A Nyár Margójára - Második Felvonás

Visszatérés: Második

Sporttáska, és benne minimum egy hétvégére, de inkább egy hétre elég ruha és túléléshez kellő eszköz? Pipa.

Kocsikulcs, autós telefontöltő, mankókerék, bikakábel és szivargyújtóról működő kompresszor azokra az alkalmakra, ha Lexinél beüt a krach? Pipa.

Bátorság, izgatottság, magabiztos erő és kellő tartás magamnak? Talán megvan.

Leginkább ezekkel a gondolatokkal vizslathattam az autóm hatalmas csomagterét csípőre tett kézzel másnap reggel. Inez és Szabin álltak mögöttem, és anélkül, hogy láttam volna, tudtam, hogy arcuk kételyt és őrületet sugallt felém. Egy óriási ásítás közepette megfordultam és szembesültem a valóban nem túl kecsegtető mimikájukkal, ami ezt a mondatot sugallta: hát ez teljesen bekattant.

- Minden tiszteletem hozzájuk - jelentette ki Szabin ezúttal majdnem elröhögve magát. - Azért ne hagyd, hogy az idegeiden táncoljanak.

- Nagyon vigyázz magadra, Elenor, és azokra a nem normálisakra is. - Inez közelebb lépett és megölelt. - Nem leinni magad annyira, hogy a detoxban köss ki, nem belefulladni a Balga vizébe és nem kinyírni magad. Tudod, ha meghalsz, megöllek.

- Olyan bölcs tanácsokat adtok mind.

- Tudom, húgom, tudom. És remélem, te is tudod, ha valami gáz van, ott vagyunk, ahogy tudunk, jó?

- Köszi szépen! - Elmosolyodtam, ahogy még egyszer visszanéztem rájuk, mielőtt beszálltam volna Lexibe. Szabin egy nagy puffanással lecsukta a csomagtartót, mivel én, hülye azt is elfelejtettem. Nagyon látszott rajtam a reggel tompasága, és tekintve, hogy a fiúk nyolckor indulni akartak, hamar fel kellett kelnem, hogy minden teendőmet megcsináljam azelőtt. Már két kávé bennem volt, és nagyjából gatyába rázott, de nem annyira, hogy ne legyek teljesen feledékeny. - Na, sziasztok! És nyugi, Inez, minden oké lesz.

Elindítottam a motort és hátramenetbe váltva kitolattam az udvarból, egyenesen egy vérvörös kamion elé, miközben csak reménykedtem magamban, hogy ne álljon rá olyan tipikusan kamionsofőrösen Lexire, és ne feküdjön rá a dudára, amíg felgyorsul. Igyekeztem a leggyorsabb ütemben elhúzni a Scania elől, egyenesen a belvárosi körforgalomig, miután ütemesen haladtam a kertváros felé a Szilaskerti úton. Ahogy feltűnt az út neve és Bercel bűnözőkkel meg nem túl kecsegtető emberekkel teli részére gondoltam, úgy kanyarodott ki a rendőrségről egymás után négy rendőrkocsi, amik persze, hogy Szilasra mentek.

Ez a jó újberceli légkör.

Még mielőtt egy vegyszerezős traktor is elém keveredett volna, lekanyarodtam a Kertész család utcáján, ahonnan csak Zoárdot kellett felvennem, mert Flórián Naráéknál volt. Rövidesen el is értem a padlásteres házat, aminek a kapujába ösztönösen beálltam, leállítottam az autót és kiszálltam. Nagy szerencsémre a legjobb barátom már a ház lépcsőjén ülve várt. Furcsamód sok cuccát bonyolultan, mégis kapkodva magára aggatta és szó szerint kirúgva maga előtt a nevetségesen apró kaput lépett oda hozzám.

- Jó reggelt, Elenor! Vagy ahogy elnézlek, mondjam, hogy jobbat? - Már épp készültem felnyitni a csomagtartót, de erre a felettébb találó beszólásra egy pillanatra megálltam és halálos nézést villantottam a fiúnak mellettem, aki olyan nevetésbe kezdett, hogy az egész utca zengett tőle, és a közeli kutyák ugatni kezdtek rá.

- Jobbat neked is! - álltam volna elő én is egy értelmes beszólással, miközben segítettem neki bepakolni, de egyszerűen nem ment olyan jól. - Annyira hiányoztál így, reggelre, mint hátamból a kés.

- Már szinte hallottam, hogy forognak az agytekervényeid, miközben ezt kimondtad, Bláti! Há' mi van veled?

- Hallottad már azt a szót, hogy reggel? Hajnali négy óta halottkodok... - A rövid farmerom zsebéből kihalásztam Lexi kulcsát és beszálltam.