Love at First Sight 🔞

25.💜

*szó szerint, a párom klónja áll előttem.

*jungkook*

*Hihetetlen, hogy itt van előttem az apám. Nem számítottam rá, hogy eljön. Kimért lépésekkel jön felém, én Jimint tartom magam mögött.

-Szia fiam! *érezhető a hangján, hogy nem apa-fia beszélgetésre jött. Mit is gondoltam, majd hiányzom neki? Soha az életben nem tette, sosem hiányoztam neki.

-Szia.. *suttogtam, Chimet tartottam magam mögött.

-Gondoltam, meglátogatlak, és elbeszélgetek veled. Erről...erről a döntésedről. *nézett mögém.

-Milyen döntésről? *néztem fel szemébe. Végre, megmertem tenni.

-Inkább bent, mert hideg van. *állt el az útból. Jimin kezéért fogva engedtem magam elé, majd beinvitáltam apát a konyhába.

-Szóval, ki is vagy te? *mérte végig omegám, mire ő mögé bújt.

-J..jimin.. *nézett ki vállam fölött. Lunája nyugtalan volt, éreztem rajta.

-Mit keresel itt? Elvileg, nem élt itt omega. *ivott bele, a neki kitett whiskybe.

-A párom, a jegyesem. *álltam ki, Jimin mellett.

-A mid? Ez törvénytelen! *csapott az asztalra. Chim, összerezzent, belemarkolt a kezembe.

-Mégis miért? *csaptam én is az asztalra, csak erősebben. Lássa csak, hogy az én területemen van jelenleg.

-Tisztavérű alfa vagy! Nem vehetsz el, egy mitugrász omegát!! *ordított rám. Szemem vörös lett, megkerülve a pultot, szorítottam nyakánál fogva a falnak.

-Mond mégegyszer! *morogtam

-Mitugrász omega! *vicsorgott. Nyakára szorítottam, bele vertem fejét a falba.
Két kézzel fojtogattam, egyre jobban szoríttam, mikor kezemre fogott, és simán kitekerte. Letaszított a földre, és a csípőmre ült. Hirtelen érzek meg egy ütést, és egyre többet. Nem tudok tenni semmit, olyan gyorsan és erősen ver, hogy az agyam fel sem fogja a dolgot. Hallom picim zokogását, de sajnos nem tudok tenni semmit sem. Érzem, hogy orrom már vérben úszik, ahogy a szemem is tuti tiszta vér. Alig kapok levegőt.

*jimin*

*Bőgve ordítok az apjára, hogy hagyja abba Jungkook verését. Minden erőm összeszedem, és én próbálom róla lehúzni az apját. Vörös szemmel néz rám. Nem értem ezt a reakciót, hisz nem kéne vörösnek lennie, mikor megéreztem egy erős fájdalmat a hasamban. Illatom erős lett, szemem kék színben pompázott, kirázott a hideg. Ezek a láz jelei, ami nem pont jókor jött elő. Az alfa, vörös szemmel jön felém. Remegő testtel hátrálok, míg a falba nem ütközöm. Lepillantok Kookra, de ő eszméletlenül fekszik a padlón, egy vértócsában. Csuklómat a falnak szorítja, míg nyakamba hajolt.

-E..engedj el! *próbálok, erélyesen szólni.

-Miért? Mit teszel ha nem? Szólsz az alfádnak? *gügyög nekem. Könnyes szemekkel nézek rá.

-M..mit akarsz..? *húzom el a fejem, mikor megint nyakamhoz hajolt.
Nagyon szipantott illatomból, engem elkapott a hányinger.

-Terhes vagy. Hát, akkor ez neked úgy sem fog ártani. *szívta meg a nyakam erősen. Egy fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim, és inkább számba haraptam, mikor erőszakosan mart ajkaimra. Szám összezártam, nem engedtem hogy betolja a nyelvét. Térdemre rúgva, érte el hogy egy újabb fájdalmas nyögés kíséretében, kinyissam a szám. Nyelvét, torkomig tuszkolta, engem megint a hányás kerülgetett.

