Miután Visana megismerkedett Naevisszel, tudta, valószínűleg egy újabb embert kell innentől kerülnie. Továbbá a nő zöld szemében, mintha a féltékenység szikráját látta volna megjelenni. Ez talán még aggasztóbbnak bizonyult a felé tanúsított viselkedésénél is, pedig ő igazán nem akart semmit sem Noirentől.
Legalábbis barátságnál többre biztosan nem vágyott, annak ellenére sem, hogy a férfit rendkívül finom és nyugodt személyiségként ismerte meg. Példaértékű szerető lehetett, ez nem is volt kérdés. De neki Nahon kellett, aki sokkal szeretetteljesebb viselkedést mutatott felé.
Még annak ellenére is, hogy ő rabolta el, s szintén ugyanez a férfi ijesztette meg még pár napja. Azonban a véleménye hamar megváltozott vele kapcsolatosan, hiszen olyan kedves volt vele! Egész életében erre vágyott, hogy valakinek ő kelljen.
– Ők kicsodák? – kérdezte Visana Noirentől.
– Velük jöttem ide – szólt közbe Naevis, majd a fekete hajúhoz szegődött. Először provokatívan végigsimított mellkasán, utána szenvedélyes csókba vonta a férfit. Mindaddig a nő tekintete a hercegnőt fürkészte, és reakcióra éhesen várta, mit fog tenni „tulajdona" ezen megjelölésére.
– Te ismered őket? – fordult Nahonhoz a királylány, akit egyáltalán nem foglalkoztatott Naevis féltékenysége. Inkább saját meg a többiek testi épségét féltette.
– Igen, látásból kettőjüket. A harmadikkal szerintem sosem találkoztam még.
– Eno, Tued és Siort a becses nevük. Mit gondolsz, lehet hasznuk számotokra?
– Az attól függ, mennyire megbízhatók – mondta a katonákat fürkészve Noiren. – Nem akarunk kóklereket a sorainkba.
– Ez csak természetes. Eno vadász, Tued kovács, Siort pedig katona volt. Mind ugyanazért küzdenek, mint mi. Higgyétek el, jó fejek!
– Majd hiszem, ha látom, a múltkorival engem nem győztél meg – mormogta Chired.
– Mi bajod volt, Leviceggel?
– Ellopta a felszerelésünk!
– Az igaz, de most nem ez a lényeges!
– Figyelemmel fogom tartani őket, nem akarok még egy tolvajt látni, értetted?
– Igen!
– Helyes... – vetette oda Chired, és megrázta a fejét.
Nahon hiába ápolt vele ellenséges viszonyt, jól ismerte a szakállas megérzéseit, amik a legtöbbször jók voltak, így ő sem kezelte bizalommal a három férfit. Úgy gondolta, most az egyszer itt az ideje rá hallgatni, mert Naevist nem tartotta megbízhatónak vagy jó emberismerőnek.
Visana a barna hajúhoz húzódva figyelte, ahogy a két oldal találkozik, majd kezet nyújtanak egymásnak. Végül Nahon is megismételte velük a műveletet, és a férfiak útja ugyanott ért véget, ahol a vörös fürtökkel megáldott nőé: nála. Hármuk közül az egyikük vékonyabb volt, és íjat hordott a hátán, ő lehetett Eno. Sötétbarna haja a válláig ért, szeme szinte fekete volt. Egy másik szőke hajjal, jégkék írisszel s magas termettel büszkélkedhetett, ez nem számított szokatlan jelenségnek a hideg birodalomban. A férfi viszont óriási bárdot cipelt, testalkata alapján Tued lehetett, a kovács. Az utolsó pedig szőkésbarna hajkoronát tudhatott a magáénak, ő volt a legápoltabb mind közül, zöldes tekintete intelligensen méregette a leányt, Siort.
Nahon inkább Visana mögé állt, majd védelmezően magához ölelte a hercegnőt, aki engedelmesen simult hozzá. Akáclilája bizalmatlanul méregette a hármast és a környékükön köröző Naevist.
أنت تقرأ
Narfolk rózsája BEFEJEZETT
خيال (فانتازيا)Visana a Narfolki vár, egyben a birodalom központjának lakója. Hiú és nincs képben a falakon kívül folyó, egyre inkább a katasztrófa felé közelítő eseményekkel. Azonban egy lázadókból álló csapat biztosítja számára, hogy megfigyelhesse a királyságot...
