Mha kirimina- Te és én

Part 22

Kirishima :

Miután a tanárok elmentek előtte nyilván a lelkünkre kötötték, hogy nincs semmi magánakció, de én nemtudok csak tétlenül ülni és várni, amíg Mina ki tudja lehet az életéért küzd jó tudom nem kell a legrosszabbra gondolni de még alig kaptam meg nem akarom elveszíteni máris. Remélem jól van. Csak érjünk oda időben tarts ki Mina!

- Hogy legyen? Mitcsináljunk új búvóhelyük van? Sikerült már valamit kideríteni? - kérdeztem kétségbeesetten

- Nyugi, egyébként a kocsi rádióhullámait követtem és a mellettünk lévő városba vitték egy elhagyatott csokigyárba - mondta Denki

- Akkor mire várunk még? - kérdeztem türelmetlenül

- Én megértem, hogy aggódsz, de nem rohanhatunk oda csak úgy valószínüleg számítanak ránk, kell egy terv - magyarázta Jirou

- Így van és ahhoz, hogy a terv jól működjön mindenkinek együtt kell dolgoznia - jelentette ki Uraraka

- Mondom mi lesz a terv a következő.....

[....]

Mina:

- Hé srácok élvezem a vendég szereteteteket, de mostmár mennék haza tehát mikor terveztek utamra engedni? - kérdeztem tök jogosan ugyanis már napok óta itt vagysok és még enni is alig kapok csak akkor ha eszükbe jutok akkor se sokat

- Annyira régen láttalak már téged Mira - jött elő a sötétből az agyhalott Shigaraki

- Majdnem a nevem Mina - vágtam rá kicsit gúnyosan

- Tudom, bocs ha tiszteletlen voltam - dobja vissza ő is

- Semmibaj Shigakaki - mondtam igen ezt ennél jobbat nemtudtam kinyögni

- Shigaraki vagyok - na nem mondja istenem

- Tudom, nem akartam tiszteletlen lenni sajnálom - vágtam neki vissza

- Istenem halgass különben...... - nemtudta befejezni ugyanis az egyik balfék talán Haru visszajött egy fogollyal akit nagyon is ismerek

- Jirou! - kiabáltam, mert az nem lehet, hogy őt is elkapták

- Nah most ti szépen itt maradtok mi addig elintézünk pár dolgot - mondta Shigaraki vérfagyasztó mosollyal

- Úristen Mina te meg hogy nézel ki? - akadt ki barátnő miután ezek elmentek

- Voltam jobb bőrben is tudom, de te mit keresel itt? - kérdeztem vissza

- Nem véletlen kaptak el és nem véletlen mentek el ez a terv - kezdett magyarázkodásba

- Milyen terv? - értetlenkedtem tovább

- Ahjjjj Oké elmondom Baku és Deku örködnek illetve mivel ők a legerősebbek így ha Shigarakiék visszajönnek fel tudják őket tartani Denki továbbra is a kocsi rádióján keresztül hallgatja őket én pedig a csali vagyok és Ida körülnéz Kiri pedig mindjárt jön a hátsó bejáratnál - magyarázta barátnőm

- a hátsó bejáratnál de ott van Toga - mondta rémülten hisz ha úgy vesszük Toga ereje túl nagy buktató ráadásul a csaj kiszámíthatatlan

- Nyugi Uraraka intézi Togát - majdnem el is felejtettem, hogy Toga mindig aztmondta a lánynak, hogy legyenek barátnők....fura

- Éééés hogy akarsz kiszabadulni? - kérdeztem a legfontosabbat

- Ha nem vetted volna észre miközben dumáltam elvágtam  a köteleket a zsebkésemmel - hath tényleg nem vettem észre

Ekkor azonban váratlanul betört az ablak és Tsuyu illetve Kirishima állt velem szemben. Egyből odaszaladtam Kirihez és már könnyezve megöleltem mire  ő is szipogva megölelt. A pillanat hevében mindenki eltűnt körölöttünk csak én voltam és ő. A meghitt pillanatot Tsuyu törte meg

- Mostmár ideje lenne indulni nem gondoljátok? - mondta a békára hasonlító lány

- De igazad van, Mina jól vagy? - kérdezte Kiri

- Igen mostmár sokkal jobban - válaszoltam

Végül sikerült megmenekülnöm el sem hiszem túl könnyű volt és ezért van egy rossz előérzetem de a lényeg, hogy most majd legalább egy kicsit tudok pihenni.  Most lehet a vihar előtti csend következik, de ezzel egyenlőre nem szeretnék foglalkozni, úgyhogy az ehhez hasonlatos gondolataimat nagyon gyorsan el is hessegetem. 

Na itt is a kövi rész igazából alig volt időm az elmúlt 3 napban leülni és megírni mivel mint mindenki mi is mentünk karácsony alkalmával több családtagomhoz is. Akartam egy karácsonyi külön kiadást, de annyira nincs ötletem, hogy inkább elvetettem és akkor majd inkább szilveszteri lesz.