Just a cigarette (MAGYAR)

14.🚬

Aizawa Shota:😴🐛

Az egyik kedvenc könyvemet olvastam amikor is megjött Midoriya egy teljesen másik ruhába majd utána el ment zuhanyozni.

A könyvet már befejeztem amikor kijött, így el is akartam volna kezdeni egy újat, de ahogy rá néztem teljesen sokkban maradtam.
Itt hagytam a cuccaimat.-mondta, rám nézve.
S...semmi...ba...baj!-mondtam dadogva, amire már fel is öltözött, majd a teraszra ment..-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem már mellette állva mire a korlátra ült a fiú.
Persze.
Mi miatt vannak azok a sebek?-kérdeztem.
A hátamon, vagy a karomon?
Mind kettő.
A hátamon lévők harc során még nagyon régről. A másikra meg nem mondok semmit sem.-mondta de utána hírtelen hátra kezdett esni. Gyorsan el is kaptam. Elájult. De vajon mitől? Nem is fogalalkoztam vele, hanem inkább bevittem és az ágyába fektettem, óvatosan. Valami itt nem stimmel ezzel a fiúval, az már biztos.

Ötlet híján felhívtam a páromat és elkezdtem vele beszélgetni.
Szia édesem!-köszönt azzal a jól ismert szövegével amit már megszoktam az évek alatt.
Nem tudsz eljönni?-kérdeztem eléggé idegesen és aggódva.
Nagy a baj?
Mondhatjuk.
Ha most elindulnék akkor legfeljebb holnap reggelre érnék oda. De ha kell akkor lehet pár óra alatt ott lennék.-mondta-De mi a baj?
Valami nem stimmel az egyik diákommal...
Melyik?
Izuku Midoriya.-mondtam amire ő is aggódó lett.
Mi a baja?
Alig eszik, de szerintem nem is evett már vagy pár napja, ez mellé pedig elég sokszor változik a viselkedése. Minden egyes nap. Most kedves volt velem, de reggel eléggé idegesen ordibált. Valami baja van!-mondtam amire hallodtam, hogy valaki kopog az ajtón-Várj valaki kopog!
Rendben!-mondta amire már mentem is az ajtóhoz és kinyitva azt, Bakugot láttam meg.-Minden rendben?
Csak jöttem Dekuhoz beszélgetni, ha nem zavarja a Senseit!-mondta.
Már alszik.
Tuti nem.-mondta rám nézve-Ilyenkor nem szokott még aludni.
Tessék nézd meg a saját szemeddel.-mondtam, majd az ajtót kintebb nyitva nézett be.
Oh akkor bocsánat Sensei! Majd reggel bejöhetek beszélni vele?
Persze! Na de most menjél aludni.
Rendben! Jó éjt!
Neked is!-mondtam majd már el is ment, én pedig a telefont ismét a fülemhez emeltem-Itt vagy még?
Persze! Na de akkor szólok Nezunak, hogy szabit veszek. Mert rosszul vagyok.
Rendben. Köszönöm!
Nemsokára ott leszek addig próbálj nem meghalni!
Rendben.-mondtam.
Na de akkor megyek. Szeretlek!
Én is!-mondtam majd le is rakta, én pedig az erkélyre mentem és elkezdtem a telefonomat nézegetni.

