Ha suttog a végzet

4. rész

Órák óta gyalogolunk, Draven céltudatosan nézegeti a térképet. Ahogy átkeltünk a mocsáron, a nadrágomat telibe belepte a sár, de még az újonnan szerzett pulóverem alja is kapott belőle. Szinte menekvésnek éreztem, amikor az út mentén egy hídnál, rábukkantunk egy lerobbant kocsira.
Negyed órát szórakoztunk a drótokkal mire végre felpörgött a motor, és indulhattunk is tovább.

— Szeretnél pihenni?

Mióta elindultunk a Jeeptől ez az első szava hozzám.

Az ásításom elég válasz neki.

— A térképen láttam, hogy pár órára van egy motel.

— Jó ötlet ez?

— Ha nem mutogatod fűnek, fának a tetoválásod akkor nem lesz baj.

— Nem ígérhetek semmit!

A rádió felé nyúlok, el tekerem de csak sercegés jön be.
Váltogatok a rádiócsatornák között, de semmi.

136,6

Az Arka kiemelt csatornája az egyetlen amit fog ez a tragacs.

— Különösen veszélyes. – hallatszik recsegve.

Felhangosítom, így néhány szó jobban kivehető.

— Áruló vér, hátba döfte rendes társa... – hatalmas recsegés – állítsuk meg, mielőtt lázadást szít és ő állít meg minket.

Bármibe lefogadom, hogy rólam beszélnek.

Ismét ropog a rádió.

— Ha látják őt értesítsenek minket. Fekete vállig érő haja van és ibolya lila világító szeme. Mint említettük, különösen veszélyes.

Kikapcsolom, nem vagyok kíváncsi a továbbiakra. Már mindenki tudja, hogy hogy nézek ki még csak el sem lehet téveszteni.

— Kell majd egy hajfestés. – bágyadtan dőlök hátra az ülésben.

Ha esetleg szőke vagy vörös hajam lenne, talán kevésbé ismernének fel. Viszont az sokkal feltűnőbb, mint a fekete, amivel könnyen be lehet olvadni bármilyen környezetbe.

— És a szemeddel mi lesz?

— Kikaparhatod. – szúrom oda neki – Megengedem.

Csendesen kuncog. Ahogy haladunk változik az út és a környezet. Vészjósló szürke ködbe lépünk be.
Olyan, mintha egy felhőben utaznánk.

— Mi változott?

Alig hallhatóan teszem fel a kérdést, még nem tudom, akarom-e hallani a választ.

— Mikor?

— Amikor eldöntötted, hogy mégsem akarsz elkapni és kicsinálni.

Megköszörüli a torkát, tehát ez is egy olyan titok amit leginkább megtartana magának.

Érdekes, a világ ugyanis mindig talál egy kiskaput és úgy forgatja a dolgokat, hogy kiderüljön mit temettél el.

— Láttam!

Közli, de nem néz rám és felmerül bennem a kérdés, hogy miért?
Félelemből, vagy szégyenből amiért ilyen információk birtokában van.

— Láttam mit tettek veled, miután nem hagytad meghalni az ártatlan kislányt.

Kiszárad a torkom, ahogy akkor is elárasztanak az emlékek.

Hozzáérek a csuklómhoz, még most is érzem a fonott kötél szálait. A jeges vizet amit az arcomba öntenek és a pattanó szikrát ami bőrömet égeti.