𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐡𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧𝐬 𝐰𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬 𝐠𝐨 𝐨𝐮𝐭 ~ 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌⚣

Fear

Április 17-e: egy hűvös kora reggelen

Egy kávézóban ülve zaklatottan és kialvatlanul próbálok gondolkozni, hogy a tegnap esti incidens után vajon mit kéne tennem.

Mondanom sem kéne, hogy emiatt az éjszakán egy cseppet sem tudtam elaludni és folyton rémálmok gyötörtek. Be kell, hogy valljam; féltem. Féltem a saját házamban, basszus.
De legalább a jó hír az az, hogy most már van egy eléggé érdekes nyomom, amin szerencsére el tudok indulni.

Végül a reggeli epres sütim megevése után úgy döntöttem, hogy autóval leparkolok a romos ház elé és egész nap megfigyelés alatt fogom tartani. Muszáj megtudnom, hogy mégis ki járt abban a lakásban, ahol a párom feküdt holtan.
Útközben vettem magamnak két kávét, egy energia italt, meg valami kaját és úgy mentem a panelházhoz, ahol egy nem túl feltűnő helyre pakoltam le, viszont jól láttam onnan a bejáratot.

Tervem megkezdése alkalmából ünnepélyesen kezdtem el iszogatni az első kávémat, mivel tudtam, hogy mindössze pár óra alvással nem fogok tudni egész nap koncentrálni és ébren maradni.

Egész délelőtt egy lélek sem jött ki, sem ment be az épületbe. Mintha nem lakna itt tényleg senki, esküszöm.
Egyébként sejtettem, hogy ez fog történni, mert tegnap is az az alak eléggé késői időpontot választott arra, hogy meglátogassa a tett helyszínt.

De jobb biztosra menni. Úgy voltam vele, hogy ha csak délután jönnék ki ide, akkor az a fekete ruhás tuti, hogy délelőtt jött volna abba a lakásba nem tudom mit csinálni, ezért láttam jobb ötletnek, hogy egész nap itt kuksoljak az autóban és megfigyelősdik jatszak.

Megettem már az ebédemet és már belekezdtem a második kávémba is, de még mindig sehol senki, pedig már délután van.

Mikor sötétedni kezdett, akkor már szabályosan aggódni kezdtem, hogy mi van ha ma nem jön el az az alak, elvégre tegnap már járt itt. Miért jönne ma is?
Igazából csak az idegesített, hogy mi van akkor, ha egy egész napot elpazaroltam erre... Tudtam volna bármi mást csinálni ehelyett...

De most már késő bánat...

Viszont ekkor egy hatalmas sóhajtás jött ki az ajkaim közül és teljesen megkönnyebbülve éreztem magamat, mert megláttam őt...
Befordult az utcába, hosszú fekete szövetkabátban, fekete kalapban és lakkcipőben.

Biztos, hogy ezután az alak után menjen?

-Még mindig rohadtul ijesztő... - suttogtam magam elé.

Egy kicsit elmerengtem magamban, majd láttam, hogy valaki felkapcsolta azokat a bizonyos lámpákat az épületben.

Na több sem kellett nekem, már ki is szálltam az autóból és egyhuzamban ledöntöttem az energiaitalt, mármint megittam, majd az autómat bezárva lépdeltem a nem túl higiénikus belsejű panelhoz.

Próbáltam a lehető leghalkabban benyitni, ami pár perces óvatosság kíséretével, sikerült is. Szerintem ezt senki sem hallotta meg.
Aztán ügyelve arra, hogy a cipőm ne kopogjon a padlón, elkezdtem felfelé lépkedni, ami eléggé lassan ment, tekintve hogy a halk járásért bizony még kell szenvedni.

Dupla annyi idő alatt természetesen sikerült feljutnom a 6.-ra és újra részletni kezdtem.

Nem tudhatom, hogy ki ez a szerzet... Mi van ha majd meg akar ölni?
Ahj... Faszom, Jimin! Te erősebb vagy másoknál!

Aha, hát hogyne... Mielőtt bármit is tehettem volna, valaki egy jó nagyot rábaszott a tarkómra, ami miatt én össze estem ájultan.

Na innen szép nyerni...