ESÉLY ||T.Danny FF.|| Befejezett

16. Rész - Mi az igazság..?

-Túl reagálsz valamit biztos, te biztosan kevésbé vagy elnéző vele. - Sóhajtott.

-Biztos vagyok benne, hogy van valami szarsága megint. - Néztem rá. - És nem szeretném, ha belekeverednél..

-Miről beszélsz? - Nézett rám Dani. - Ezért voltál olyan nyomott ma? Mit csinált?

-Megjelentek a régi haverjai.. - Sóhajtottam. - Miután elment velük bementem a szobájába és közben haza jött, rohadtul kiakadt és konkrétan elváltozott hangon közölte velem, hogy többet ne menjek be oda.. - Néztem magam elé.

-Annyira tudtam, hogy baszottul nem változott meg.. - Nevetett fel Dani és a hajába túrt. - Bántott is?!

-Dehogy bántott. - Sóhajtottam. - De biztosan titkol valamit..

-Nem randizhatsz vele. - Nézett Dani a húgára.

-Hát, ezt nem te mondod meg nekem. - Nevetett fel.

-Zsófi, tényleg nem kéne.. - Néztem rá én is.

-Nem fogom hirtelen lemondani. - Forgatta meg szemeit. - Meglátjuk, hogy alakul.. - Vont vállat és a szobájába ment.

-Hát, ez kurva jó.. - Mondta Dani és mikor lejárt a mikró elém tette a kaját de nem voltam éhes.

-Nem vagyok éhes.. - Mondtam halkan, felsóhajtott.

-Egyél, bébi. - Ült le mellém és a combomat simogatta. - Nem kell ezen idegeskedned, úgy sem fognak randizni..

-Remélem. - Mondtam halkan és enni kezdtem sóhajtva.

* Dani szemszöge *

Miután Natival lezuhanyoztunk ő már el is aludt, szóval kiosontam mellőle és felöltöztem. Elmegyek én beszélni ezzel a Miklóssal. Nem fogom hagyni, hogy a húgom bajba kerüljön mert anyámék is kiherélnek meg nem is akarom, hogy ilyen senkiházi bűnöző legyen a pasija.

***

Bekopogtam a lakás ajtón hangosan, hajnal 2 van szóval biztos itthon van mert hangokat is hallok. Ajtót nyitott majd elnevette magát, az ajtó félfának dőlt.

-Azt hittem valamelyik szomszéd.. - Nézett rám.

-Beszélnünk kell, haver. - Köszörültem meg a torkomat.

-Miről kéne nekünk beszélni? - Vonta fel szemöldökét.

-Ki a fasz az ilyenkor? - Jött oda még valamelyik senkiházi haverja.

-A húgom pasija. - Vont vállat. - Na mondjad mit akarsz.

-Mondjuk, hogy te ne legyél az én húgom pasija. - Nevettem fel.

-Ja, a Zsófika.. - Nevetett fel ő is. - Tényleg, el is felejtettem annyi kis csajnak írtam már.. - Nevetett mire fejeltem őt, hátra hőkölt és az orrát fogta.

-Hagyd, hagyd bazdmeg.. - Húzta vissza a másik kezével a haverját.

-Jól is teszed mert én sem jöttem ide egyedül. - Nevettem fel és felnyomtuk a lépcsőházban a lámpákat, a körfolyosó mind a négy sarkán állt egy símaszkos haverom, köztük persze Kevin is.

-Leszarom amúgy a húgodat, ő akart rohadtul randizni.. - Törölte le a vért az orráról vállat vonva.

-Helyes, helyes! - Mosolyodtam el. - És még valami, ha Natival még egyszer úgy beszélsz vagy szabályokat állítasz fel a saját lakásában vagy hozzá mersz érni kiverem belőled még a szart is. - Hajoltam hozzá közel.

-Mondjuk ennek örülök, hogy végre van valaki akiben újra bízik a húgom. - Nevetett. - Bár azt sajnálom, hogy ilyeneket elpofázik. - Megfogtam az arcát durván és a falnak vágtam, összeszorította szemeit.

-Nem beszélsz így róla.. - Mondtam majd mutattam a srácoknak, hogy jöjjenek be. - És most szépen megnézzük a szobádat ahonnan kitiltottad a húgodat.

-Na azt nem.. - Mondta majd megpróbált megfogni de kicsavartam a kezét és arccal nyomtam a falnak.

-De. - Mutattam Bécinek, hogy fogja meg ezt a barmot. Ő sokkal nagyobb darab mint én. - Maradtok!

