Ha suttog a végzet

6. rész

A robbanás rendesen kiütött, ám mielőtt mindenem a sötétségé lenne egy kéz nyúl felém és elkapja a derekamat. Ennyi! Semmi többre nem emlékszem. Egy idegen autó anyósülésén ébredek, szétrobban a fejem és erősen köhögök a benyelt füsttől.

— Még most is cseng a füled? – kérdezi Calix a volán mögött ülve.

Nem törődve a feltett kérdéssel, hátra fordulok, Draven kényelmesen alszik hátul. Keze le lóg a hátsó ülésről, így csuklóját tapogatva megnézem pulzusát.

Csak ki van ütve, de még él.

— Nem. – válaszolok végül.

— Viszont, azt hiszem hallucinálok.

— Miért? Mit látsz? – érdeklődve veti rám a szemeit.

— Téged, ahogy megmented az életünket.

Hiába leskelődik ki az ablakon, a tájból nem tudom leszűrni, hogy merre járunk. Bár jobban inkább arra vagyok kíváncsi mennyit jöttünk a boszorkány tanyától. Meddig lehettem kiütve?

— Nem is rossz egy simlis tolvajtól mi?

Nem bizony!

Szóval megint csak mi maradtunk, segítség és fegyverek nélkül. Talán a társaságnak nem sikerült megölnie egyikünket sem.Mégis csökkent az életben maradási esélyünk.
Calix hosszú ujjai idegesen dobolnak a kormányon. A visszapillantót eltolja pont annyira, hogy kényelmesen tudja benne figyelni a hátsó ülésen alvó Dravent. A szája mérgesen összepréselődik.
Bárhol felismerem az ehhez hasonló arckifejezést. Számtalan alkalommal láttam viszont a tükörben. Kétségek.

Mint valami kis manók, akik a fejedben táncolnak, rombolnak és csupán zűrt hagynak maguk után.

— Jól lesz.

Először ordítani akartam, tombolni. Kioktatni, hogy ezért nem bízom az emberekben. Ám Calix arcán az a sok kétely az aggodalom jele.

Így inkább kihagyom a már megszokott én megmondtam szöveget.

— A családja voltunk. – hirtalan a kormányra csap.

Megtört.

Mély harag és megbánás van a szívében. Túlcsordul, látom ahogy már közel sem képes kordában tartani a benne dúló vihart.

— Nem te árultad el, ezt ő is tudja.

— Ha nem bízik meg bennem?

Soha egy pillanatra sem voltam én a szavak vagy éppen az érzések embere. Különös tehetségem van a hazugsághoz, a célzáshoz, a szívtelen döntések meghozatalához.
Na de ha valaki lelkének apolgatásáról van szó, csak arra vagyok képes, hogy rontsak a helyzeten.

— Lesz egy benzinkút, – terelem a témát – ott álljunk meg.

Vízre van szükségem, ha van némi szerencsém talán pár üveggel lesz a benzinkút boltjában. A fájó, zsibbadt végtagjaimat is ideje volna megmozgatni.

Türelmetlenül szállok ki az autóból, Calix is követi példámat és kiszáll szívni némi friss levegőt.

— Nézd, nem az a kérdés, hogy megbízik benned – nem fordulok meg, egyszerűen a bolt kiratán keresztül nézem a fiú alakját – mert meg fog. Az a kérdés elárulod-e legközelebb, ha esélyed lesz rá?

Tudja, hogy figyelem, nem szólal meg, pusztán nemet int a fejével.

— Mert, ha igen, jobb ha eltűnsz mire visszaérek.