𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐡𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧𝐬 𝐰𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬 𝐠𝐨 𝐨𝐮𝐭 ~ 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌⚣

Room

Április 23-a: egy felhős estén

Odoroki, a titkos férfi azt mondta, hogy már reggel ott fog állni az ajtómban, miután megbeszéltünk, hogy egy kisebb ideig hozzám költözik a "munka" miatt, ennek ellenére még délután sem jelent meg.

Volt időm gondolkodni és vagy tízszer elgondolkoztam azon, hogy tényleg jó ötlet lenne-e egy vadidegent beengedni a házba...

Mindenesetre nem jutottam semmire, mert akárhányszor felhoztam valami nagatív érvet, valahogy mindig tudtam adni rá egy pozitívat is.
Végül annyit győzködtem magamat a délután folyamán, hogy már csak arra eszméletem fel vacsora készítés közben, hogy valaki rátenyerelt a csengőre.

Sejtettem, hogy ki lehet az, ezért egyből oda is szaladtam az ajtóhoz, amit kinyitottam előtte.

-Szép estét, Jimin! - üdvözölt engem a kalapját levéve.

-Neked is szép estét... Uhm... Gyere csak beljebb. - mosolyodtam el félénken, majd beljebb invitáltam őt a házba és becsuktam mögötte az ajtót.

Megvártam míg leveszi a kabátját, aztán a kezében húzni kezdte mögöttem a bőröndöt.

-Állj..! - fordultam hirtelen felé, mire ő egy kicsit még is lepődött. - Mielőtt elkezdenék bármit is, szögezzünk le egy pár dolgot. - mutattam fel mutató ujjamat.

-Hallgatlak.

-Ha egy ujjal is bántani mersz, hidd el, hogy annak következményei lehetnek, mert nem vagyok ám olyan törékeny, mint amilyennek látszok. - sétáltam hozzá közelebb.

-Ebből nem lesz probléma, ugyanis 2 héttel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezel. Sokadjára mondom, nem akarlak bántani téged. - vont vállat.

-Elhiszem neked, csak a biztonság kedvéért mégegyszer elmondtam. Ez volt az első dolog. A második az, hogy ha már az életem része leszel ki tudja meddig, akkor az lenne a minimum, hogy a nevedet elárulod. Úgysem tudnék vele mit kezdeni, meg nem is szeretnék, de tudod így annyira idegennek tűnsz és ez megrémiszt a saját házamban. Az Odoroki meg eléggé idétlen név számodra. - húztam el a számat.

-Jungkook. - felelte halk és rideg hangon.

-Tessék? - vontam fel a szemöldökömet.

-A nevem Jungkook. - komorult el, ami őszintén megijesztett egy kissé.

-Jungkook? - ejtettem ki lassan a nevét.

-Pontosan.

-Jungkook... Jungkook. Nagyon szép neved van. Igazán megfogott engem. Kevés embert hívnak így. Eléggé ritka név és illik is hozzád. - ízlelgettem a neve hangzását.

-Örülök, hogy így gondolod. - válaszolta, mire én csak rámosolyogtam.

Valamiért nagyon azt érzem, hogy ő jóképű... Túlságosan az, na mindegy. Nem is szabadna ilyeneken agyalnom.

-A..Akkor gyorsan megmutatom, hogy mi hol van a házban.

Jézusom, most mi a fene miatt jöttem zavarba...? Ez nagyon gáz...

-Őszintén, én azt hittem, hogy nem egy ekkora palotában laksz. Minek ekkora ház?

-SoHjoonnal gyerekeket akartunk örökbe fogadni és egy saját családot szerettünk volna egy pár éven belül. A lehető legnagyobb életteret akarta megadni mindannyiunknak... És már megint zörög az a hülye szellőző rendszer... - tettem hozzá, mire Jungkook is egyből felfigyelt és a cuccait elengedve lépkedett a folyosóról jobbra, a nappaliba.

-Ez a nappali. A folyosótól balra pedig a konyha van. - mondtam neki, de ő úgy látszik nem igazán akart rám figyelni. - Te meg mi a francot csinálsz..? - vizslattam őt, aki a falat kezdte hallgatni a fülével, ami egy kicsit furcsa volt.

-Megvannak még ennek a háznak a tervrajzai? - tette fel a kérdés az előbbi mondataimat leszarva.

