A Nyár Margójára - Második Felvonás

Újrakezdés: Első

Ha eddig nem tudta fél Újbercel, hogy ki vagyok, a bál utáni pados-evős Instagram story után, amit Vanda kirakott rólam és Flóriánról a profiljainkkal együtt, már biztosan ismert az egész lakosság. Vagy legalább is annak a tinédzser része biztosan.

Már aznap éjjel olyan véletlenszerű emberek és kétes profilok követtek be, akiket az életemben nem láttam, egy teljesen hétköznapi, Tescós bevásárlás vagy valakivel egy nyilvános hülyülés során is az összes korom beli rámköszönt, sőt, páran még leálltak velem beszélgetni is, ki a kulturáltabb, ki az alpáribb hangvételét elővéve. A hab a tortán meg az lett, hogy a story képernyőképe valahogy eljutott a berceli tinédzserréteg anonim pletykaoldalához is, amiről egészen odáig nem is tudtam, hogy létezik, de azzal se szembesített senki, hogy a Kertész-fivérek és barátaik eléggé híresek voltak a város fiataljai között.

És akkoriban egész Újbercelen ment a milliós találgatás, hogy ki vagyok és hogyan kerülök Flóriánhoz, ha akkor nemrég szakított Narával.

Az viszont senkinek se tűnt fel, hogy a nővérem Bercelen lakik, a második nyara dolgozok neki, Zoárd egyik legjobb barátja vagyok, ezek után pedig eléggé egyértelműnek tűnik, hogy jobb viszonyt ápolok Kertészékkel és a haveri körükkel is.

És amúgy is, ki az az elvetemült, aki pletykaoldalt működtet egy jelentéktelen kisváros tinédzser-történéseiről?

Megpróbálva teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy valószínűleg pletykák terjengtek rólam és Flóriánról, ami eljuthatott Narához is, akit egyébként eszem ágában se volt megsérteni, úgy álltam a ház konyhájában délután öt körül. Szabin és Inez úgy egész nap esküvői ügyeket intéztek, amihez én nem kellettem, majd beültek egy színházi előadásra és étterembe is estére, ezért úgy gondoltam, itt az idő megragadni az alkalmat, hogy áthívjam az egész társaságot egy vacsorára. A fokhagyma krémleves és a gyros persze egy szó szerint megkajálható ok volt ahhoz, hogy abból a nyolc emberből kicsikarjak valamit, amit hasznosíthatok a nagy esküvői tanúskodásomhoz, vagy Inez leánybúcsújához. Elzártam a gázt, mivel szerencsére végeztem a séfekhez hasonló főzőtudásom villogtatásával, majd biztosítottam Inezt, hogy tényleg nem gyújtottam fel a házat és egy újabb világkatasztrófát se kreáltam gyorsan. Mire leraktam a telefont, pont nyílt a kapu, amin egymás után állt be a barna Toyota és a kék Seat. Megfogtam Picúrt, akit leengedtem magamhoz a földszintre, mielőtt kiléptem volna a bejárati ajtón, egyenesen a perzselő napra.

A drágalátos társaság pedig mindeközben valami filmbélien szállt ki a két autóból. Így már tökéletesen hallottam Zoárd újabb oktalan idegrohamának azon fázisát, amiben épp egy hosszú, cifra káromkodást ejt el. Ezzel egyidejűleg pattant ki Enikő az anyósülésről már túl erőszakosan csitítgatva, vagy inkább csendre fenyegetve a barátját, majd Nataniel és Bernadett is, akik olyan csapzottan néztek ki, mintha egy több órás utat kellett volna kibírniuk az első, cseppet se százas párossal. A második autó felől az első dolog, ami feltűnt, az Redmond eszeveszett vihogása volt, ahogy nadrágjának övére csatolt egyszerre három vízipisztolyt. Ezért Vanda, avagy a társaság nevelőnője boldogan, de már eléggé idegesen tarkón vágta, Medox és Flórián meg azon küzdöttek, hogy leállítsák a rádióból jövő, fülsüketítő sípolást.

- Khm... Sziasztok! - köszöntem egyenesen a kaotikus társaságnak, mire azonnal csend lett. A nyolc, vagyis Picúrral együtt kilenc szempár furcsán meredt rám, amiért megtörtem a művészkedésüket, amire őszintén szólva egyáltalán nem voltam kíváncsi. - Nem akartok bejönni? Ebben az időben halálra sülünk kint.

Miközben az imádott meghívottak beözönlöttek az ajtón az eddigi atmoszférájukkal, már majdnem megbántam, amiért pont hozzájuk fordultam tanácsért, majd rájöttem, hogy egyébként egyenesen pocsék vendéglátó vagyok. Ez abban is bebizonyosodott, hogy egy szempillantás alatt bulihangulat uralkodott a házon, Zoárd előkotorta a hangszórót, Redmond meg kiszemelte magának Szabin milliókat érő pezsgőjét, ami a konyhabútor tetején pihent azóta, amióta a házba költöztek.