/ Mi Lesz? /

꧁Kettő꧂

Reggel valaki hangosan dübörgött a két fiú ajtaján, amire azonnal felkeltek. Giorgio idegesen kelt, vagy éppen gurult ki az ágyából és nyitott ajtót, ameddig Zsoma csak fetrengett tovább mintha semmi sem történt volna.

Az ajtóban nem más állt, mint Peti. Csak fel akarta kelteni a két fiút, ami elég jól sikerült. Egy kis beszélgetés után becsukta az olasz az ajtót, majd visszadőlt az ágyába.

-mit akart?

-csak felkelteni minket.

-sietünk valahova?

-reggelizni?

-azon kívül?

-nem hiszem. Majd estefele koncert előtt még nyomunk egy próbát, ennyi.

Zsombor csak a párnába nyomta az arcát, és egy nagyot sóhajtott.

-mi a baj?

Erre a fiú nem válaszolt, csak megrázta a fejét. Igazából csak szorongást érzett a koncert miatt is, meg talán az miatt is, hogy nem nagyon evett semmit sem a napokban. Evészavarral küszködött már nagyon régóta és senkinek sem beszélt róla egy árva szót sem. Inkább próbálta elfelejteni az egészet és nem, hogy csak gondolni, de emlékezni sem rá.

Ez persze nagyon meg is látszott rajta, karjai nagyon vékonyak voltak, a bordái látszódtak a hasán, de talán az arcán is észrevehető volt ha valaki jobban megfigyelte őt. Meg persze a szokásosnál is letörtebb volt, mintha valaki összetörte volna őt annyira, hogy már soha sem tudna önmaga lenni.

Persze az is hozzátesz még a dologhoz, hogy Zsombor egy kifejezetten nyugodt és kedves fiú, senkinek sem tudna ártani még ha akarna se. A stílusa elég laza volt, a beszédmódja méginkább, sokat olvasott, sokat iszik teát és meditál is ami lelki nyugalmat okoz, de ez mind elveszett benne. Valami összetörte őt, az se biztos, hagy valamilyen ember, lehet, hogy csak fáradt.

Giorgio csak szomorúan nézte a kisebb fiút, majd mellé sétált és leült az ágya szélére. Zsombor erre felkapta a fejét, és kérdőn nézte a nagyobbat. A barna szemeiben ott volt az a mondat, hogy

Tudom, hogy tudod...

Persze hangosan nem merte kimondani, megszólalni sem mert a hirtelen ért helyzettől.

-mi a baj?

-csak feszült vagyok a koncert miatt.

-Bombi.

-Giorgio.

-kérlek ha valami baj van mond el.

-rendben, el fogom.

-de komolyan, Zsombor kérlek. Tudom, hogy valami nincsen rendben. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.

-ez nagyon kedves, köszönöm. Viszont minden rendben van, csak pihennem kell egy kicsit, meg ugye a koncert is kicsit idegessé tesz...

A még az ágyban heverő fiú csak a nagyobb szemébe nézett, majd megölelte. Szorosan magához szorította, mintha most láthatta volna utoljára a fiút. Giorgio befúrta magát a kisebb nyakához és az egész teste nehezével ránehezedett. Az utóbbi fiúban nagyon furcsa és bizsergő érzés támadt a kisebb jelenléte miatt. Teljesen elveszett a gondolataiban, az alatta lévő fiú már szólítgatta, de ő rá sem hederített.

-Giorgio?
Kezdte el rázni a nagyobb fiút, aki csak ekkor vette észre azt, hogy beszél hozzá a kisebb.

-jaj bocsi, csak elbambultam.
Válaszolt neki egyszerűen, gyorsan gyorsan elengedte a kisebbet. Nagyon kínosan érezte magát ez miatt, ameddig a másik fiúnak ez eszébe jutott, sőt, örült is neki, hogy foglalkozik vele.