Megint túl gyorsak a felhők.
A szél kapkodva hajtja őket.
Felfedik a csillagokat,
S elrejtik újra az eget.
Én csak lépegetek lassan.
Nem érem utol a szelet.
Éppen csak egy pillanatra
Akaratlan eltöprengek.
Mire is képes az ember,
Ha egy percig nem hallja meg,
Hogy az álnok vasmutatók
Időt számolva ketyegnek?
Ha ez a sok keserű víz
Nem gátolná fojtogatva,
Álmodozna, szónokolna,
Alkotna és komponálna.
Elmélkedem, készíthetnék
Árnyból álmot, fényből szárnyat,
Tán füzért gondolatokból,
S a füzérből függőhidat.
Lépkedve függőhidamon
Itt nem hagynám abba mégse.
Alkotnék, és a pillanat
Soha véget nem érhetne.
Napsugarat tengervízből,
Díszes, ékes dallamokat.
Mint a hajnalbíbor alkony,
Talán pont úgy hangzanának.
Fénylő tollú madarakat,
Hófelhő-varró masinát,
Égzengető néma dalra
Táncot járó balerinát.
Mézes szirmú virágokról
Muzsikáló csendéletet,
Csokoládét, zongoraszót,
Rendből káoszt, fenségeset.
Hazug szóból makulátlant,
S száz őszinte ígéretet.
Édes álomba ringató,
Gordonkázó kísértetet.
Képzeteim megrepednek.
Megint túl gyorsak a felhők.
Rájövök, nem így születünk,
De így leszünk mégis élők.
BẠN ĐANG ĐỌC
As Fiery as Marble - Tüzes, akár a márvány
Truyện Ngắn"Megvárom, amíg elolvasod az utolsó sorokat. Amíg visszapillantasz, de csak egyszer, többször nem." Verseim, novelláim, új címmel és borítóval.