Már legalább 4 órája próbálok aludni, amikor is megcsörren a vezetékes telefon, amit csak most vettem észre. Egyből fel is álltam majd oda mentem és felvettém.
Tessék?
Bocsánat a zavarásért de keresik önt uram.
Küldjék fel akárki is az!-mondtam amire már le is tette. Milyen kedvesek, köszönni meg anyám fog a sírban, ugye?! Az ajtón hírtelen kopognak, így már megyek és kinyitom azt.
Shotaaaaaa!-mondta nyakamba ugorva drága férjem akitől sose fogok megszabadulni.
Yamada!-mondtam majd öleltem vissza már a földön feküdve-Az ajtót azért be kellene csukni, nehogy valaki meglásson minket!-mondtam majd engedtem el, így be csukta az ajtót, majd az ágyhoz sétált és beledőlt.
Jaj istenem de hiányoztál!-mondta majd vette le a napszemüveget és nézett rám azokkal a csodaszép zöld szemeivel amiket annyira imádok, bár hangosan ezt nem mondanám ki.-Na de gyere és mond el, hogy mitörtént.-mondta felülve és a cipőjét levéve feküdt be a takaró alá.
Rendben.-mondtam befeküdve mellé mire átölelt.
Hallodtam a problémás gyerekről. De miért ez a neve? Hisz az órámon nem ordibál senkivel sem, sőt teljesen csöndben szokott lenni még ha kérdezem is. De a dolgozatai azok mindig hibátlan 5-sök szoktak lenni!-mondta hitetlenkedve.
Kedd óta furán viselkedik. Amióta kiderült, hogy meg lőtték.
Meglőtték?!-kérdezte ijedten.
Igen. A fájdalmat nem érezte és azt sem tudta, hogy valaki meglőtte szóval neki is meglepetés volt ez.
Azta...-mondta-de akkor miért viselkedik szerinted furán?-kérdezte értetlenül.
Hétfőn Midnight-ot kirúgatta Nezu.
Igen mert Nezu kapott egy felvételt vagy mit. A többit azt nemtudom.
Midoriya pár percet késett az órájáról amire felkapta a vizet és az asztalra borította a fiút. A felvétel erről szólt röviden.
De akkor miért rúgták ki?-kérdezett ismét.
Mert több olyan megjegyzést kapott Nezu, amiben a tanárnő többször is szaktanárikat osztogatott csak azért mert, késett az illető az órájáról. Csak a bizonyíték hiányzott, így senki sem hitt a diákoknak addig amíg nem készített Midoriya egy felvételt titokban, aztán át adta nekem én pedig tovább adtam Nezunak aki egyből ki is rúgta és a listáról is lekerült.-mondtam el röviden tömören.
Huuu de hosszú....-mondta amire elkezdtem nevetni.
Pedig röviden tömören mondtam el direkt neked!-mondtam amire fejemre adott egy puszit.
Szeretem amikor nevetsz!-mondta mosolyogva s megcsókoltam.
Csókunk heves és mély volt de balszerencsémre valaki ezt megzavarta.

N..ne!
Ez ki volt?!-kérdezte ijedten Yamada ahogy elvált tőlem.
Midoriya.-mondtam majd néztem az ágya felé ahol remegett a takaró.
Miért van pont veled?
Reggel óta senki sem beszélt vele és ahogy láttam eléggé félnek tőle a többiek.
De miért?-kérdezte, amit sokszor már én magam is.
Nemtudom.-mondtam az igazat de elkezdtem sírásra hasonlító hangokat hallani, így hallkabban beszéltem.-Legyél csöndben nehogy felébredjen.-mondtam és feküdtem tovább a mellkasán.
Nee...-mondta ismét Izuku mire megint mind a ketten abba az irányba néztünk.
Ébren van?-kérdezte Yamada.
Nem úgy néz ki. Lehet rosszat álmodik.-mondtam tippemet.
K...kérlek...ne csináld!-mondta már sírva, amire felálltam ésinkább oda mentem a fiú ágyához. Óvatosan leültem mellé és csak néztem, addig míg Yamada is oda nem jött mögém.
Sír...-mondta, mert szegény Midoriya a takaróba markolva sírt magzatpózban.-Nem kellene felébresztenünk?
Jobb ötlet.-adtam egyből beleegyezésemet-Midoriya! Ébredj! Kelj fel, Midoriya!-mondtam miközben el kezdtem óvatosan rángatni.-Midoriya!-mondtam amire hírtelen felült és torkomra fogott-Nyugodj...megh!-mondtam a levegőt kapkodva, amire rám nézett de utána el engedett-Nyugodj meg, rendben?
Sa...sajnálom Sensei!-mondta könnyezve majd kezdett el ismét sírni. Kezeivel fejét fogta miközben térdeit fel húzta teste elé.
Nincs semmi baj.-mondtam és öleltem óvatosan magamhoz.
De...majdnem...me...megfoj...-kezdett bele dadogva.
Nincs semmi baj. Nem történt meg.-mondtam hallkan fülébe súgva miközben elkezdtem hátát símogatni lassan.
Tényleg sajnálom! Nem akartam!-mondta ugyan úgy sírva.
Tudom. Tudom, hogy nem akartad...

#DadAizawa ❤️