Just a cigarette (MAGYAR)

12.🚬

Izuku!-mondta anyám.
Szia anya.-köszöntem neki.
Mi a f*szomért nem hívtál vissza?!-kérdezte idegesen na meg hangosan is.
Dolgom volt, sajnálom!-mondtam.
Kettő napon keresztül vagy mi?!
Aludtam! Most pedig ha fontosat akarsz akkor mondjad mert mennem kell!-mondtam idegesen.
Küldök egy címet és ha nem leszel ott akkor elég súlyosan meg fogod bánni!-mondta amire csak nyelni tudtam.
Osztálykiránduláson vagyok...-mondtam hallkan.
Szerinted engemet érdekel?! Vagy jössz vagy ha nem akkor elmegyek érted akárhol is legyél és megverlek!-mondta de a végén inkább leraktam a telefont. Egy füzetet elő keresve írtam ki apa telefonszámát majd legvégül pedig a telefont megfogtam és elég hangosan ketté törtem.
Mit csinálsz Midoriya?!-akadt ki a Sensei elég hangosan.
Szét törtem a telefonomat. Nem úgy látszik?-kérdeztem vissza félve, hisz ha anyám le tudott volna követni a hívás alapján, akkor nem csak magamat sodornám bajba hanem mindenki mást is.
De miért?
Nem magára tartozik Sensei!-mondtam idegesen majd még pár darabra, és ki dobtam egy zacskóba azt pedig kidobtam a busz kukájába és inkább elkezdtem olvasni a könyvemet.

Senki sem szólt hozzám út közben. De amúgy lehet, csak akkor én nem figyeltem mert inkább bealudtam olvasás közben. Este ébredtem csak fel arra, hogy valaki felemel és elkezd vinni valahova. Eléggé meglepődtem így egyből át is fogtam az illető nyakát és a bicskámat elővéve a hátsó zsebemből szorítottam kezére azt.
Engedj el vagy rossz vége lesz!-mondtam idegesen de amikor észre vettem,hogy fekete hosszú dús haja van el is engedtem.-Sensei?!-akadtam ki nem is kicsit.
Csak a szobádba akartalak vinni ugyanis megérkeztünk...-mondta maga elé meredve-Hogy került hozzád egy bicska?!-kérdezte miközben lemásztam róla.
Hát öh....-akadtam ki egy kicsit...egy nagyon kicsit....-Vé..védekezés képpen hoztam magammal.-mondtam valami fullra hamisat, de jól van az.
El kell vennem.-mondta és nyújtotta felém a kezét.
Nem!-mondtam idegesen, hisz ezt a kést apámtól kaptam.
Add ide, kérlek!
Nem!-mondtam még mindig ugyan úgy amire megpróbált lefogni de gyorsabb voltam így kikerültem és befutottam az épületbe. A csomagjaimat magamhoz teleportálva mentem is be abba a szobába, ahová a kulcs is vezetet, hisz elvettem a Senseitől amikor nem figyelt. A szobába benyitva kettő ágy fogadott. Nagyon otthonos volt így az egyikhez le pakoltam majd vártam a Senseit.

Jó 5 perc után jött be.
Pontosan hol is vagyunk?-kérdeztem amire csak nézett engemet, mintha tényleg nem tudnám.
Nem tudod?-kérdezett vissza.
Nem.
Az Izu félszigeten vagyunk azaz a Shirahama strandon.-mondta amire szó szerint a falba vágtam volna fejemet.
Aha...-csak ennyit tudtam mondani.
Na de gyere vacsorázni!-mondta amire bólintottam majd mentem is utána. Egy hatalmas ebédlő szerűségbe értünk, majd le is ültünk ketten egy kisebb asztalhoz.
Mit szeretnél enni?-kérdezte majd nyújtotta felém az étlapot.
Kettő katsudont.-mondtam hisz az olcsó is volt meg nekem bőven elég.
Mást mellé?
Nem kérek mást.-mondtam amire oda hívott hozzánk egy pincért és el is mondta, hogy miket szeretnénk. A pincér mondta,hogy akár 10 percbe is bele telhet, hogy elkészítsék az ételeket de minket ez nem nagyon zavart.
Miért nem vagy a többiekkel?-kérdezte majd nézett a nevető társaságra.
Mert.-mondtam.
A mert az nem válasz.
Nem érdekel!-mondtam idegesen-Mert nem akarom őket megbántani...-mondtam hallkan.
Miért bántanád meg őket?-kérdezett ismét.
Ahogy beszélek velük...és önnel is folyton kiabálok pedig nem akarok...
Valami baj van. Igaz?-kérdezte aggódva.
Nem mondhatom el. Nem szabad.-mondtam amire kiért végre a pincér így el is kezdtem enni az ennivalót de már az első falatnál rosszul lettem. Kínonban lenyeltem de utána már csak ittam és ittam amíg ki nem ürült a pohár tartama.
Nem ízlik?-kérdezte a Sensei mert nem is nyúltam utána az ételhez.
Nem nagyon-mondtam az igazat-Baj lenne ha elmennék a szobámba?-kérdeztem.
Nem. Menj csak nyugodtan. Hapedig el akarsz menni futni akkor várj meg. Veled szeretnék menni!-mondta ami meglepett de bólintottam és vissza is mentem a szobánkba és lefeküdtem az ágyra. Igaz a telefonomat összetörtem de mivel volt a szobában egy vezetékes telefon így ott fel hívtam apámat.
Halló?-szólt bele a telefonba.
Én vagyok.-mondtam.
Nem voltál elérhető reggel óta! Mi történt?
Anyám megfenyegett szóval szét törtem a telefonomat. Lehet téged is lehallgat szóval nem tudsz inkább eljönni?-kérdeztem.
Merre vagy?
Ahová az első barackot rejtettük.
A t...
Igen! Gyere oda az egyik lámpa alá ott foglak várni de sajnos az ofőm is jönni fog szóval viselkedj!-mondtam.
Rendben barack!-mondta majd le is tette. Kelledt vagy 10 perc mire megjött a Sensei így már el is indultunk gyalog a megbeszélt hely felé.

Voltál már itt?-kérdezte.
Párszor. Apa üzleti útjai miatt sokszor vele jöttem el szóval ismerem már a helyet.-mondtam majd meg is láttam apát így hozzá futva öleltem meg-Köszönöm,hogy itt vagy!-mondtam erősen ölelve.
Hidd el senki sem tudja, hogy itt vagyok szóval nem kell félned!-mondta majd ölelt vissza.
Jó estét!
Önnek is Sensei!-mondta apa.
Nyugodtan teggezen! Aizawa Shota vagyok.
Én pedig Hisashi Midoriya!-mutatkozott be apám illedelmesen amire elengedtem.
Ön Izuku édesapja?
Igen!-mondta mosolyogva majd elkezdte dörzsölni a hajamat.
Nagyon örvendek a találkozásnak!-mondta a Sensei.
Én is!
Sensei baj ha apukámmal elmegyünk beszélgetni egy kicsit? Ígérem reggelre vissza érek és semmi bajom sem lesz!-mondtam könyörögve neki.
Haa-sóhajtott-legyen!
Köszönöm!-mondtam boldogan majd el is indultunk apával az egyik bevásárló központ irányába amíg el nem tűnt a Sensei a látótávolságomból ezért az egyik épület tetejére teleportáltam magunkat.
Menjünk inkább a hotelszobámba!-mondta mire bólinittam így már apa szobájában is voltunk. A kamerákat úgy, mint a hotelban, itt is kiiktattam és már neki is álltunk beszélgetni.