Ha suttog a végzet

13. rész

— Nem is ő volt – Meira felé nézek –, hanem te.

— Még most is be vagy drogozva. – ironizál.

Nem drágám, még soha nem láttam annyira tisztán a dolgokat mint most. Két ember járt ott, Calix és ő. A bohóc örült, hogy az irháját mentette, ő viszont elég sunyinak és titokzatoskodónak tűnik.
Nem bízom benne.

— Miért lopott volna el bármit is? – érdeklődik Calix.

— Nagyon hiányolták azt a papírfecnit, bizonyítják a sérüléseim. – meglőtt karomra mutatok – Meg voltak győződve, hogy mi vittük el, pontosabban te, de ez nem így történt.

— Nem! – vágja rá egyből védekezés képpen.

— Ebből következik, hogy ő volt.

A vádaskodást hallva Meira felém lép egyet, ám Draven teste elállja az útját. Ahogy a fiú előre lép azzal párhuzamosan hátrál.

— Szerintem, ne most essünk egymásnak.

— Csak én esnék neki. – lazán suttogja egy szemforgatás keretében.

Meg a nagy francokat, talán másfél napig kiütve fetrengtem, de nem kell ettől azt képzelni, hogy ilyen könnyen elnyomhat. Városokat égettem fel, a benne élő emberekkel. Az elmém egyik kulcsra zárt fiókjában még most is ott csüngnek ezek a könyörgő sikolyok. Ez voltam és most is ez vagyok. Ha valaki itt neki esik valakinek az én leszek és ő csúszik majd a porban.

Kikerülöm az előttem álló testet és karommal máris a lány után nyúlok, de Draven megint elém lép és csuklómra fog.

— Elég! Mindketten!

Calix közben a felém induló lányt fogja le. Karját háta mögé szorítja és olyan erősen tartja, hogy megmozdulni se tud.

— Tudod milyen térképről van szó?

Csendben megrázom a fejem, lesütöm a szemem Draven kérdése hallatán.
Elengedi a csuklómat és felém fordul, de testével ugyanúgy tartani próbálja a távolságot köztem és az újonc között.

— A Colorado projekthez vezető térképről van szó, félbeszakadt és az egyik fele az ellenség kincstárában pihen.

Hisztérikusan felnevetek és megadóan felemelem a kezem miközben elpillantok a fiú mellett.

— Tévedtem – úgy mondom mintha az imént éppen nem megölni akartuk volna egymást –, ő is ellophatta. – célzok itt a bohócra.

— Nem ő tette, és én nem kértem meg rá. – tisztázza Draven.

— Hol a másik fele? – érdeklődik a lány.

Ez mondjuk engem is érdekelne. Egy rohadt térkép miatt ennyit szenvedni. Egy papír ami állítólag a túlélés és a hatalom kulcsa.

— Senki nem tudja pontosan, már több helyen is mondták, majd utána jártunk és semmi nem volt ott. Amíg pár hónapja Calix fel nem hívott, hogy valaki aki betért a bűvész boltba, hallott róla.

Mindenki az említett fiúra néz és türelmesen várja a folytatást. A szőke ekkor hirtelen elengedi Meira karját, majd torkát megköszörülve mesélni kezd. A történet közben, helyet foglal a lépcsőn.

— Az ajtón dörömbölt és azt követelte, hogy eresszük be. Egyedül voltam a bazárban és az ágról szakadt pasas össze-vissza hablatyolt, azt mondta hegyikristály kell neki.

Szigorú pillantást vetünk a fiúra, hogy tekerjen a lényeges részhez. Amiből esetleg kiderül, hogy merrefelé kell keresgélni.

— Szóval, mielőtt kiütöttem volna egy adag nyugtatóval elmesélte, hogy ő is a projekt után nyomoz és azt hallotta, hogy a térkép egyik fele ott bújik meg, ahol a hajnal vöröslő sugarai vérben áztatják a szirt legmagasabb pontját.