A Nyár Margójára - Második Felvonás

Újrakezdés: Második

Apám dohos Suzukijának hátsó ülésén zuttyogtam, miközben begurultunk a már-már ikonikus Bencze-kastély birtokának kapuján, én pedig próbáltam nem idegbe jönni a közelgő események miatt. Vagy legalább is nem annyira, mint Zoárd szokott.

Az esküvő előtti napon jártunk. Az egész csodálatos családban benne volt a bugi, a krém pedig az aznapi pénteken összegyűlt, hogy segítsen a lagzi bármilyen előkészületében, legyen az díszítés, zöldségpucolás vagy szinte szó szerint akármi. A kastély mögötti, hozzá hasonlóképpen felújított vendégházhoz parkoltunk, ahol már betekintést nyerhettünk az akkorra kialakult egyszerűen fantasztikus légkörbe. Juli már azonnal kiszúrt minket és igyekezte arrébbterelni Gerdát, hogy ne támadja le azonnal, már az első percben anyát. Szabin élőbbik, Gerda-féle nagyszülei épp a sok ládányi zöldséget pucolták, Inez és Szabin pár haverjával és távolibb unokatestvérével együtt. A vendégház elejében Andi, Szabin apukája felőli unokatesójának felesége összegyűjtötte az összes kisgyereket maga köré a babakocsistól kezdve a kisiskolásig és óvodát üzemeltetett. Szabin apja épp egy emberes pohár borral lépett ki a ház ajtaján elégedetten, oldalán az új barátnőjével, Margitával, elégedetten szemlélve a történéseket, miközben az összegyűlt tömeg nőtagjai az egyik kinti asztalnál díszítéseket készítettek. A rendezvényszervező és a segédje össze-vissza pattogott, Inez és Szabin nyomában.

- Én erre egyáltalán nem állok készen - sóhajtott az anyukám a ház előtti kőútra rálépve, kézitáskájának zsebéből elővarázsolva a cigis dobozát, azt apa felé nyújtva. - Kérsz?

- Hát, elfogadom.

Amíg a szüleim a nagy ideg előtt rágyújtottak, elénk varázsolódott a semmiből a drágalátos jegyespár is.

- Sziasztok! - köszöntünk. - Na, mi a helyzet?

- Erre! - Inez kicsapta előttünk a vendégház amerikai konyhájába vezető ajtaját és dramatikus mozdulattal a fejéhez kapott. - Itt nem találnak meg minket. Már a faszom ki van az egésztől, Gerda nem hagy minket békén, a rendezvényszervező állandóan a seggünkben van, az apóspajtás felemészti az alkoholkészletünket még bőven a lagzi előtt, a szakács meg végre főz vacsorát... Biztos, hogy én akarom ezt?

- Már hogyne akarnád! - kiáltottam fel. - Hiszen Szabin...

- Nem az esküvőt, azzal az égvilágon semmi gond nincs, hanem ezt a kibaszott lakodalmat! Amikor Szabin felhozta a lagzi-témát, egyáltalán nem kellett volna rá hallgatnom, sőt!

- Hát itt vagytok! - csapta be maga mögött az ajtót az emlegetett szamár. - Elenor, téged nem is olyan rég keresett Flórián. Kellene neki a segítséged. A tónál van, díszíti a stéget és nem hiszem, hogy Zoárddal olyan sokra menne.

- Akkor már itt se vagyok!

Gyorsan körülnézve, hogy egy idegesítőbbik rokon ne lásson meg és válasszon ki célpontul egy jókora kínos beszélgetéshez, a kastélyhoz vezető útra tértem, ami mellett hatalmas fák terültek el. A hely valami lehetetlenül nyugis atmoszférát nyújtott, ahogy ott sétáltam a melegben, és már kezdtem egyre csak hozzászokni, mikor a romantikus kastély sarkából kitérve egyre csak röhögés hallatszott a vízcsobogás mellett. Majd elém tárult A Nagybetűs Látvány, és már cseppet sem számított semmi olyan idillinek, mint azelőtt.

Az egyébként nem túl mély tó közepi szökőkutak el voltak indítva.

Az összes dekoráció a stég bejárata előtti kapu tövében állt teljesen érintetlenül.

A part melletti fűben túl ismerős póló feküdt szinte már ijesztően rendesen, fölötte egy pár megviselt Nike-val.

Egy szürke pólós alak a stégről nézett be a vízbe, két kézzel integetve odabentre.