Az eltitkolt lány és a Malfoy fiú

A fontos levél.

Draco szemszöge

Éreztem ahogy Rose erősen magához szorít engem hátulról. Ez lehet kicsit sokkoló volt számára de azt terveztem hogy ha megnyerjük a meccset felkapom őt a seprűmre és kicsit távolabb viszem őt és magam mindenki mástól. Nem érdekel az ujjongó nép őszintén szólva. Nem csak ilyenkor kell felfigyelni az emberekre. Ó istenem a régi énem biztosan ott maradt volna , de ez a lány teljesen megváltoztatott úgy hogy nem is tett semmit. De viszont törődik velem és nem akarom hogy ez megszűnjék. Tudom hogy csak barátként tekint rám de elakarom érni hogy több legyek számára mint egy barát. Közben már majdnem oda értünk ahová akartam. - Draco most hová viszel? - Nos kicsit messzebb mindenkitől ígérem nem fogod megbánni kismadárkám. - De többiek szerintem várnak rád hogy veled ünnepeljenek. - Olyan ártatlan hangja van. - Nem érdekelnek a többiek, de te igen. És ne aggódj tetszeni fog. - Rendben de ha azt tervezed hogy elviszel valahová és ott hagysz.- Ezen felnevettem. - Nyugi nincs ilyen szándékom. - Ajánlom is Dray. - Zavarban éreztem magam mert senki sem becézett még engem így de aztán elmosolyodtam. - Szóval mostantól Dray vagyok? - Pillantottam rá hátra. - Igen Dray. - Mosolyodott el. Aztán végül oda értünk ahová akartam. Egy gyönyörű tóparthoz. Lassan leereszkedtem a seprűvel és rajta Rose-al. - Na hogy tetszik? - Rose körbe nézett láttam ahogy a tavat nézi és megcsillan gyönyörű szemeiben. - Draco ez gyönyörű. - Csodálva nézte a tavat ami visszatükrözött minket. Ez szinte olyan mint egy mesében mindig egy tónál kezdődik el minden. Úgy értem, lassan kezd lemenni a nap és a holdfény megvilágítja tavat ami vissza tükrözi Rose szépségét. Közben odaléptem mellé és félig átkaroltam. - Tudtam hogy tetszeni fog az én kismadárkámnak. - Ahogy átkaroltam láttam rajta hogy kezd elpirulni és kicsit meghökkent. - Draco elmondod hogy miért hoztál ide? - Már mondtam... - Igen azt mondtad mert nem akartál ott maradni de most mondd el a valódi okát amiért ide hoztál. - Nézett a szemembe azokkal a kis ártatlan szemeivel. Ahogy szemeibe néztem kezdtem elolvadni ez a lány tényleg olyan dolgokat éreztet velem amit még életemben soha nem éreztem, kezdek még jobban bele esni. - Az igazat akarod hallani? Rendben , emlékszel mikor azt mondtam hogy lányokkal nem barátkozom? Ez még mindig így van többet érzek irántad mint puszta barátságot és ezt te is tudod. - Draco én.. - Elhallgatott majd elhúzódott tőlem. - Jaj ugyan már tudod hogy te is ugyanazt érzed amit én irántad, fülig belém vagy zúgva ezt ne tagadd Rose. - Elállt a lélegzete és lesokkolódott. - Draco én tényleg nem tudom mit érzek , ezzel még várnod kell é időt kell adnod. - Még is mennyi időt? Ne nézz engem hülyének én nem Potter vagyok. - Tettem keresztbe a karom. - Ezt meg még is hogy érted ? Egyáltalán Harry-nek ehhez mi köze? - Csak nézett rám értetlenkedve majd mintha ha rájött volna valamire. - Te féltékeny vagy Harry-re? - Nézett rám hitetlenkedve. - Igen féltékeny vagyok mindig próbál a közeledben lenni és ez engem nagyon feldühít. - Draco nem vagy a pasi akinek oka lenne féltékenynek lenni. - Igen talán nem vagyok a pasid de féltékeny azért lehetek! - Elfordultam tőle majd a seprűmre ültem. - Kapott a vállam után . - Draco ha itt mersz hagyni magamra én esküszöm hogy... - Keresztbe tette a kezét olyan volt mint egy ideges kis törpe , majd sóhajtottam. - Még nem indultam el. - Mutattam neki hogy üljön fel a hátam mögé, szemét forgatta majd durcásan felült. Elkezdtem a kastély fele visszamenni végig némán voltunk hát ezt nem így terveztem azt hittem karjaimba omlik majd és együtt leszünk , de megértem hogy valamennyi időre van szüksége hogy felfogja a helyzetet, és ami azt illeti tényleg féltékeny vagyok és nem csak Potter miatt akárki aki rá néz féltékeny vagyok, féltékeny vagyok ha valaki időt tölt vele. - Pár perccel visszaértünk a kastélyhoz és amint leszálltam a seprűvel Rose elrohant hirtelen. Csalódott voltam inkább nem szóltam utána holnapra hátha meggondolja magát és azt hiszem ezt úgy is elmeséli Pansy-nek. Tudom hogy Pansy támogatni fogja hogy legyen velem mert 2 napja halottam ahogy Rose és Pansy rólam beszéltek.

2 nappal később

Hogy tehetted ezt Draco ? Hagyd őt békén örökre! - Úgy éreztem könnyek szöknek a szemembe ezért gyorsan elrohantam. A könnyek rohamosan csordulnak le az arcomon, egy szörnyeteg vagyok hogy tehettem ezt különösen vele? 

