Just a cigarette (MAGYAR)

2.🚬

Itt a kulcsod,mert lusta volt Aizawa megvárni márcsak téged.-mondta unottan Kacchan amire el is vettem tőle az adott tárgyat.
Kösz.-mondtam neki majd mivel nem volt kedvem semmihez sem ezért egyből be is mentem az elég nagy épületbe. A cipőt levettem helyette egy zöld papucsot vettem fel. A csomagjaimat fogva kezdtem el fel menni a lépcsőn mivel nekem a 3. emeleten van a szobám,a kulcsot megnézve mert rajta volt a szoba szám és a szint száma is.
Ahogy felértem egyből az utolsó ajtóhoz mentem majd be is léptem. Ahogy láttam a melledtem lévő szobában Kirishima van melledte pedig Tokoyami szóval nem lesz baj elméletileg...

Na de a szobába beléptem és semmi sem volt benne. Mondjuk nem is vártam. Fehér falak egy sötétbarna íróasztal meg egy ugyan olyan szék és egy tágas terasz ami miatt nagyon boldog lettem és már mosolyogtam is.
Jaj de boldog vagyok! Tudok majd a korláton cigizni!!-mondtam boldogan ugrándozva miközben mondtam magamnak-Mondjuk teszek ki egy széket meg egy kisasztalt és máris jobb lesz.-mondtam majd mivel nem nagyon tetszett,hogy olyan porosnak nézett ki a szoba így ki is nyitottam a teraszra vezető ajtót de csak akkor jöttem rá,hogy sokkal nagyobb mint aminek azt elképzeltem volna. Ahogy kinyitottam máris sokkal jobbnak éreztem a levegőt így lepakolva az egyik sarokba teleportálva a cuccokat,majd aztán végül ki is mentem a teraszra és le ültem a korlátra. Gondoltam el kezdek majd cigizni de aztán amikor elő vettem a jól ismert cigaretta tartót kinyitodott melledtem az ajtó majd valaki szólt is.
Midoriya?!-kérdezte nagy valószínűséggel Kirishima elég meglepetten.
Mondjad.-mondtam rá nézve majd tettem is vissza zsebembe a tartót úgy,hogy ne lássa meg és sikerült is.
Miért a korlátin ülsz? Mi van ha le esel és meghalsz?!-kérdezte aggódva. Hát nem is ő lenne de most komolyan.
Szerinted ha le esek akkor meghalok?
Igen!-vágta rá a választ egyből.
Hát akkor nézzük is meg!-mondtam majd lassan dőltem előre. A föld felé zuhantam egyértelműen majd mikor neki csapódtam volna vissza teleportáltam a korlátra amin már rajta is álltam zsebre tett kezekkel.-Meghaltam ahogy láthatod!-mondtam rá mosolyogva amire be is rohant én meg csak simán le ugrottam a teraszra.-Na most mi a baja?-kérdeztem magamtól de aztán csak simán vissza mentem és el kezdtem kipakolni a dolgaimat.

