𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐡𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧𝐬 𝐰𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬 𝐠𝐨 𝐨𝐮𝐭 ~ 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌⚣

Wisdom

Április 17-e: egy borús éjszakán

Egy viszonylag puha valamin ébredtem. A fejem ugyan még fájt, viszont egyből eszembe jutott, hogy mi is történt velem abban a romos panelban.

Riadtan ültem fel és meglepődve vettem észre, hogy pont a holttestes lakásban vagyok egy kanapén. Előtte a bejárati ajtó volt, mögöttem az ablakok és oldalt pedig a fürdő, meg a konyha az étkezővel együtt.

Egy kis lámpa világított csak és a faliórára pillantva vettem észre, hogy már éjfél lesz lassan.

Jól kiütött az az akárki, annyi biztos.

Ekkor valami kis csörömpölést hallottam meg a konyhából kiszűrődni, mire tudtam... Ő is itt van...

-Éjszaka. Csend. Sötétség. De most valahogy mégsem félek. - suttogtam magamnak.

Miért is félnék? Hiszen nem ölt meg engem az a férfi és nem is kötözött ki. Ha megakarta volna tenni, akkor gondolom már megtette volna.

Egy nagy sóhajtás kíséretével keltem fel és a csintjaimat kiropogtattam, majd megláttam egy gyönyörű szép ezüst gyűrűt a földön. Kígyó alakja volt és olyan volt, mintha annak a kígyónak gyémánt szemei lettek volna. Nagyon megfogott engem az a kis ékszer, de sajnos nem az enyém. Biztosan a férfi ejtette el véletlen.

A kezembe véve lépkedtem a konyha felé, de nem mert bemenni.
Nem tudtam, hogy mire számítsak. Nem szabad megbízni senkiben, csak magunkban. Mivan ha az a személy mégiscsak gonosz és meg akar majd ölni engem.

-Tudom, hogy itt vagy. Miért nem jössz be? - hallottam meg a mély és hátborzongató hangját. Mármint nem volt hátborzongató csak... Csak így először iszonyatosan megijedtem tőle.

-Cs..Csak... Nem fogsz bántani? - kérdeztem bizonytalanul.

-Ha eddig nem tettem meg, akkor valószínűleg nemis fogom megtenni. - jött a válasz, mire én beljebb merészkedtem és megláttam őt...

Éjfekete haja hátra volt fésülve, tökéletes kontrasztban volt a hófehér bőrével. Egy fekete inget viselt, fekete vasalt nadrággal és ugyanolyan színű mellénnyel meg lakk cipővel. Ez a sok fekete szín már tényleg megijesztett engem. Fiatalnak nézett ki. Az ujjain pár gyűrű díszelgett, amik minden mozdulata közben megcsillantak a lámpa fényében. Fülében több ékszer is lógott és az a tipikus angol óra sem maradhatott el a zsebéből. Arca hibátlan volt és vörös ajkai csillogtak. Tökéletes volt az egész lénye. Sehol egy hiba. Még sosem láttam ilyet, pedig én modell vagyok.

-E..Ezt a földön találtam. - nyújtottam felé a kezemben lévő kígyós gyűrűt lehajtott fejjel.

-Az enyém, köszönöm. - vette el tőlem direkt úgy, hogy egy ujjal se érjen hozzám, csak az ékszerhez.

Árgus szemekkel követtem nyomon, ahogy egy egyszerű mozdulattal felhuzza azt a gyűrűs ujjára.

Nagyon furcsa volt ennek az embernek a kisugárzása. Nem is tudom. Kicsit kellemetlen volt, de valahogy ez mégis tetszett nekem. Rideg volt a tekintete és ez felkeltette az érdeklődésemet. Vajon mit keres ő itt?

-Hideg. Kifinomult. Izgalmas. -ejtettem ki a számon azt a 3 szót, ami legelőször eszembe jutott róla.

-Ilyennek látsz? - bámult engem a férfi.

-Bocsánat... Csak véletlen hangosan mondtam ki. - kaptam észbe, mire ő csak bólintott egyet, miszerint tudomásul vette. - Miért nem bántottál? Vagy inkább magázzak?

-Nekem mindegy, nem ez a lényeg. Egyébként a nyakláncod miatt. - mutatott a nyakamban lógó tárgyra, mire én csak értetlenül néztem rá. - SoHjoonnak is ilyenje volt. Gondoltam biztosan közel álltatok egymáshoz. - méregetett engem, mintha csak meg akart volna bizonyosodni, hogy tényleg nem jelentek-e rá veszélyt.