Különleges, de könnyedén elveszítheted

6. fejezet

Az autó ablakán keresztül nézem az elsuhanó tájat. A gazdagabbnál gazdagabb házak tűnnek el a szemem előtt, de azt azonnal fel is váltja a másikat.

Vajon kik lakhatnak benne? Mennyi tartozásuk lehet? Boldogan élnek a pénz ellenére? – ötlenek fel a kérdéseket a fejemben.

Ami kívülről csillog és fényűző az nem biztos, hogy értékes is. A látszat egy aljas dolog, ami könnyen manipulálhatta az embereket. Hiszen itt vagyok én is. Kívülről nagyon boldognak látszok, aki úszik a pénzben, de a belsőt nem látják.

A szegénység elbújik ezek mellett, de amikor felszínre kerül, akkor a nincstelenség fontosabb lesz mindennél. Ilyenkor mindenki máshogy látja az embert legyen a negatív vagy pozitív irányba. És ezt utálom az egészben; a félelmet, hogy ne derüljenek ki a dolgot. Utalom magam, amiért gyáva vagyok, mert rettegek a változástól, pedig a fontos emberek ezt tudja. Akkor minek foglalkozom mások véleményével? Miért nem lehetek önmagam, aki lenni szeretnék?

A telefonom csipogása és a vakú villanása eltereli a gondolataimat. Gyorsan az ubersofőrre pillantok, aki egy negyvenes éveiben járó nő. Nem nézett felém, amikor üzenetem jött, csak az utat bámulja.

Szöszi
Lemondom!
Nem fogok találkozni vele, mert ő Oliver, akivel együtt laksz, és tudom, hogy nem nézed jó szemmel, ha az egyik fiúval randizgatnék.

Hogy zavarna-e a dolog? Igen, viszont nem teljesen. Nekem csak a lényeg, hogy olyan lánnyal vagy fiúval randevúzzanak, akik nem a pénzt látja bennünk, hanem a személyiségüket.

Viszont Emily nem olyan, hiszen még a ruha árát sem akarta elfogadni.

Én
Ha szeretnél menj el vele nyugodtan. Nem zavar a dolog. tényleg.

Szöszi
????
Tizedikben egy hétig nem beszéltél Ruby-val, amikor Coltennel akart találkozgatni.

Én
Igen, de Ruby és közted van egy óriási különbség. Ő csak a ''hírnévért'' akart Coltennel együtt lenni.

Szöszi
Tudom.
Meg a teste miatt.

Én
Pontosan.
Szóval nyugodtan menj el, ha tényleg szeretnél.

Szöszi
Még átgondolom.

A telefont elteszem, mert pár másodperc és hazaérek.

Az autóból kiszállok. A kapucsengőhöz hozzáérintem a csipogót, ami hangos hanggal jeleztem, hogy kinyithatom az ajtót.

Gondozott zöldellő pázsit veszi körül a házat. Természetesnek hat, ami még jobban jellemzi a környezet természetességét, ráadásként a fák kellemes árnyékot biztosítja a meleg időkben. A házhoz vezető út fehér kőlapokkal van kirakva, ami csak úgy csillognak, ha megsüti a Nap. A kétszintes ház teteje egyenes, a falak egy része sötétbarna, függőleges falapokkal van díszítve, míg a többi része világosszürke kövekkel van kirakva. A konyha vékony ablaka alatt virágokat növesztettek, pontosabban fehér liliomot, ami Bridget kedvenc virága volt. A kertészek ügyelnek rá, hogy a lehető legszebben nézzen ki, ezzel is tisztelegve Colten eltávozott anyukája előtt.

A fejemet el is fordítom onnét, helyette a másik oldalra vezetem a pillantásomat, ahol a garázs előtti rész van. Kivételesen nem áll kint egy autó se. A szürke lépcsőn felmegyek, aztán a sötétbarna fahatású műanyag ajtót kinyitom.

A fehér márványlapon kopog az új cipőm, amit a végén kaptam Coltentől. A két férfi, Colten és Ben a konyhaszigetnél ülnek. Laptopjuk előttük van, néhány papírral együtt.