A Dormunk Titkai

✞15. Rész (🔞)

Jin szemszöge:

Az óra körülbelül éjfélt mutathatott, bár nem voltam benne biztos, mert félig álomban pihentetten a fejemet Namjoon mellkasán. Jó, nem csak a fejemet, kb. mindenemet Namra raktam, mert ma egész nap ügyet intézett, hajnalban ment és éjjel 11-re érkezett haza, szóval próbáltam feltölteni az energiaraktáraimat, mert holnap újra dolgos napnak és egy dolgos hétnek nézünk elébe, most, hogy a karácsony már itt van a nyakunkon, szeretnénk az ünnepeket nyugiban tölteni, ehhez pedig szorgosan kell munkálkodni előtte. Ezekkel a gondolatokkal szenderültem majdnem álomba, az én szuszogó koalám mellett, amikor egyszer csak valamiféle éneklés ütötte meg a fülemet. Persze, ez egy olyan házban, ahol énekesek és rapperek laknak, nem furcsa, csak a zaj forrása volt furcsa, mert nem a földszintről szólt, hanem...hanem kintről?

Felakartam ülni az ágyon, de Joon egy határozott mozdulattal visszarántott magára és elkezdte csókolgatni a nyakam:
- Hmm, hova sietsz ennyire, baby? - duruzsolta a fülembe. Most mondanám, hogy nem, de akkor hazudnék, hogy egyből beadtam volna a derekamat egy kiadós kufirculásra, de ez az éneklés még mindig nem hagyott nyugodni, így rászóltam a páromra:
- Namjoooooon, neh most csináldh, kérlek. Nem hallod ezt? - rendeztem légzésemet, mire Nam elkezdett fülelni, majd rámnézett.
- Ez meg mi? Olyan, mintha Jungkook énekelne kint, de ez lehetetlen, nem? - kérdezte.
- Nagyon remélem, hogy lehetetlen, de kimegyek, megnézem, úgyis rágyújtok - mondtam, majd kimentem, hiszen a farkam áll még mindig és jelenleg próbálom magam lenyugtatni, amire egy szál cigi és egy kis hűvös levegő pont tökéletes.

Kilépve az erkélyre, megláttam Jungkookot, a pizsamájában, tangapapucsban, ahogy egy üveg Sojuval a kezében énekel. Ez meg mi a fasz?
- Take my hands now, you're the cause of my euphoria! - énekelt Jungkook, kint a hidegben. A házunk előtt.
- Jungkook, mit csinálsz? - kiabáltam le az erkélyről, mire az említett felnézett rám.
- Hogyhogy mit? Pirulok, mégis minek tűnik? - forgatta meg a szemeit.
- Pirulsz? Így? Kint? Piálva? Éjfélkor? És minek énekelsz? - kérdeztem.
- Mert énekes vagyok, nem tudtad? - támolygott.
- Meg részeg is - tettem hozzá. - Na siess, gyere fel! Elég volt a cirkuszolásból! Még szerencse, hogy nincsenek szomszédjaink! - puffogtam, majd rágyújtottam, mire lepillantva láttam, hogy nagyon bámul - Na jó! Ha most feljössz szépen, adok neked is szálat. Meg egy kabátot. - tettem hozzá, mire bólintott egyet, majd nézett újra rám. - Jajj, mivan? - csaptam a korlátra.
- Taehyung kizárt, nincs kulcsom - mondta.
- Ooo - formáltam „o" alakot a számból, majd beszóltam Namnak, hogy nyissa ki az ajtót, ugyanis a mi szobánkban az egyik kapcsoló a bejárati ajtó zárját nyitja, ezt akkor szereltettük be, amikor hallottuk, hogy közel a mi környékünkhöz megszaporodtak a betörések számai, mi pedig egy elég kívüleső területen vagyunk, a dorm tökéletes célpont lehetne, így ha hallunk valami zajt, rögtön rátudok nézni a kapcsolóra, ami vagy egy piros, zárt lakatot mutat vagy egy zöld, nyitott lakatot, mondjuk akkor kurvanagy gáz van.

Miután Jungkook bement az ajtón, a lakat pirosra váltott és hallottam a trappolást a lépcsőn.
- Szia Kook, szeretnél mesélni? - pillantottam a nyuszifiúra, aki nagy, csillogó szemekkel bámult rám. - Összevesztetek? - néztem rá.
- Micsoda? - nézett rám kérdőn. - Dehogy vesztünk össze, csak fogadtunk - rántott vállat.
- Mit csináltatok? - néztem rá.
- Fogadtunk, hogy kibírok három órát pizsiben, kint és ha letelt éneklem a dalunkat. De szerintem bealudt, szóval rábasztam, így gondoltam valaki csak meghallja - magyarázta.
- Istenem, ti eszetlenek! Hányszor mondtam el, hogy nem játszunk az egészségünkkel! Komolyan mondom, tönkretesztek engem idegileg! Na húzz innen JJ, mert nem tudom mit teszek veled! - zavartam el az erkélyről, majd bementem Namjoonhoz.

- Elhiszed ezt? Komolyan mondom, kezdek már megőrülni a skacoktól - nevettem, de mivel végig máshova figyeltem, nem vettem észre, hogy Namjoon full pucéran feküdt az ágyon és könyvet olvasott. Természetesen olyan pózban ült, ami kilátást engedett nyerni...mindenre. De tényleg mindenre. Belépőmre felnézett rám, megnyalta alsó ajkát, majd visszatemetkezett a könyvébe.