1 nappal előtte

Tegnap miután Rose és én visszaértünk próbáltam elkerülni mindenkit mert nem volt kedvem ünnepelni hogy megnyertük a meccset főleg azért mert Rose válassza eléggé nem tetszett sőt nekem már-már elutasító. Mikor tegnap visszamentem a szobámba és Merlinnek hála senki sem vett észre, a mardekáros közös helyiségben buliztak úgymond. Na de a lényeg tegnap miután visszatértem a szobámba az íróasztalomon egy levél volt amit apám hagyott, meg mondom őszintén megfagyott bennem a vér, nem szoktunk sűrűn beszélni ,kettő hónapja nem beszéltem vele pontosan mióta elkezdődött a suli. De ha most küldte ezt a levelet biztosan valami fontosról van szó , vagy akar tőlem valamit. Persze igazam lett akart tőlem valamit és hát nem kis dolgot amikor elkezdtem olvasni a levelet sokkot kaptam elkezdtem remegni félni.

Rég nem látott fiam Draco , először is szeretném leszögezni hogy nem szólhatsz erről a levélről senkinek, miután elolvastad égesd el azonnal! Ismétlem azonnal mert tudom hogy vagy olyan szerencsétlen hogy elfelejtsd és még valaki megtudja .Na szóval holnap reggel nem mész órára hanem hazajössz azaz haza hoppanálssz mert fontos dologról kell beszélnünk, a Sötét Nagy Urral kapcsolatban, ott lesz még néhány halálfaló, és a legfontosabb dolog hogy nem sokára te is halálfaló leszel, ne felejtsd el erről nem tudhat senki!

Miután végig olvastam egy pillanatig lefagytam de a levelet gyorsan a kandallóba dobtam és az pillanatok alatt eléget. Merlinre mit akar apám? Nem akarok halálfaló lenni , és hogy halálfaló legyek ahhoz V.. Voldemortnak élni kell... Ezek szerint titokban rejtőzködik vagy nem sokára újra életre kell, nagyot nyeltem. Ez nem történhet velem , nem. De azt hiszem ez az egyetlen esélyem hogy apám büszke legyen rám...

Ahogy haza hoppanáltam a Malfoy birtokra elfogott a szomorúság és a bánat, amióta anyám meghalt nehéz hogy nem látom hogy nem ápolja a szeretett rózsáit. Vettem egy nagy levegőt majd belépte a házba , a hatalmas nappaliba mentem ott volt apám és még kettő másik halálfaló maszkban lefogadom hogy Crack és Monstro apja. - Draco , üdv itthon újra, remélem nem tudja senki sem hogy itt vagy. - Nézett rám megvetően. - Én is örülök hogy újra látlak kettő hónap után. - Erre csak fújtatott. - Mint mondtam fontos megbeszélni valónk van. - Nézett rám komolyan. Bólintottam mert tudtam hogy komoly a dolog. - A Sötét Nagyúr vissza fog térni hamarosan, és lesz egy feladatod amiről még nem kell tudnod , de ha azt teljesíted halálfaló lehetsz és követheted példámat mint én és barátaim. - Mutatott a 2 maszkos halálfalóra , éreztem hogy a gyomromban egy csomó képződik és nehezen kapok levegőt. - Vagy talán csalódást akarsz okozni apádnak? Itt az idő Draco hogy bizonyítsd hogy méltó vagy Malfoy-ként és nem kell kitagadnom. - Elkerekült a szemem ki akar tagadni ha nem leszek halálfaló? Nagyot nyeltem, majd szóra bírtam magam. - Megértettem apám, ígérem nem okozom csalódást! - Apám gonosz mosolyt húzván odajött és félig átölelt.- Ne okozz csalódást így is épp eleget okoztál. - Súgta a fülembe. - Most már elmehetsz és ne szólj erről senkinek vagy különben. - Nem fogok. -Majd elfordult tőlem mintha ott sem lennék és a két halálfalóhoz beszélt. Utóljára ránéztem majd elhoppanáltam vissza a kastélyba a szobámba.

Egésznap a szobámban járkáltam fel-alá , és érzelmeimmel küszködtem, a francba is.

1 nappal később

Próbaltam összeszedni magam , és elfelejteni a tegnapi eseményt még ha csak egy pillanatra is. A folyóson sétálva megláttam Rose-t enyhe mosolyt csalt az arcomra. Mattheo-val és Harry-vel sétált majd egy pillanatra megálltak majd Harry átölelte Rose-t. Szememben harag, gyűlölet és féltékenység gyűlt. Hirtelen előkaptam a pálcámat megindultam feléjük Harry-re irányítottam a pálcám és kimondtam az első átkot ami eszembe jut. - Stupor! - Az átok Rose-t találta el és a földre esett. - Rose. - Kiáltottam fel és letérdeltem mellé de Mattheo erővel felhúzott és ellökött.- Mi a franc ütött beléd ? - Nézett rám ingerülten, és arcon vágott ,láttam hogy Harry karjaiba veszi Rose-t. - Azonnal tedd le! - Mentem volna de Mattheo újra ellökött - A közelébe nem merj menni. Hogy tehetted ezt Draco ? Hagyd őt békén örökre! - Úgy éreztem könnyek szöknek a szemembe ezért gyorsan elrohantam. A könnyek rohamosan csordulnak le az arcomon, egy szörnyeteg vagyok hogy tehettem ezt különösen vele? Pedig nem is őt céloztam. Soha nem tudnám őt bántani, azt hiszem tényleg az lesz a legjobb ha örökre békén hagyom őt.