My little secret ♡ot8 stray kids ship♡✅️

9.

Sajnos kénytelen voltam ma bemenni a stúdióba. A legújabb dalunkhoz kellett az én hangsávjaimat is felvenni, de semmi kedvem nem volt ehez.

A szobában Chanon kívül még Jisung is ott volt. Biztatóan mosolygott rám, amitől egy fokkal jobban telt az időnk.

-Jólvan Innie, lassan kész leszünk!-hallottam Chan hangját. Jisung időközben elment nekünk valami ebédszerűt venni, ha már ebédnek lehet hívni a délután 4 órát. 

-Tarthatnánk egy pici szünetet?-néztem rá nagy szemekkel.

-Rendben, gyere!-mosolyodott el. Fáradtan huppantam mellé és a levegőmet kifújva dőltem a vállára.

-Elfáradtál?-nevetett fel kedveskedve.-Ne aggódj, már csak egyet kell felvennünk és megvagyunk!-simította meg a hajamat.

Gyorsan nekiláttunk hát a munkának és hamarabb végeztünk, mint ahogy azt gondoltuk.

-Annyira jó hangod van baba, hogy nem is kell mást csinálnunk!-tapsolt meg örömében.-Jisung meg tán eltévedt a kajánkkal?

-Biztos mindjárt itt lesz!-pakoltam össze a cuccaim.

Csend ült le közénk, de nem a kellemes fajta. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben, ami hamarosan be is következett.

-Seungmin mesélt a legutóbbi orvosi látogatásról. Ne haragudj, hogy ha esetlen megbántottunk volna téged valamivel!-húzott magához közel.

-Nem fontos.-zártam rövidre.

-Innie, ne próbálj meg hazudni! Úgyis tudom, hogy valami nagyon bánt! Nekem bármikor elmondthatod, nem adom át senkinek!

-Hyung, az a baj, hogy ebben te is érintett vagy.-suttogtam alig hallhatóan. Reméltem, hogy nem hallotta, de sajnos tévedtem.

-Tudod, hogy nem az a megbántódó típusú ember vagyok! Ha van valami problémád velem nyugodtan mondd el! Nem harapok!

-Ez nem ilyen egyszerű!- csattantam fel. -Nem tudom neked csak úgy elmondani mi ez!

-Akkor mondd el hosszabban! Van időm, megvárom! -tette karba a kezét.

Haragosan elhúzódtam tőle és kiadtam magamból a frusztrációm.

-Tudni akarod? Igen? Akkor hallgasd meg; szeretlek hyung! Szeretlek téged, Minho-t, Changbin-t, Hyunjnin-t, Jisung-ot, Felix-et és Seungmin-t is! És igen, mindenkit a csapatból. Nem, nem aféle baráti szeretetről van itt szó, hanem annál többről. Szerelmes vagyok belétek egytől egyig. Szerelmes vagyok Seungmin-ba, mert mindig meglep valami kedves ajándékkal. Szerelmes vagyok Felix-be, mert mindig boldoggá akar tenni és felvidít. Szerelmes vagyok Jisung-ba, amiért mindig tudok vele komoly és komolytalan témákról is beszélni. Szerelmes vagyok Hyunjin-ba, mert mindig félt és mindig piszkál amit imádok. Szerelmes vagyok Changbin-ba, mert megvéd és vigyáz rám, még ha nem is érzem így sokszor. Szerelmes vagyok Minho-ba, mert félt és óv minden bajtól. És végül te hyung. Szerelmes vagyok beléd, amiért mindig tudod, hogy mi bajom van és mindig alkalmazkodsz hozzám. Szerelmes vagyok az egész bagázsba és nem tudok ez ellen mit tenni! -kiabáltam.

Chan szinte levegőt is el felejtett venni, annyira meg volt lepődve.

Hirtelen valaki mögöttem eltüsszentette magát. A fejem hátrakapva pillantottam meg az egész bandát, akik valószínűleg mindent hallottak.

Sírva törtem utat közöttük, majd nem foglalkozva azzal, hogy utánam kiabálnak kirohantam az épületből.

Ezt jól elintéztem... most mit csináljak? Hova tudnék menni? 

Amíg ezen gondolkoztam már eszembe is jutott az az ember, akire mindig számíthatok ilyenkor.

Gyorsan telefonáltam, miközben már a buszon ki is eszeltem a megfelelő tervet. Szerencsémre azonnal felvette az illető és miután elmagyaráztam neki mindent egyből felajánlotta, hogy náluk aludhatok. Sűrű köszönetet mondtam neki, majd leszálltam a megfelelő megállóban.

A dorm ajtaját szinte kiszakítva rontottam be és egyből a szobám felé szaladtam. Minden szükséges holmimat egy bőröndbe gyömöszöltem és hívtam magamnak egy taxit, hogy gyorsabban elmenjek innen.

Amikor kiléptem a házból a szemem sarkából láttam, hogy a hyungok a dorm felé igyekeznek. Mikor megláttuk egymást egyből sietősebb tempóra kapcsoltak, én pedig a taxist megkértem, hogy a lehető leggyorsabban induljunk el.

Nem értek utol. Szerencsére. Úticélomig csendben ültem a hátsó ülésen. A telefont sem vettem fel, pedig már vagy húsz alkalommal hívtak egyesével. Nem érdekel, egy ideig nem szeretnék velük találkozni. Át kell gondolni mindannyiunknak a dolgokat.

Az ismerős épület előtt fizettem és izgatottan kopogtam az ismerős ajtón.

-Szia Innie, Beomgyu már szólt, hogy jössz!-nyitott ajtót Soobin aggódva. Beljebb menve az egész TXT egy nagy öleléssel üdvözölt, ami igen jól esett a lelkemnek.