Just a cigarette (MAGYAR)

9.🚬

Kirishima alszik én meg még mindig a zsákot verem kevés erővel. Mivel megúntam,hogy csak semmi erővel ütögetem ezért le teleportáltam a konyhába ami a közös résszel van majdhogynem egybe nyitva. Csináltam magamnak egy szendvicset amit el is kezdtem enni de aztán eléggé éber lettem.
Jaj mit kellene csinálni...-gondolkoztam hangosan majd végül inkább el kezdtem mosogatni és takarítani hallkan. Nuku alvás egész este. A takarítással végeztem kb 2 óra alatt utána pedig elkeztem horrort nézni de olyan gagyi volt,hogy a szobámban zenét hallgatva kezdtem el fekvőtámaszt és felüléseket csinálni unalmamban.

Lehet túl elvoltam merülve a zenében meg a gondolataimban mert már a plafonon húzódzkodtam pár vasdarabnak köszönhetően. Lábamat behajlítva lógtam a csövön és csináltam a felüléseket amikor is valaki bejött. Fülemben a fülhallgató amiben az egyik kedvenc számom ment de nem is törődve a vendéggel csináltam tovább csukott szemmel a felüléseket és a többi.
Midoriya!-fogta meg valaki a vállam amire rá néztem.
Aizawa Sensei?-lepődtem meg nem is kicsit így le is estem de a levegőben megfordulva nagy szerencsémre tenyérre érkeztem így fel is álltam.-Ön mit keres itt?-kérdeztem értetlenül.
Ezt én is kérdezhetném tőled.-mondta amire leültem az ágyamra.
Miért is?
Csak úgy eltüntél a gyengélkedőről. El kezdtünk téged keresni de aztán mondta Bakugo,hogy biztos a szobádban vagy mert azt mondtad,hogy hétfőig mindenki hagyjon téged békén.
Igen. De a mindenki az magára is vonatkozik Sensei.-mondtam de aztán el kezdtem tekergetni a csuklómat,mert éreztem,hogy remeg a kezem.
Tudom. De lenne pár kérdésem.
Éjjel 3 kor?
Már reggel 7 óra van.-mondta amire a telefonomra néztem ami tényleg annyit mutatott pár perc késéssel.
Oh...
Mióta vagy fent?-jött a kérdés melyre én sem tudtam a választ.
Nem aludtam.-mondtam egyszerűen és nyújtóztam ki majd utána a földigle majd vissza fel és már vissza is ültem.
Nem aludtál?-lepődőtt meg nem is kicsit.
Nem.
Egy szemhunyásnyit sem?
Nem.
És nem vagy fáradt?-kérdezte de csak ásítottam.
Csak egy kicsit. De volt ennél már rosszabb is.
Rosszabb?-kérdezett ismét.
Tudja Sensei. Ami nem önre tartozik az nem magára tartozik.
És a hátadon a sebek? Nem lehetnek több 1-2 heteseknél ahogy elnézem.
Amit nem tud az nem fáj. Szokták mondani-mondtam komoly arccal amire tudtam is,hogy jön Iida így az ajtóhoz állva nyitottam ki pont amikor kopogott volna.
Szia,már fent vagyok,szóval viszlát a suliban!-rendeztem le a dolgot majd be is csuktam az ajtót.
Mindenkivel így bánsz?-kérdezte a Sensei kérdőn rám nézve.
Nem. Csak Kacchannal nem.-mondtam majd mosolyodtam el egy kicsit de utána komyoly lettem újra-De ha megbocsát Sensei akkor öltözök mert suliba kell mennem.
Rendben akkor majd a suliban.-mondta majd ajtót kinyitva neki, ment is el én pedig már szaladtam is lezuhanyozni majd öltözni.

