never ending stories | hyunlix

cheerful christmas

A karácsonyi készülődés minden évben kicsit máshogy alakul, de az összkép mindig ugyanaz, és ezen a világ minden kincséért sem változtatnának.

vagy

Hyunjin és Felix mindent megtesz azért, hogy idén is tökéletes karácsonyt varázsolhasson a két csöppségnek.

[ Boldog (késői) karácsonyt,
és Boldog (korai) új évet! ]

:¨·.·¨:

– Elaludtak? – suttogott Hyunjin, miközben lehalkította tévét. A Karácsonyi Ének képkockái szinte már csak némán váltakoztak előttük.

Felix a mellette alvó két csöppségre pillantva mosolyogva bólintott, majd óvatosan felkelt a kanapéról, példáját pedig az idősebb is követte.
A szeplős óvatosan elválasztotta egymástól az ikerpárt, akik összegabalyodva pihentek a pokróc alatt, majd Hyunjin Hyejint vette a karjai közé, Felix pedig Haneult.

A gyerekek lefektetése volt a könnyebb rész, az általában sosem jelentett nagy gondot. A neheze abban rejlett, hogy az, hogy most aludtak, nem jelentette azt, hogy nem fognak felkelni bármelyik pillanatban.
A szülők tudták, hogy ilyenkor még legalább két óráig nem tiszta a terep, így csak rutinosan visszafeküdtek a kanapéra összebújva, és vártak.
És jól tették, hogy vártak, mert az elkövetkezendő egy-két órában Haneul háromszor, Hyejin pedig kétszer botorkált ki mindenféle mondvacsinált indokkal, mert nem akartak aludni.

– Szerinted kezdhetjük? – suttogta Felix, miután kikapcsolta a halk tévét, majd kibontakozva Hyunjin karjai közül a telefonja kijelzőjére pillantott és meglátta az időt. Az óra lassan éjfélt ütött, a gyerekek pedig fél tizenegy óta nem jöttek ki a szobájukból.

Hyunjin még utoljára – szinte már csak megszokásból – a folyosó felé pillantott, de persze semmi mozgást nem érzékelt.

– Kezdhetjük – bólintott, majd felkelve a puha garnitúráról az előttük lévő dohányzóasztalon lévő bögrékért nyúlt – amikben már csak néhány kávécsepp árválkodott –, hogy betehesse őket a mosogatóba. Kávé nélkül ez az egész sokkal hosszabb procedúra lenne, ezt jól tudták.

A fát már egy hete megvették, mert biztosra akartak menni, hogy a lehető legszebbet választják, és nem akartak kifogyni a lehetőségekből. Felix már nagyon várta, hogy a gyerekek elég nagyok legyenek ahhoz, hogy műfenyőt vehessenek – tudta, hogy most még fontos volt számukra az, hogy igazi karácsonyfa legyen a nappalijukban; hogy érezhessék a tipikus fenyőillatot, hogy megsimíthassák a tűleveleket, majd gyermeteg fintorral az arcukon panaszkodni kezdjenek, mert szúrja a kezüket, hogy nevetve összesöpörhessék a lehullott leveleket, versenyezve, hogy ki talál többet... Ez a szülőknek is nagyon fontos volt, hiszen azt akarták, hogy a kicsiknek minden évben tökéletes karácsonyuk legyen.
A fenyő mindeddig a garázsban bujkált, de nem kellett félniük, hogy a gyerekek észreveszik, mert ide még amúgy sem jöhettek be szülői felügyelet nélkül. Két négyévesnek nem a legbiztonságosabb hely egy olyan garázs, ami tele van mindenféle szerszámokkal és a mosógéphez való mosószerekkel.

Hyunjin állította bele a fát a talpába még két napja, amikor Felix kivitte a gyerekeket hógolyózni, hogy a kalapáccsal ne hívja fel magára a figyelmet az idősebb.
Idén sem volt kérdés, hogy a szeplős fogja majd a fenyőt a talprészénél, Hyunjin pedig a tetejénél. Amióta két éve az idősebb véletlenül elejtette a fát és a fémből készült talp a lábára esett, azóta nem meri így "kockára tenni az életét" újra. Felix azóta minden alkalommal felhozta ezt a számára vicces emléket, és mint mindig, most is mosolyogva cipelték be a fenyőt a nappaliba. A fekete hajú kezéből egyszer kicsúszott a fenyő vége, de puhán landolt a földön, így nem volt ok aggodalomra. Nagyon halknak kellett lenniük, de az évek alatt már hozzászoktak ehhez, már rutinosan tették le a fát a megszokott helyére a nappali sarkában, kicsivel a tévé mellé.