𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐡𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧𝐬 𝐰𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬 𝐠𝐨 𝐨𝐮𝐭 ~ 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌⚣

Past

Április 25-e: egy borús éjjelen

-Miért nézel engem, Jimin? - kérdezte halkan, de mosolyogva Jungkook, miközben már az utolsó teás dobozokat nézegette.

-Mert érdekes vagy. - vontam vállat az italomat szürcsölgetve.

-Na és mi bennem az érdekes? - pillantott rám egy kis ideig.

-Mindened. Olyan mintha mindenhez értenél és ez engem lenyűgöz. Jó nézni, ahogy vizsgálód a teáimat.

-Hm...Valóban sok mindenhez értek, de ettől még nem vagyok érdekes.

-De az vagy. Titokzatos vagy és eszméletlenül okos. Pár nap alatt már olyan sok mindenre ráébresztettél engem, amire én magamtól nem jöttem volna rá. Érdekes személyiséged van és tökre menő, hogy mindenhez értesz. - magyaráztam neki.

-Értem. Szóval te a rossz fiúkat szereted, mi? - kuncogott.

-Maradjunk csak inkább az intelligens jelzőnél. Nem minden rossz fiú okos és intelligens. - vontam vállat.

-SoHjoon az volt?

-Igen. Ő is nagyon eszes és jó modorú volt, ám érzelmi szinten nem volt túl magasan. Próbálta kifejezni, hogy szeret engem. Egyszerűen mindent megadott nekem, ami csak kellett, de én nem ezt akartam. Én nem tárgyakat akartam tőle, hanem ő magát és a szeretetét, és ezt nem volt képes felfogni. De mindegy is. Ő más volt. Máshogyan is próbálta kimutatni a szerelmét irántam. - motyogtam.

-Szóval érzelmileg zokni volt, hát ez igen. A végén még kiderül, hogy a kis álompasid nem is annyira álom, mint amilyennek beállítottad őt.

-Én is ettől félek. - húztam el a számat.

-Ez milyen tea? - nyíltak nagyra a szemei.

-Ezt SoHjoon hozta az Amerikai tengerpartról. - néztem meg a dobozát közelebbről, majd Jungkook egy egyszerű mozdulattal lehúzta a dobozról a matricát, így megláthattam az eredeti csomagolást is.

-Szagolj bele. Nem ezt adta neked SoHjoon, ami úgy nagyon ízlett neked? - kérdezte összeszűkített szemekkel, mire én beleszagoltam.

-De, azt hiszem ez volt. Mh... Még az illata is finom.

-Ugye tudod, hogy ez a növény mérgező? - figyelmeztetett engem.

-Mi van? - kiáltottam fel.

-Ennek a másik neve az, hogy a Tenger Szele. Azért ez a neve, mert úgy elveszi az emlékeztetet, mintha a szél fújta volna ki a fejből. Nagy mennyiségben halált is okozhat, de SoHjoonnak nyilván nem ez volt a célja. Ezt használták a sötét időkben akkor, mikor valaki már túl sokat tudott egyes dolgokról. Csak megittatak vele egy közepes és nagy mennyiség közti tenger szele kivonatos teát és máris kiesett az emlékezetéből a fél élete. Az Amerikai tengerpart bizonyos szakaszain található csak meg és nagyon ritka. Csoda hogy nem lett tőle nagyobb bajod. SoHjoon bizonyára ügyelt a mennyiségekre. - állt fel a pulttól.

-Te honnan tudod mindezt?

-A rendőrség söpredékei használtak ilyet a félre sikerült kihallgatások után. És én rendőr is voltam, mint azt már említettem.

-Áh, értem. Na de SoHjoon miért itatott velem feltehetőleg szándékosan ilyen teát, ha tudta, hogy ez a hatása? - lettem egyre csalódottabb.

