𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐡𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧𝐬 𝐰𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬 𝐠𝐨 𝐨𝐮𝐭 ~ 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌⚣

Hurt

Április 24-e: egy napos reggelen

-Mi történt tegnap este? - kérdezte tőlem Jungkook immár felöltözve, miközben reggeliztünk.

-Semmi. Csak eszembe jutott valami.. - vontam vállat, mintha ez olyan kis dolog lett volna.

-SoHjoon halála? - tapintott rá a a lényegre.

-Tudod... Az emberek abban a tévhitben élnek, hogy meg lehet küzdeni vele, és azt mondani: elmúlt, jobban vagyok. De tévednek. Amikor az emberek, akiket szeretsz, elmennek, egyedül maradsz. Hiányzik, hogy részese lehessek az életüknek, és ők is az enyémnek. Kíváncsi vagyok, milyen lenne a jelen, ha még SoHjoon itt lenne. Mi mindent tehettünk volna meg együtt. Hiányoznak azok a nagyszerű dolgok, amikben soha nem lehet részem. A fenébe is! Ez nem fair! Az egész annyira abszurd. Nem tehetsz mást, minthogy abban reménykedsz, hogy a gyász megváltozik, és ahelyett, hogy fájdalmat és zavarodottságot éreznél, újra együtt lehettek az emlékeidben, és hogy vigaszban és örömben is lesz részed a veszteség mellett. - fakadtam ki.

-Teljes mértékben megértem az érzéseidet. Ez most még nehéz. De nem tudsz ellene mást tenni, minthogy kénytelen leszel elfogadni. Hidd el, így neked is jobb lesz. Én hiszek a Sorsban, és te?

-Én is... Sajnos nekünk ez a sors lett megírva... - sóhajtottam egy nagyot.

-Előbb utóbb úgyis rájösz, hogy nem is olyan rossz ez.

-Lehet, nem tudom.

Reggeli után Jungkookkal egyből SoHjoon dolgozó szobája felé vettük az irányt.

-Nem igaz, hogy még az ajtó is számzáras... Mit is dolgozott pontosan? Mármint én is tudom, hogy egy logisztikai cégnél volt az egyik főnök, de csak ennyi? - kérdezte a fekete hajú.

-Hát, igen... Folyton papír munkákat kellett végeznie és ott görnyedni az asztal fölött, mivel ő volt az egyike azoknak, akiknek intezniük kellett a termékek biztonságos célba érését. Itthon is rengeteget telefonált, de mindig csak annyit hallottam hogy a csomagok így, a csomagok úgy... Már a tököm tele volt vele, de nem tehettem mást, mint beletörődtem abba, hogy neki ez a munkája. - nyitottam ki a számzáras ajtót, majd oda belépve folytattam. - Ő sem szerette azt, hogy én modell vagyok. Tudod... Nem akármilyen modell voltam. A legtöbbször mindig valami olyan újságnak kellett modellt állnom, amit direkt melegeknek készítettek. És mivel csak én és egy másik srác voltunk egyedül melegek a férfi modellek közt, így minket fogtak be intimebb fotózások alkalmakor. Sokat vitáztunk emiatt, de összességében mindnek alapja volt, szóval megértettem a kialbálásának okát. Én sem rajongtam volna azért, ha neki lett volna olyan munkája, mint amilyen az enyém. De én szeretem az állásomat és ráadásul iszonyatosan meg is fizetnek érte. Annyi pénzt kapok, amit máshol soha nem tudnék megkeresni és most már így egyedül ebben a házban szükségem is van sok pénzre, hogy fent tudjam tartani a szép tiszta állapotát...

-De ugye tudod, hogy a pénz nem boldogít? - nézett le rám a feketeség.

-Persze, hogy tudom, mivel engem sem boldogít, csak ebben a mai világban ez már egy létfontosságú dolog lett. - vontam vállat.

-Okos vagy, Jimin. Visszatérve a témára, el is költözhetsz innen egy kisebb és otthonosabb lakásba. Még nem gondoltál erre?

-Dehogynem. Úgy vagyok vele, hogy pénzem az van, szóval bármikor el tudnék költözni, viszont... Majd csak akkor szeretnék, ha már minden tisztázódott. - vallottam be neki.

-Igaz, ez egy jó ötlet. Na jó, szóval hol vannak itt a tervrajzok?

-Itt ebben az ajtó melletti fiókos szekrényben. SoHjoon azt mondta ujjlenyomatos, de... - kezdtem bele.