Amikor megismertem őket hamar megtaláltam velük a közös hangot. Szinte már a családomnak lehetne tekintenem őket, egy dolgot leszámítva; a családtagok egymás iránt nem olyan szeretetet éreznek, mint én irántuk.
Jeongin vagyok, a Stray Kids legfiatalabb tagja és igen; szerelmes vagyok a csapattársaimba. Legyen ez a tény bárki számára kellemetlen, furcsa vagy visszataszító, de ez a szomorú valóság.
Nehéz volt elfogadnom magamban ezt a tényt, sőt, még most is furcsa érzés ebbe belegondolnom. Sokáig jártam emiatt pszichológushoz, hisz túlságosan utáltam magam. És most is utálom.
Esténként általában álomba sírom magamat, ha lehet kerülöm az érzelemdús társalgást velük, mert olyankor mindig sírva fakadok.
Fáj. Nem is tudja elképzelni egy normális ember, hogy mekkora fájdalommal jár egy olyan szerelem, mint ami az enyém. Tudod, hogy nem viszonozzák feléd, hisz nem olyan torszülöttek, mint te, ennek ellenére reménykedsz, mindhiába. A nap végén egyedül maradsz, nem bújik hozzád senki, nem dicsér meg, nem csókol meg, nem ölel magához és nem mondja, hogy "Szeretlek!". Kurvára szar érzés a viszonzatlan szerelem. Pláne, ha ezt hétszeresen nem viszonozzák.
CZYTASZ
My little secret ♡ot8 stray kids ship♡✅️
FanfictionJeongin-nak van egy titka, amiről senki nem tud; szerelmes az idősebb csapattársaiba. Mind a 7 fiúba. ⚠káromkodások, öngyilkos gondolatok⚠