-Azt hiszem, talán... SoHjoon dolgozó szobájában vannak.

-Akkor ide tudnád majd adni nekem?

-Attól tartok, hogy nem... Tudod, azt egy széfben őrizte, aminek nem tudom a kódját. Nem árulta el sohasem... - préseltem össze az ajkaimat.

-Mhm... Erről beszéltem, Jimin. A ti kapcsolatotok sem volt ám olyan hú de őszinte. Nem de? - jött hozzám közelebb.

-H..Hát... Most így jobban belegondolva, talán tényleg igazad van.

-Na nem baj, majd kitalálunk valamit.

-De minek neked a ház alaprajza?

-Csak kíváncsi vagyok rá.. - vont vállat, de tudtam, hogy nem csak emiatt.

-Hah... Rendben. Akkor fogd meg a bőröndödet és induljunk tovább. Szóval ez a nappali, a nappali mellett, a folyosón balra pedig a konyha van. - mutogattam.

-Ahonnan egész finom illatok áramlanak ki. - szagolt a levegőbe.

-Most minimum úgy néztél ki, mint aki már egy hete nem evett volna semmi. - jegyeztem meg.

-A hotelban csak ilyen műanyag ízű kajának nem mondható valamiket adtak, szóval... Mondhatjuk így is. - mosolyodott el.

-Ma én főztem, szóval nem lesz műanyag íze, remélem. Na de most ne erről beszélgessünk. A folyosó végén van egy kisebb edző szoba és van egy hátsó kijárat a kertbe, meg egy lépcső felfelé az emeletre. - folytattam az idegentúrát.

Ezután megvártam míg Jungkook felcipelte a bőröndjét az emeletre, majd folytattam.

-Itt is folyosó van. Ez az én szobám. - mutattam tőlem jobb oldalra, ahol a lépcső melletti első szoba az enyém volt. - A folyosó másik felén van még pár hálószoba, meg egy nagy fürdő szoba, amit én szoktam használni, emellett SoHjoon dolgozó szobája is ott van. Neked a velem szemben lévő hálószobát ajánlom. Csak annak a szobának van külön fürdője és viszonylag tágas is. Az olyan titokzatos embereknek, mint amilyen te vagy, ez a szoba illik. - nyitottam ki előtte a szoba ajtaját.

-Nem vagyok titokzatos. - vont vállat.

-Hát akkor mi vagy? - kuncogtam.

-Egy ember, aki nehezen nyílik meg mások előtt.

-Hogyne... - mosolyogtam. - Itt van a hatalmas ágyad, abba a szekrénybe betudod rakni a ruháidat. Az íróasztalt használhatod, még teljesen üresek a fiókjai is és itt bal oldalon van a fürdő. Víz jön a csapból de mivel nem használtuk ezt kábé egyszer sem, ezért ajánlatos kifolyatni először egy kicsit. Ez csak a te szobád lesz, szóval ha szeretnéd még én sem fogok belépni ide, mert tiszteletben tartom a magánéletedet.

-Köszönöm, Jimin. Viszont nyugodtan bejöhetsz ide, hiszen a te házad, nekem meg nincs mit titkolom így ebben a szobában. - pillantott rám.

-Oh, rendben. Akkor most hagylak nyugodtan kipakolni, aztán ha végeztél, akkor gyere le enni. Már úgyis későre jár az idő.

-Úgy lesz. Majd megyek.

-Ha, kell valami, én a másik fürdőben leszek. Veszek egy gyors zuhanyt, de ha nem nyitsz be, akkor bármiben tudok segíteni. - kuncogtam.

-Azt hiszem megleszek segítség nélkül is, de azért köszönöm.

-Inkább én köszönöm, hogy segítesz nekem ebben az egészben. Tudod... Egyedül azt hiszem nem ment volna. - hajtottam le a fejemet.

-Pont jókor voltál jó helyen. Szívesen segítek neked, és egyébként te is segítesz nekem. Te vezettél rá az első nyomra is. Ketten egy csapat vagyunk és sokkal előrébb tudunk majd így haladni. - válaszolta, mire én csak szomorúan elmosolyodtam a párom halálának emléke miatt, így lassan ott is hagytam Jungkookot és inkább fürdeni indultam.