Különleges, de könnyedén elveszítheted

13. fejezet

FIGYELEM!
TW.: megrázó és felkavaró szöveg olvasható a fejezet több pontjában.
Fellelőséget nem vállalok!

És a TRIGGER WARNING listát is módosítani fogom az Előszóban , amiről fogtok értesítést kapni, mert visszafogom szedni a fejezetet, majd visszateszem.
(szerk.: 2024.06.27)

*****

Annira rosszul éreztem magam, hogy szinte hányni tudnék, ha még egy falat grillezett zöldséget meg kell előttem. A natúr csirkemell szinte a képembe vigyorog, amiért tiszteletlenül otthagyom a tányéromon, ezzel kifejezve az étterem felé, hogy nem ízlett. Pedig tényleg nem megy erről van szó, csak nem. Ki akarok rohanni innét, ahol biztos mindenki engem bámul és az erkölcstelen viselkedésemet vitatják.

Mert az vagyok; romlott és elcseszett.

A fekete kalapomat még jobban a fejemre húzom, a napszemüveget pedig feljebb tolom az orromon. Nem kell, hogy felismerjenek, így is elég, hogy ott virítok néhány újságban és a közösségi médián. Ráadásként a képeken úgy voltam felöltözve, mint egy csöves.

A hűtött vizet remegve fogom meg, majd emelem az ajkaimhoz. Az összes izmám göcsbe áll, annyira erőlködők az egyenes tartással. Belégzés és kilégzés , imitálom a gondolataimat, ami nem megy a legjobban. A víz az orromra fröccsen, amire lehunyom a szemem a sötétrózsaszín, visszatükröződő keret mögül.

Én tényleg mindjárt sírva fakadok.

Gépiesen leteszem a poharat, mintha csak egy jól begyakorolt ​​​​​​mozdulat lenne. Akárcsak ahogy a villát ismét kézbe veszem. Meg kell tennem , biztatom magam . Nem szabad ott hagyni még egy morzsát se a tányéromon.

Velem szembe enyhén krágoknak, hogy végre figyeljek rá, ne a saját kis világomba éljek. Pedig milyen egyszerű dolgom lenne akkor. Biztos egy olyan helyet teremtenék, ahol betiltanám a pletykákat és a rosszindulatosságot.

– Megtennéd, hogy végre leveszed azt a kalapot és szemüveget, hogy lássalak is?

– Nem – suttogom. – Akkor mindenki fel fog ismerni, és már biztosan valamelyik bokorban a lesifotósok bujkálnak.

A festett szőke hajú nő a homlokát ráncolja, amit hamarosan úgyis egy plasztikaiműtét fog korrigálni. Kecses kezét nyújtja, és a kalapot lekapja a fejemről.

– Nem vagy Nicki Minaj – teszi a mellette lévő székre, hogy eszembe se jusson visszaszerezni. Pedig a hajam, mint egy szénakazal, tehát nagyon is jól el tudnám rejteni avval.

Pár mozdulattal gyorsan megigazítom a szőke hajzuhatagot, mielőtt még észrevennék ezt, vagy azt, hogy pofátlanul az asztalnál szépítkezek.

– Pár évet le vagy maradva, Bree, mert már más a menő. De a te korodban... – eresztek meg egy kis mosolyt.

Bree morcosan rám néz. A mosolygó ajkaimat elrejtem, ahogy harapok egyet a répából, amit olyan keserűen nyelek le, hogy szívem szerint kiköpném. De ezt nem szabad. Úrihölgy vagyok vagy micsoda, nem egy éjszakai bestia , aki random mindenfelé eljárkálgat. Nyelek még egyet, hogy semmi se jöjjön vissza.

– A te korodban én szó nélkül leléptem Costa Ricára a szüleim tudta nélkül, és végigbuliztam az egészet.

– M-mi?

– Jól hallottad – nevet lágyan. – Utána egy hónapig nem mehettem sehova és zsebpénzt se kaptam, de minden percet megért. Főként a pasik miatt... – sóhajt fel vágyakozva. – Főként Alessandro miatt. Olyan dolgokat művelt a...