A falat meghagytam fehérre azon kívűl bepakoltam a szekrényekbe amik még ott voltak, csak elfelejtettem említeni na meg az ágyamat is megcsináltam. Azaz a padlóra terítettem egy futont és kész. Nem vagyok nagyon az ágyakhoz szokva valamiért de nem is érdekel jelenleg. Valaki kopog az ajtón de mivel cigizek a korláton ülve ezért nem is nyitom ki.
Midoriya! Itt vagy?-kérdezte valaki majd akart volna benyitni de egyből be is zártam az ajtót képességemmel.
Bocsi de dolgom van.-mondtam ahogy kifújtam a levegőt és vele együtt a füstöt.
De jönnöd kellene vacsorázni mert senki sem fog hagyni ahogy elnézem a többieket.-mondta nagy eséllyel
Nem vagyok éhes. Ahh...-mondtam végén hallkan egy jót sóhajtva mert nagyon jól esik most a cigaretta jelenleg.
Oké akkor megyek is!-mondta majd el is ment én pedig már elő vettem a második darabot és számba téve akartam volna meggyujtani de nem működött az öngyújtóm.
Oh f*szom! Persze,hogy ennek a k*rva sz*rnak is most kelledt kifogynia!-mondtam és nyomtam le még párszor az öngyújtót de csak kisebb szikra jött,vagy még az sem.-F*szomat már!-mondtam majd erőből a földnek dobtam de persze,hogy most gyulladt meg. Gyorsan a cigit a lánghoz tartva gyulladt is meg aztán bementem a szobába és ami volt maradék vizem azt rá öntöttem majd rá is tapostam nem is egyszer. A lábamat el vettem és büszkén ültem vissza a helyemre ahol eddig is voltam,mert elállt a tűz. Amúgy tök szép innen a kilátás. A város csodaszép fényekbe burkolózott így estére, ami nagyon csodálatos. És az a legjobb,hogy erre a szintre kerültem. Csakis a harmadik emeleten vannak teraszok a többi szobánál nincs szóval nagyon szerencsésnek mondom ez miatt is magamat. Érzem,hogy valaki kinyitja az ajtót meledtem ezért a földre dobtam a csikket és rá tapostam seperc alatt.
Szia Midoriya.-köszönt Tokoyami.
Szia. Te? Itt Kirishima lakik de szerintem ezt te is tudod.
Mostmár én. Szobát cseréltünk.-mondta.
Oh értem.
De mit keresel kint ilyen hidegben?
Nem is vettem észre,hogy hideg van.-mondtam majd fogtam meg bőrömet de melegnek éreztem.-Nincs is hideg.
Nem vetted észre,hogy én kettő pulcsiban jöttem ki szerintem.
Hát nem. De én nem fázok.-mondtam majd mentem a korláthoz és rá ültem ott ahol Tokoyami van.
Nem félsz,hogy leesel?-jött a következő kérdése.
Nem.
És attól,hogy meghalsz?
Egyszer mindenki meghal.
De ez nem válasz volt.-mondta.
Nem félek.-mondtam.-És te félsz?-kérdeztem sunyin elmosolyodva.
Nem.
Mindegyik embertől ha megkérdezed ezt akkor 99%-a azt mondja,hogy nem. De amikor úgy érzi,hogy nemsokára meghal akkor kezd csak el pánikolni. Sírni az életéért. Mert nem akar meghalni pedig tudatában van vele,hogy egyszer megtörténik. Mindenki ért már el sikereket az életben szerintem te is. De én-mutattam magamra-aki eddig semmit sem annak nem kell félnie a haláltól. Mondjuk csak szerintem de nemtudom a többi ember véleményét.
Mostmár értem miért ijedt meg tőled Kirishima...-mondta hallkan.
Na és miért?-kérdeztem de ekkor valami nagyot robbant az ajtónál a szobámban.
Deku!
Valahogy gondoltam,hogy ő lesz az.-mondtam szemeimet forgatva majd le is szálltam a korlátról és az üveg ajtóhoz mentem-Nem megyek.
De most azonnal jössz vagy ha nem akkor kirángatlak de mindent beléd tömök b*szod!-mondta majd jött a közelbe és nyúlt karomhoz.
Engedj el!-mondtam neki egyből idegesen mert a vágásaimra fogott rá erőből.
Nem! Most pedig lejössz velem!-mondta majd fogott rá erősebben. Mit ne mondjak nagyon nem volt kellemes érzés,hogy a karomat majdhogynem ketté töri, annyira fog nehogy el rohanjak vagy valami.
Legalább akkor hagy igyak!-mondtam neki hátha el enged de meg sem hallodta amit mondtam neki mert már lent is voltunk a közös résznél és le is ültetett az egyik székre. Az asztalon valami fura kaják voltak amik undorítóan néztek ki ezért egyből elment mindentől a kedvem nem is kicsit.
Itt van igyál oszt egyél!-mondta elém rakva a poharat elég parancsolóan.
Nem vagyok éhes!-mondtam neki amire le ült mellém és egy nagyot sóhajtott.
Kérlek. Akkor csak a kedvemért.-mondta komoly tekintettel rám nézve.
Rendben de csak mert nem hagysz békén úgy sem!-mondtam majd ittam egy kicsit aztán pedig a kanalat fel emelve merítettem bele a fura zöld levesbe. Az első falat után már rosszul lettem. Fura vér íze volt de utána meg is lett az oka,hogy miért volt az.