Reggel matekkal kezdünk. Nagyon jó. Nekem sajna szihológushoz kell járnom amiért ilyen erőszakos voltam Szalonkával meg az osztálytársaimmal. Hát látszik mennyire szeretnék menni.
Reggel be kopogtam az ajtón majd aztán be is léptem.
Jó reggelt!-köszöntem de ahogy megláttam,hogy senki sincs bent leültem a kapanéra majd csak vártam,hogy mikor szólal meg a mögöttem álló ember. Látni nem láttam de éreztem,hogy bent van a szobában.-Tudom,hogy mögöttem van szóval üljön le és kérdezzen vagy ha nem akkor el megyek mert van jobb dolgom is!-mondtam unottan.
Látom észre vetted,hogy itt vagyok.-mondta a sziho aki legfeljebb 30 év körüli lehet és férfi természetesen.
Attól még,hogy nem szólt egy szót sem lehetett érezni,hogy itt van.-közöltem vele az egyértelmű dolgot.
Jók a megérzéseid.-mondta majd hírtelen dobott nekem egy almát amit sikerült el kapnom kb 2 centi távolságtól az arcomtól.-És a reflexeid is!-mondta meglepődve.
Ezek szerint a többi páciensét telibe fejbe dobta nem igaz?-kérdeztem unottan.
Ami azt illeti igen.-mondta-Ez mellé sokkal okosabb vagy,mint ahogy emlegették.
Okos vagyok ez tény. De üljön le oszt kérdezgessen!-mondtam mert már kezdtem únni,hogy csak pofázik.
Rendben. Akkor milyen a családoddal a kapcsolatod?-kérdezett rá.
Telibe a közepébe.-mondtam szemeimet forgatva.
Miért?
Nem mondok semmit sem róla.
Miért?
Mert!-mondtam idegesen.
A mert az nem válasz.-mondta ugyan olyan nyugodsággal de nekem egyből gondjaim lettek ezzel.
Nem érdekel! Nem beszélek róla! Tabu téma oszt fogja be!
Előbb még azt akartad,hogy üljek le és beszélgessünk. Most miért nem azt tesszük?-kérdezett kérdőn rám nézve.
Ha beszél magáról akkor én is!-mondtam pedig kurvára nem is érdekelt,hogy mit mond.
Rendben ha így akarod...-mondta majd neki is kezdett az élete mesélésének én pedig néha bólogattam,majd a felénél megszólaltam.
Magát hibáztatja az anyja haláláért amikor is az az apja hibája volt 100%-kosan. Nem kelledt volna éreznie bűntudatot ez miatt de mégis azt érzett. Biztos azért mert nem csak otthon volt leterhelés alatt hanem az iskolában is. Azt mondta kitünő volt mindenből. Ez arra utal,hogy a sokat tanult de nehézkesen is.-mondtam amire látszólag ledöbbent-Köszönöm,hogy végig hallgathattam majd legközelebb is jövök!-mondtam elköszönve a szihotól majd teleportáltam is az osztályterembe.

Na milyen volt?-kérdezett hátra fordulva Kacchan.
Nagyon jó.-mondtam azzal az unott és egyértelmű vigyorommal.
Na mesélj mit kérdezett.
Pont a lényeget. De megszivattam nem is kicsit...-mondtam ismét elmosolyodva.
Hu...-mosolyodott el perverzen amire megnyaltam számat.
Jó lett volna. Nagyon jól néz ki de nem.
Akkor meg?-kérdezte felvont szemöldökkel.
Ő mesélt nekem az életéről.-mondtam de hírtelen be is csöngettek ismét így máris Aizawa Senseire figyeltem.
Na gyerekek! A napokban egy tanulmányi kirándulást szervezett az igazgató így a ti feladatok eldönteni,hogy hova menjünk! Kaptok holnap reggelig döntési lehetőséget szóval fontoljátok meg!-mondta majd le is feküdt aludni a hálózsákjába bújva. Jobb ötlet híján sikerült elaludom nekem is miközben a többiek már veszekedtek és ordibáltak.