Egy csimpánzhoz hasonlóan kapaszkodtam a férfiba aki óvón tartott engemet a karjaiban miközben elcipelt engemet a ház másik felébe.
Végig beszéltem az utat, ám ő csak hallgatott mint a sír.
-Ugye én vagyok a kedvenc gyereked?-kuncogtam miközben szerencsétlen férfi próbálta lefejteni magáról a lábaimat, amik erősen tartották egy helyben.
-Engedj el Jimin! Most!-parancsolta.
-De nem válaszoltál!-nyafogtam, nevettem azon hogyan próbálja a lábaimat lefejteni derekáról.
-Ha nem engedsz el, akkor nem válaszolok.-hirtelen rántotta meg a testemet, én pedig csúsztam a lepedőn mintha jég lenne.
Fenekem az ágyékához nyomódott, ő megdermedt egy pillanatra de hamar rendezte vonásait. Ez tipikusan ő, sosem engedi hogy lássam az érzelmeit.
Elengedtem, lábaim félig lecsúsztak az ágyról, viszont közötte még mindig Jungkook bácsi állt.
-Igen, te vagy a kedvenc gyerekem. De most már alvás!-nyomott egy puszit az arcomra aztán gyengéden megcirógatta azt, én pedig nem voltam rest belebújni a tenyerébe.
-Ahj, néha oly szívesen elvenném minden ártatlanságodat.-motyogta így ezt a mondatot aligha hallottam.
-Tessék?
Megrázta a fejét, kaptam még egy puszit aztán pedig távozott a szobájából.
Én pedig örültem a fejemnek hogy két puszit kaptam ma.
YOU ARE READING
𝐴 𝐵Á𝐶𝑆𝐼 / 𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾
FanfictionDe előtte még visszanézett, véres arcán vidámnak tűnő kifejezés játszott. -Viszont ,tényleg ne menj sehova, maradj nyugton és pihengess.-mondta. A nő minden akaraterejét összeszedve felmutatta a középső ujját. -Chh, hálátlan.-forgatott szemet Jungko...