Az ágyrácshoz vagyok kötözve, meztelenül, próbálom kiszabadítanom magam. Jungkook, lent fekszik, lehet már nem is él. Muszáj neki segítenem.
Kook apja, már meztelenül jön be a szobába. Letéved a tekintetem, és összezárom a lábaim. Ő, ezt máshogy gondolja, szétfeszítette a lábaim, és egy mozdulattal döfte magát belém. Torkom szakadtából ordítok, érzem, hogy szétszakadtam. Kíméletlenül kezd el bennem mozogni, fülembe nyögve. Lábammal próbálom lerúgni, mikor hirtelen kihúzódik belőlem, és csak egy nagy fröccsenést hallok. Könnyes szemekkel nézek le, a paplan tiszta vér, nem látok semmit. Hirtelen látok meg egy alakot, mire megint felordítok. Felém mászik, én próbálom lerúgni magamról, de egyszer csak a kezem szabad lesz.

Rögtön magamra húzom a takarót, és próbálok eltűnni.

-Jimin..*hallok meg egy halk hangot, mire felkapom a fejem. Yoongi ül előttem, egy késsel a kezében.

-Megöltem. Nincs többé. Nyugi pici..*ölelt szorosan magához. Mellkasába bújok, hogy kisírjam magam, mikor eszembe jut Kook.

-Kook...Jungkook! Hol van Jungkook?!*ordítok rá. Csak lehajtott fejjel ül, de én nem elégszem meg vele. A fájdalommal mit sem törődöm, felkapok egy melegítőt és lerohanok, bár vér foltokat hagyok magam után.

A földre esek, mikor meglátom, hogy épp egy hulla zsákba rakják bele.

-Jungkook!! *rohanok oda, és feltépem a zsákot. Remegő kezekkel simítok arcára, jég hideg.

-Nem...Nem!! *rázogatom Kookot. A szívem szakad szét. Kezek próbálnak elhúzni, de nem engedek nekik.

-Nem hagyhatsz itt!! Még fel kell nevelnünk a picinket...az alfa lányod! Érted? Alfa! *esek nyakába, majd eláztatom pólóját.

-Nem hagyhatsz itt... *szipogom, mikor megérzek egy kezet hátamon. Elrángatnak tőle, és Kookot beteszik az autóba. Próbálom magam kiszabadítani, ami sikerül is. Félmeztelenül rohanok oda, futok az autó után.
Nem halhatsz meg Kook...

-Nem megy... *sírom el magam. Anya magához ölelve próbál nyugtatni, de nem nagyon megy neki.
1 hete, hogy Jungkook meghalt, itt hagyott. Ennyi volt. Éppen próbálom rávenni magam, hogy felmenjek a szobába, ahol régen együtt voltunk.

-Me..*szakította félbe anyát az ajtó. Nem vártunk senkit, így érdeklődve nézek le az ajtóra, a lépcső tetején állva. Nem hiszek a szememnek. Életem szerelme mosolyog rám, az ajtóból.
Számra tapasztott kezekkel szaladok le a lépcsőn. Fél méterrel előtte, megállok. Éjfekete szemeibe teljesen elveszek.

Derekamra marva, húz ajkaira. Hajába markolok, ajkaimra húzom erősebben. Hevesen faljuk egymást, közbe zokogunk.

-Ez...ez..-

-Shh.. *csitít el, és folytatja omegája falását.

Halika balika!

Bocsánat, ha sokatokat megsirattalak, bár kétlem. Nem vagyokk én olyan jó.
Na de, él Jk, az hogy miért, és hogyan, azt majd megtudjátok.

Viszont, az lenne a kérdésem, ha lenne egy ,,démonxember" sztori, az mennyire lenne felkapott?

Legyetek jók! Boldog mikut, mindenkinek!

Puszcsi paci!💜💜💜💜