Néztem a haverjaira akik előtt ott álltak az én barátaim, a szobájába mentem és először körbe néztem majd elkezdtem kihúzni a fiókokat. Igazából semmi olyat nem találtam az íróasztalban ami gyanús lett volna. Kiszedtem a párnákat a huzatokból és a takarót is, a földre dobtam és kiszedtem a matracot is az ágykeretből. Még itt sem volt semmi. A szekrényhez mentem és kinyitottam, kidobáltam belőle a ruhákat és a legalsó polcban volt egy cipős doboz.

-Megtaláltad már a képeket? - Nevetett kintről Miki. - Nézd meg mennyire boldog a húgom, veled olyan boldog sosem lesz..

Állkapcsom megfeszült és kinyitottam a dobozt, tele volt fényképekkel. Családi fotók és más emlékek, egy csomó kép volt Natiról és Gergőről is. Rohadt féltékeny lettem. Ledobtam a képeket nagyot nyelve a földre és megdörzsöltem az arcomat, tényleg nagyon boldog volt Nati. Szinte sugárzott. Idegességemben bele rúgtam az asztalba mire kinyílt egy kis lenyíló ajtó az aljáról ahonnan egy csomó fehér poros zacskó esett ki, elmosolyodtam és elővettem a telefonomat.

-Hát, veled se lesz sosem boldog a húgom. - Kerestem meg Kovács Viktor számát a telefonomban, ő egy haverom a rendőrségnél. Tárcsáztam a számát és vártam, hogy felvegye.

-Helló, Dani. - Vette fel szinte egyből, remélem dolgozik.

-Szia, műszakban vagy? - Dőltem a falnak.

-Jaja, bajban vagy? - Kérdezte egyből.

-Nem én, de a barátnőm bátyja igen. - Nevetett halkan. - A Kossuth utca 23.-ba kéne jönni, 12-es lakás.

-Rohadjál meg! - Kiabált kintről Miki.

-Már megyek is csak szerzek még valakit magam mellé. - Mondta egyből. - Hányan vannak és mit találtál?

-Négyen és sok kokaint szerintem, nem tudom kis fehér zacskók. - Vontam vállat.

-Megyünk. - Tette le, kimentem a szobából és Mikire mosolyogtam.

-Megvárjuk veletek a zsarukat, hogy ne féljetek addig. - Dőltem mellé a falnak, Béci még mindig fogta. A haverjai kis kutyaként álltak  a sarokba a másik három haverom fogságában. - Tudod, velem sokkal boldogabb lesz a húgod mert nem kell attól félnie, hogy egyszer elvisz a rendőrség mert nem vagyok olyan kis piti, drogos díler mint te és a haverod. - Gyújtottam rá közben.

-Szereti még Gergőt, találkozni is akart vele. - Nevetett gúnyosan. - Én beszéltem le róla.

-Még is az én ágyamban alszik most, ahol biztonságban van. - Fújtam ki a füstöt.

-Ki lesz akadva, ha megtudja mit tettél. - Nézett rám. - A húgom szeret engem és sosem akart feladni, amikor az első balhém volt inkább elmenekült otthonról csak, hogy azt mondhassa a zsaruknak nem tud semmit pedig jól tudta mi volt aznap este amikor anyáék meghaltak. - Kissé köhögtem ahogy félre nyeltem a füstöt. - Hoppá, ezt nem mondta a kis húgom?

-Nem hiszek neked, Nati azt mondta segélyekből élnek mély szegénységben.. - Bámultam magam elé, már hallottam a szirénát messziről.

-Ő már ismeri a szüleidet? - Nevetett ez a szemét.

-Nyilván. - Forgattam meg szemeim.

-És mit gondolsz te miért nem ismered a miénket? - Nevetett. - Mert a föld alatt vannak, drogosok voltak és aznap este mindketten túladagolták magukat amíg a húgom zenét hallgatott a szobájában mert éppen megvolt sértődve a kibaszott világra, órákig rájuk sem nézett és amikor kiment már mindkettő hallott volt..

-Ez kurvára nem az ő hibája. - Néztem rá egyből, légzésem szaporább lett kissé.

-Ha tudta volna  mit csinálnak kint akkor megállíthatta volna őket.. - Nézett rám ő is. - De éppen össze volt veszve Gergővel és szar szakítós zenéket hallgatott órákon keresztül, aztán nekem kellett elvinni a balhét mert ő teljesen szét esett..

-Faszságokat beszélsz.. - Néztem rá ingerülten, pont akkor lépett be az ajtón Viktor szóval ki is mentem idegesen. Nem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem.

-Kérdezz rá a húgomnál, a reakciójából mindent tudni fogsz.. - Nevetve szólt utánam Miki, nagyot nyelve siettem le a lépcsőn.