As Fiery as Marble - Tüzes, akár a márvány

Rokonlelkek

Addig folyattam a hideg vizet a kezemre, amíg el nem tűnt a fertőtlenítő fojtogató szaga. Szörnyű kedvemből adódóan azon morgolódtam, hogy csak a strand mosdójában álcázzák folyékony szappannak a kézfertőtlenítőt. Hetek óta strandolni vágytam, akkor, abban a mosdóban viszont az volt a legrettenetesebb hely, amit el tudtam képzelni ezen a földön.

Beleszagoltam a tenyerembe. Szerencsére sikerült eltüntetnem a fullasztó szagot, ami pillanatnyi, minimális elégedettséggel töltött el. A vizet a kezembe folyattam, aztán az arcomra locsoltam, majd felemeltem a fejem, hogy a tükörbe nézhessek.

A Balaton koszos vize tegnap teljesen tönkretette a hajam, úgyhogy az állaga ma az olyan volt, mintha napok óta nem mostam volna. A nap kiszívta a sötétbarna színét. Az ujjaimmal próbáltam átfésülni, de nem jutottam semmire, így megráztam a fejem. Egy pillantás a tükörbe elég volt ahhoz, hogy elborzadjak, de csak egy magabiztos mosolyt villantottam a tükörképemre, amit társaságban biztosan nem fogok bevetni. Csak a szokásos, flegma arcomat, amiből még nekem is elegem volt. Úgy gondoltam, hogy csak én érdemlem meg azt a mosolyt.

Ledobtam magamat a lepedőmre és beleittam a hétszáz forintos kólámba. Egy hajszálon múlt, hogy nem köptem ki, mivel a nap karácsonyi kakaó forróságúra melegítette. Sajnálatos módon nem volt annyi eszem, mikor megérkeztünk, hogy az árnyékba terítsem a lepedőm, így a könyvemtől a tárcámig minden cuccom felforrósodott.

Dühösen motyogtam magamban, miközben elővettem a telefonom, és írtam egy üzenetet a legjobb barátnőmnek. Körbenéztem, de sem a tóban, sem a büfénél nem volt. A következő pillanatban megrezzent mellettem egy telefon, mire ugrottam egyet. Felkaptam, és megnéztem a képernyőt.

SAM: Hol a fenében vagy???

Ez az én üzenetem volt. Gondolhattam volna, hogy Erci itt hagyta a telefonját. Csak úgy, mint engem.

Dühösen ledobtam a telefont magam mellé, és felkaptam a sajátomat. Kitöröltem az üzenetet.

- A rohadt életbe. - mondtam.

Egyedül senkinek sincs kedve strandolni. Főleg nem nekem.

Megfogtam a strandlepedő szélét, és behúztam az árnyékba. Rögtön jobb lett a helyzet, legalábbis egy hangyányit. Leültem, és nekiálltam olvasni. Mintha minden elnémult volna, és a világ megszűnt volna körülöttem. Már csak én voltam, és a reménytelenül romantikus főszereplő lány, akinek egyszer úgyis rendbe jön az élete. Úgy éreztem, én is megszűnök lassan, és beszippant a történet.

Már éppen élvezni kezdtem volna az életet (legalábbis a könyvet), amikor éreztem, hogy valaki leül mellém a strandlepedőre.

- Ha nem Erci vagy, pusztulj innen. - mondtam idegesen, mivel kizökkentett. Valami hideg érintette a csupasz oldalam, mire kiáltva ugrottam egyet.

- Jesszus! - néztem le a kólára. - Ez mi a szar?

Ekkor néztem fel a mellettem ülőre. A fiú nagyjából velem egykorú lehetett, a végtagjai vékonyak és hosszúak voltak. Arca keskeny, a haja göndör, barna és vizesen lógott a szemébe. A bőre az égető nap ellenére egészen világos volt, víz gyöngyözött rajta, megcsillant a napfényben. Pislogás nélkül fürkészett, a szeme élénkzölden csillogott.

- Heló. - mondta egy halvány mosoly kíséretében.

Meghökkenésemet flegmasággal igyekeztem leplezni.

- Mi a szart akarsz? - kérdeztem felettébb barátságosan.

Egy percig farkasszemet néztünk. Végül vállat vont, majd felállt és elindult a büfé irányába.