/ Mi Lesz? /

꧁Négy꧂

Giorgio miután a kisebb fiú elaludt még sokáig gondolkodott azon, hogy jól cselekedett e. Majdnem lesmárolta őt a kisebb, és most egy ágyban is alszik vele. Tudta a fiú, hogy borzasztóan szerelmes és hiába próbálja nem megszegni azt, hogy maradjon köztük távolság úgy is meg fog egyszer történni. Rég nem érzett már ilyet a fiú, főleg egy azonos nemű emberbe. Ennek köszönhetően minden felborult benne, sőt, biztos se volt abban, hogy tényleg így van vagy nem.

Ameddig ő el volt veszve a fejében addig a göndör nyugodtan csicsikált rajta, mintha semmi rossz sem történt volna. Giorgio továbbra is el volt veszve, de valami vagy valaki megzavarta őt.

-hello, ébren vagytok?

Bálint kopogott az ajtón, amire az olasz pánikba esett. Gondolkodhatott volna előre is, egyértelmű volt, hogy majd a másik kettő fiú is jönni fog gyógyszerért a kibírhatatlan másnaposság fájdalmai miatt.

-igen, én igen.

-bejöhetek?

-öhh...Ne!

-miért, mit csináltok?

-semmit, csak Bombi alszik.

-ahha...Barni mondta, hogy van nálatok gyógyszer...Esetleg megszánnátok kettővel?

-jajj persze, egy perc!

Giorgio szomorúan nézett a kisebbre. Nagyon nyugodtan és aranyosan aludt rajta, ő meg most felkelti. Elkezdte óvatosan letolni magáról, amire Zsombor csak morgott egyett, és csak jobban ránehezedett a fiúra.

-Zsombor, kérlek engedj el egy kicsit...

-jó...

Nem kellett neki többször mondani, szótfogadott és engedelmeskedett neki. Giorgio szinte sietve kelt fel és ment a gyógyszeres táskához. Kiszedte belőle a dobozkát és odaadta a legidősebbnek.

-azta kösz, életmentő vagy. De nyugodj meg, Zsombika meg fog várni téged.

Giorgio mire mondhatott volna valamit addigra a fiú sarkonfordult, és elindult a folyosón. Az olasz addig nézte, ameddig a folyosó végén be nem tért a saját szobájukba, és eltünt.

Zsombor persze az egészet hallotta, de próbálta ignorálni. Továbbra is csak az ágyban feküdt és várta vissza a fiút mostmár tisztábban.

Giorgio visszasétált az ágyhoz, amit a göndör végigkövetett. Lassan leült mellé, és végig a paplant nézte. Félt szemkontaktust kezdeményezni úgy, hogy a göndör egész végig azzal próbálkozott. Az olasznak a göndörre csúszott a szeme, és valamit egyből kiszúrt; Nagyon szomorú volt. Még a szokottnál is sokal letörtebb és bánatosabb.

-hé... Mi a baj?
Kérdezte, miközben lassan végighúzta a kezét a karján, és csak a válla és a nyaka találkozásánál állította meg. Zsomborban hírtelen megfagyott a vér, és válaszolni sem tudott.

-Zsombor?

Zsombor nem mert mondani semmit sem. Kezdtek visszajönni az emlékei a ma reggelről. Görcsbe rándult a hasa; Mégis hogy tehet ilyet?

-Zsombor! Minden rendben?

Kezdte el egy kicsit rázni az olasz, de még mindig semmi. Zsombor meredten bámult egy pontba, amin Giorgio kissé megijedt.

-basszus Zsombor, mi a fene bajod van?

Itt a göndör végre rápillantott az olaszra, de egy ideig még nem szólt semmit sem.

-nem tudom, csak egy kicsit...

A fiú csak csendesen hallgatta a fiút.

-kicsit megijedtem.