As Fiery as Marble - Tüzes, akár a márvány

Három pont

Megvárlak. Megvárom, amíg elolvasod az utolsó sorokat. Amíg visszapillantasz, de csak egyszer, többször nem. Megvárom, amíg kiveszed a kulcsot a zárból, vagy amíg összeborzolod a hajad egy kicsit. Megvárom, amíg elszakítod magad valaki tekintetétől, amíg reménykedsz, amíg összeszeded a gondolataidat. Megvárom, amíg halkan elénekled egy dal utolsó dallamait, már ameddig emlékszel a szövegére. Megvárom, amíg mély levegőt veszel, amíg lehunyod a szemed egy pillanatra. Megvárom, amíg kiszakadsz a képzelgéseidből és rájössz, hogy újra a valóságban vagy.

Megvárlak. Megvárom, amíg leírod a pontot a mondat végére. Vagy a felkiáltójelet. Talán a kérdőjelet. Esetleg a három pontot, mert te is tudod, hogy egy gondolat sosem ér véget. Elágazik, összefonódik, hullámzik, lebeg, eggyé válik egy másikkal. Megvárom, amíg utat engedsz a gondolataidnak. Megvárom, amíg képzelődsz, koszorút fonsz a felhőkből, virágokat reptetsz, a vízen csónakázol, majd alámerülsz. Fojtogat a sötét, fulladozol, kapálózol, bízol, remélsz, feladod, majd ismét az "itt és mostban" találod magad. Megvárom, amíg megállsz, hogy meghallgasd a madarakat, a szelet, az esőt, a lélegzetvételed. Amíg megcsodálod a fákat, az eget, a napsugarakat.

Megvárlak. Megvárom, amíg küzdesz másokkal, amíg az asztalra csapsz, hogy figyeljenek rád. Megvárom, amíg győzködsz, amíg alkudozol, amíg kérlelsz. Megvárom, amíg megdicsérsz valakit, majd hiába vársz arra, hogy ő is megdicsérjen. Megvárom, amíg dühöngsz magadban, némán. Megvárom, amíg köszönsz valakinek, aki észre se vett. Megvárom, amíg rájössz, hogy nem vettél észre valakit, aki köszönt neked. Megvárom, amíg bánkódsz, amíg szégyenkezel. Amíg számolod a perceket. Megvárom, amíg remegsz, darabjaidra hullasz. Amíg elégsz, és végül semmi nem marad belőled. Majd megvárom, amíg életre kelsz, újra összeszeded magad és az életedet. Megvárom, amíg rájössz, hogy olyan, mint egy törött poharat ragasztgatni. Megvárom, amíg ötletelsz, tervezel, próbálkozol, majd csalódsz magadban. Megvárom, amíg ismét megpróbálod, és örülsz, mert ezúttal sikerült. Megvárom, amíg büszkélkedsz, dicsekszel, majd abbahagyod, mert úgy érzed, sok vagy.

Hiába várnám, hogy rájöjj, tényleg sok vagy. Nem csak sok, rengeteg, töménytelen, végtelen. Néha ragyogsz, néha elhalványulsz. Hangosan nevetsz és halkan sírsz, és míg az előbbit szíved szerint elrejtenéd, azt kívánod, bárcsak meghallaná valaki az utóbbit. Élsz és a halálon merengsz, rejtegetsz, bujdosol, rettegsz, és arra vágysz, bár meglátna valaki.

Megvárlak. Megvárom, amíg leírod a pontot a mondat végére. Vagy a felkiáltójelet. Talán a kérdőjelet. Esetleg a három pontot, mert te is tudod, hogy egy gondolat sosem ér véget.