Just a cigarette (MAGYAR)

7.🚬

Ezt nem hiszem el... Miért kelledt nekem azt a rohadt r*bancot húznom?!
Uraraka!-mondtam ki a lány nevét majd el is mentem egy nyugodtabb helyre ahol kiélhetem a dühömet szóval a falba csaptam egy kicsit de így is megremegett ezért inkább visszateleportáltam a többiek közé.
Ti lesztek az elsők és Szalonka ellen fogtok megküzdeni! A pályátok az a romos város lesz és ki kell jutnutok! De lesz egy bökkenő.-mondta amire folytattam is.
Le kell győznünk Szalonka Senseit és mind a kettőnknek ki kell jutni vagy különben ha nem akkor mind a ketten megbukunk és akkor újabb vizsgákat kell tennünk!-mondtam el amire gondolt hisz egyszerű volt kitalálni.
Pontosan. Most pedig mehettek is!-mondta amire be is mentünk a kapun ami becsukódott mögöttünk.
Te indulj el én pedig távolról követlek!-mondtam a lányra nézve aki csak bólintott és már el is indult egyenesen az úton. Éreztem magunkon Szalonka figyelmét. Az egyik ház ablakából nézett minket. Ezt honnan tudom? Onnan,hogy  pont arra várt,hogy lépjen egyet az előttem lévő lány mert meghúzta a ravaszt és lőtt.

Deku-kun!-mondta a lány mert már a levegőben voltunk hála nekem az altató pedig a földbe érkezett és ott is maradt.
Nyugodj meg nem esett bajod neked.-mondtam mert vérzett a kezem egy csíkban. Nem azért mert eltalállt a lövedék hanem azért mert Uraraka megkarmolt.
De vérzel!
Mostmár nem!-mondtam mert begyógyítottam a sebet utána pedig félre is húztam a fejemet mert megint meg akart lőni a rohadék.-Nem érdemes csak úgy vaktában lövöldözni Sensei! Találljon célt ne csak lövöldözzön úgy,mint egy hülye!-mondtam és húzódtam arrébb a levegőben mert visszajött a lövedék.
Ha te akarod,akkor mindent bevetek ellened!-mondta az ablakon kinézve és felénk tartva a pisztolyát.
Én is maga ellen!-mondtam majd a karomat kinyújtva pöcköltem egy erőset a levegőbe ami hatására már össze is dőlt az épület.
Menekülj ki én pedig legyőzöm!-mondtam a lánynak aki csak nézett rám.
Nem!-mondta egszerűen majd löktem arrébb mert majdnem eltalálta az a hülye. De helyette belém lőtt egy altató lövedéket.
Menjél!-mondtam kihúzva karomból a lövedéket amin piros tollak voltak majd egyet dobva máris Szalonka mellkasába találtam.-Így kelledt volna csinálnia Sensei!-mondtam amire kihúzta a mellkasából. A testét fedő páncélon is átment de arra nem számítottam,hogy össze fogok esni és vért fogok hányni.
Deku-kun!-mondta Uraraka majd jött közelebb és kezdte el símogatni a hátamat.
Fuss!-mondtam amikor kaptam levegőt de csak tovább maradt melledtem-mondom FUSS!-ordibáltam az utolsó szót amire megijedt így végre elkezdett futni a kapu felé de Szalonka elkapta egy kötél segítségével a testét és elkezdte maga felé húzni a lányt.
Én mindig felkészülök mindenre Izuku Midoriya!-mondta rám nézve amire össze szedtem magamat valahogy és hozzá teleportálva ütöttem bele egy nagyot a képébe mire az épület falát át ütve dőlt rá ismét az épület.

Uraraka csak futott a kapu felé amíg én Szalonkához teleportálva emeltem fel telekinézésemmel a téglákat és raktam őket arrébb.
Én is!-mondtam neki majd kidobtam az útra erőből. Lehet kicsit túl erősen mert a betonba csapódott ami alatta berepedt nem kicsit.
A csapódás miatt az egyik füst gránátja felrobbant így a szürke füst elkezdett szét terjedni. Az alkalmat kihasználva teleportáltam fel az egyik háztetőre és vártam amíg leül a köd.
HOL VAGY TE SZEMÉT?!-kérdezte ordibálva Szalonka de utána köhögni kezdett.
Itt!-mondtam felállva az épület szélére.
Gyere le és küzdj meg velem!-mondta de aztán körülnézett-Hol van Uraraka?!-kérdezte idegesen.
Ott-mutattam a kapu felé ahol már csak engemet várt.-De akkor küzdjünk meg! Képesség nélkül!-mondtam elmosolyodva amire eltette fegyverét.
Rendben!-mondta amire én le is ugrottam a harmadik emeletről és egy szépet gurulva a földön rúgtam ki lábait majd fogtam is le kezeit.
Ígyis úgyis én győzök!-mondtam majd fejéről levéve a maszkot fogtam meg hajánál fogva és kezdtem el a földbe verni a fejét amíg egy nagy tócsa nem lett alatta.-Jól tűri a fájdalmat Sensei! Na de ezt,hogy bírja ki?-kérdeztem majd törtem el az egyik úját.
Fejezd be!-mondta fájdalmas hangon.
Nem tanították meg arra,hogy ne beszéljen ki egy gyereket az osztálytársaival,mi?!-kérdeztem idegesen így feláltam és egy nagyot rúgva az oldalába kezdtem el menni de hírtelen valami miatt elkezdett fájni a szemem. Hátra nézve láttam ahogy egy pisztolyt fog majd újból belém lő de most mellkasba. Nem érdekelt már ha megölöm de elkezdtem felé menni és lábára lépve tőrten azt el képesség nélkül.
Fáj?-kérdeztem idegesen majd kezdtem el verni addig amíg végül abba nem hagytam.

Csak meredtem rá. Semmi mást nem tudtam csinálni. Éreztem, hogy kezd pánikrohamom lenni szóval begyógyítva a sebeit teleportáltam a kapuhoz majd ki is léptem rajta.
Uraraka csak nézett engem sokkoltan és félelemmel teli szemekkel.
Ő megérdemelte ti nem!-mondtam remegő hangon hisz remegett a kezem és elég közel voltam a pánikrohamhoz így el is teleportáltam magamat a fiú öltözőbe aztán pedig a fürdőbe menve törtem össze a tükröt. Az egyik nagyobb szilánkot fel vettem a földről majd a tükröt vissza állítottam eredeti formályáb. Leültem az egyik sarokba és elkezdtem vagodsni magamat.
B*sszameg!-mondtam, mondtam fejemet fogva miközben térdeimet felhúztam és elkezdtem sírni.-Rohadt életbe,hogy nincs cigim!-mondtam majd kezdtem el egyre nagyobb és mélyebb sebeket csinálni magamnak amíg végül meg nem hallodtam az ajtó nyitódását kintről.
Midoriya! Itt vagy?-ez Kirishima!-Kérlek válaszolj ha igen! Mindenki nagyon aggódik érted...-mondta de mégis valami más volt.  A kilincs el kezdett mozogni előttem így az ajtó fölé teleportáltam magamat és néztem ahogy benyit.
Midoriya!-mondta de aztán körbenézett és ki is ment.
Istenem kész csoda,hogy nem vette észre a sarokban a vért mert akkor nagy baj lenne. Nagy valószínűséggel a gyengeség miatt estem le a földre és erősen bevertem a fejemet. Lehet túl erősen mert elájultam utána.