𝐴 𝐵Á𝐶𝑆𝐼 / 𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾

17

Arra ébredt, hogy még mindig él. Sehol egy egy véráztatta beton, csak a régi ágya, mellette pedig a férfi feküdt mozdulatlanul, néha-néha a mellkasán látszott, hogy még lélegzik.
-Hah, csak egy rossz álom volt. Jungkook valójában nem gyilkos, és a szüleim is élnek.-motyogta saját magának, és ez idő alatt észre sem vette, hogy a férfi mellette megmozdult, a feje felemelkedett a párnáról.
-Én annyira nem lennék biztos ebben.-kuncogott.
Jimin olyan gyorsan fordította fejét a hang irányába, majdnem leesett az ágyról annyira nagy volt a hevessége.
-Mi?
Egy meglepett Jungkook-al találta szembe magát.
-Nem mondtam semmit Jimin.-nyújtózkodott az ágyban, majd megdörzste mindkét szemét.-Csak képzelődsz.
Az alacsonyabb visszadőlt a csillag mintás párnára, összehúzta magát a takaró alatt, hogy minél apróbb legyen, aztán csak úgy oda dugta a fejét Jungkook válához, majd puszit nyomott rá.
-Rosszat álmodtál, hm?-Jungkook óvón közelebb húzódott, már-már egy lap sem fért el köztük. Elvégre mindketten ezt akarták.
-Nagyon rosszat.-sóhajtott, mindenáron azon volt, hogy elkerülje a visszaemlékezést, és annak esélyét, hogy újra átélje a történteket.
-Szabad tudnom mit? Vagy hanyagoljuk.-összeszűkítette fekete lyukra emlékeztető szemét, úgy méregette a szinte már alatta fekvőt.
Jimin bámulta Jungkook megnyugvást sugárzó arcát, ráébredvén arra miképpen az álom semmiféle igazságot nem hordozott magában. A férfi sosem gyilkolna, főleg nem a szüleit, ezzel neki ártana csak. Jungkook pedig kiskorától kezdve óvja őt. Badarság lenne ilyesmit feltételezni.
-Nem. Inkább csókolj meg.-mondta ki nyíltan a kívánságát amelyet fejben annyiszor lejátszott már.
-A szüleid bármikor benyithatnak. Mit fogok én nekik mondani?-somolygott élvezvén a kialakult helyzetet.
A helyzetet amelyben kiélheti végre bűnös vágyát, legalábbis egy bizonyos részét.
-Nem érdekel Jungkook. Ha most azonnal nem kapom meg amit akarok, azonnal kicsapok egy nagy hisztit.-dörrent rá, akaratosan lehúzta a férfi nyakát magához, aki továbbra sem tudta abbahagyni a nevetést.
-Szűz anyám, mikor lettél te ilyen...
-Milyen?
-A kisfiúból egy vad, engedetlen fiatalember.-ciccegett, mintha nem tetszene neki Jimin viselkedése, ám pont az ellenkezője történt, nagyon is imponáló volt számára.
A rossz vérkeringése miatt jéghideg kezét becsúsztatta Jimin pizsama pólója alá, aki izgatottan préselte magát jobban a másikhoz.
A férfi csupasz combjai ragasztóként tapadt Jimin-éhez, a két csupasz bőr között forróság áradt szét.
-Vajon megölne anyád, ha egy szem fiának elvenném a ártatlanságát?-filozofált magában viszont elég hangosan hogy az alatta fekvő is nagyon jól hallja.
A fiú beletérdelt Jungkook férfiasságába aki meglepetésében felnyőgött, és erősebben szorította meg Jimin derekát.
-Csókot kértem nem pedig azt, hogy dugj meg itt helyben.-morogta Jimin duzzogva.-Szerintem egyértelműen fogalmaztam, nem is értelek téged Jungkook bácsi.-nyomta meg az utolsó szót, nyomatékosítva ezzel a másik fél számára a haragját.
Tudatában volt annak, Jungkook szívből gyűlöli ezt a szót.
-Tudom-tudom...nem teszek semmi törvénybe ütközőt. Amúgy meg, amíg kiskorú vagy semmiképpen nem nyársalnálak fel. Megvárom a tizennyolcadik szülinapodat.-győztes vigyorral az arcán, fojtotta a szót Jimin-be aki mondani akart valamit, de nem tudott.
A csók vadabb lett a kelleténél, ketten kapkodták a levegőt a végén, és izzadtak le teljesen.
-Veled sokkal jobb a csókolózás, mint mással a szex. Ahh, el tudnék élvezni tőle.-jegyezte meg a férfi, a mellette fekvőnél elérve nála a zavarba esést, és hogy a föld alá süllyedjen a könnyed kijelentés miatt.-Na, menjünk enni, éhes vagyok.