Fürkésztem kíváncsian.

-Mondhatni. Vagy csak Rose akart büntetni téged. Ki tudja. Várjunk mit értesz az alatt, hogy büntetés? Miért büntetnélek azzal, hogy így öltöztem fel?- Ugyan, mintha nem tudná.

-Mivel így egész nap le se fogom tudni venni a szemem rólad.- Válaszoltam.

A reptérre érve apával cipeltük a bőröndöket. Két óra után megérkezett a gép és felszálltunk. Liv ablak mellé ült, én pedig mellette foglaltam helyet.

Egyébként is. Spanyolország remek választás volt, jól beszélem a nyelvet. Életem legjobb döntése volt, hogy megtanultam a nyelvet, illetve a franciát, de azt leginkább Liv miatt. Ő tette a nyelvet érdekessé.

Elmosolyodtam ötletemre, miszerint kiakartam deríteni, hogy tényleg pillangókat érez-e, amikor hozzá érek. Mert, ha igen az azt jelenti, hogy Ő is érzi a szikrát, ami köztünk van. Kezemet óvatosan combjára csúsztattam és egy csókot nyomtam halántékára.

-J-Jack...- Kérdőn néztem rá. De nem azért, mert megszólított. Csak nagyon is elpirult és ez nem lehet véletlen.- A-Anyáék...

-Nem hinném, hogy azt figyelnék mit csinálunk. Főleg, hogy úgy tudják, hogy nem vagyunk jóba, feltételezéseim szerint azt hiszik, hogy még egymás irányába se nézünk, nem hogy...- Suttogtam fülébe, majd hirtelen eltávolodtam.

-Mire... Mire gondoltál?

-Jóban vagyunk, nem? Nem gondolják, hogy beszélünk minden áldott nap. Azt hiszik, hogy ez képtelenség az eltelt évek után.- Mosolyogtam halványan. Nem hazudtam, de nem most akarom kifejteni mit érzek iránta, hogy érzem az egyre forrósodó levegőt köztünk.

-Ja... Jóban.- Hangja csalódott volt, de nem kérdeztem ki, ha szeretné elmondja. Bár nem akarom Őt így látni.

-Fáradt vagy, Csillagom?- Kérdeztem ásítása után.

-Egy kicsit, de nem akarok aludni.

-Olyan nincs. Pihenj, elég hosszú az út!- Liv megfordult, majd egyenletes szuszogását hallottam meg. Már mélyen aludt. Félek, hogy rosszul lesz. Nem alhat nagyon mélyen, de kell neki a pihenés. Mivel állíthatnám meg a rémálmait?

Mocorogni kezdett és hevesen zihált így ébreszteni kezdtem. Nem is kellett sokáig, kipattantak szemei. Hátra néztem, apám és menyasszonya mélyen aludt, így megragadtam kezét és kivittem a repülő mosdójába. Hideg vizet engedtem kezeire, s miután behoztam táskáját igazgatni kezdte sminkjét. Megmosta arcát és miután megtörölte mentegetőzni kezdett.