-Ezt fogjuk kideríteni a tapogatós módszeremmel. Az eddigi hallucinációidra is azért nem emlékszel, mert SoHjoon minden olyan tette után ezzel a teával mérgezett meg téged, pedig mind valós volt. Direkt csak egy nagyon keveset rakott bele ebből a növényből, hogy csak az előző egy napnyi vagy csak az előző pár órányi emléked menjen el, ami nem is volt feltűnő számodra, mivel te aludtál. Ám azok az emlékek nem törlődtek ki rendesen az elmédből, ezért törnek fel újra és újra azok a dolgok, mikor hozzád érek.

-Istenem... - dörzsöltem meg a homlokomat. - Miért ilyen bonyolult az élet, Jungkook? - sóhajtottam egy hatalmasat.

-Az élet az egyetlen olyan dolog, amit sosem lehet kiszámítani. Szeszélyes, akár egy fiatal, szép, csinos nő. Viszont nem mindig akar rosszat az élet sem. Ennek az egésznek nézhetnéd a jó oldalát is. Ha nem jöttem volna én és nem segítenék kideríteni neked az igazságot, akkor te még most is abban a hazugságban élnél, hogy SoHjoon jó ember volt és ő volt a mintapárod. Hidd el... Százszor jobb ha megtudnád az igazságot, minthogy egy homályos, illúziókkal teli és hazugságban élni. - állt fel az asztaltól, majd elém sétált.

-És milyen igazad van... - könnyeztem be. - De ez akkor sem könnyű. - fojtottam vissza a kitörni készülő sírásomat.

-Figyelj, Jimin... Mi lenne ha egy kis szünetet tartanánk így a nyomozásunk elején? Menj el egy olyan emberhez, aki ismer téged, aki tudna segíteni neked. Egy baráthoz vagy inkább a családodhoz. Beszélgess velük egy kicsit. Gyűjts erőt az elkövetkező pár héthez, hónaphoz, jó? Addig én itt fogok várni rád és folytatom a nyomozást, majd ha már jobban leszel, akkor visszajössz és együtt folytatjuk megint. - ajánlotta fel kedvesen.

-Jungkook... Én ezt sajnos nem tehetem meg. - kuncogtam fel mérhetetlen szomorúsággal és keserűséggel a hangomban.

-Már miért ne tehetnéd meg? - értetlenkedett.

-Mert nincsenek szüleim, nincsen testvérem. A családomat nem ismertem. Amióta csak az eszemet tudom, én egy árvaházban éltem. A származásom miatt, mármint hogy árvaházi gyerek voltam, mindenki kiközösített, ezért barátaim sincsenek. Egyetemen pedig már feladatam a barátok keresését is. Nekem csak egyedül SoHjoon volt... De már ő sincs. És már róla is kiderült, hogy egy nem volt szent... - tört ki belőlem a zokogás és tényleg úgy éreztem, mintha a világ csak arra várt volna, hogy nekem a lehető legrosszabb legyen.

Hát most elérte. Mint ne mondjak kibaszottul elérte! Nincs senkim sem. Egyedül maradtam. Az életem úgy ahogy lehetett félresiklott. És még az egyetlen ember sem volt jó ember, akit én szerettem.

Az egész gyerekkoromat végig szenvedtem a folyamatos bántások és éhezések és egyedüllét miatt. És most... Amikor már majdnem minden egy normális élet felé vezetett, csakúgy eltűnt...

-Hé, Jimin. Nézz rám! - kért engem Jungkook.

-Annyira nagyra értékelem, hogy te ennyire próbálsz segíteni nekem és egész életemben hálás lehetek neked mindenért, de... ez most nem fog segíteni rajtam. Ne is halljam azt, hogy "Minden rendben lesz", mert nem lesz minden rendben! - kiabáltam. - SoHjoon egy kibaszott mérgező növénnyel itatott engem, hát hogy lenne ezek után minden rendben!? Semmi sem lesz már ugyanolyan... - rogytam a földre. - Senkim sem lesz...

-De lesz... - guggolt le elém. - Én itt leszek melletted, bármi lesz. - ölelt magához szorosan.